Jaguar XF: Szerencsére nem német, sajnos

Teszt: Jaguar XF 2.2D - 2012

Kulcsszavak: prémium, luxusautó, Jaguar, XF 2.2 D

Ha Keira Knightley randi közben a vacsoránál bevallaná, hogy valójában szikh bevándorló családból származik, majd váratlanul egy ordasat böffentene és megvakarná a fenekét, felállnék, otthagynám és leánykérő levelet írnék Angela Merkelnek? Ilyen feladványokkal szórakoztattam magam a lenyűgöző szépségű, arisztokratikus berendezésű, de indiai vállalat termékeként készülő és helyenként elég ordenáré kivitelezésű tesztautóban. Aztán döntöttem.

Az XF helyett - nekem - nem kéne bizony se az 5-ös BMW, se az A6-os Audi, de még az E Merci sem. Minden hibájával együtt is imádom, még ezzel a motorral is.

Indiai angol, francia-német motorral

Ezekben az üvegház-hatásos nehéz időkben sok mindent átértékelt a világ. Ott tartunk, hogy egy 15-18 milliós luxusautót is takarékos, négyhengeres dízelmotorral vesznek a legtöbben. A Jaguar arisztokratikus orrában a Ford fejlesztéseként készült 2,2 literes dízel kerreg, hidegben és 3000-es fordulat felett ugyancsak kulturálatlanul és hangosan.

De legalább jó erős. A 190 lóerő, a 450 Nm teljesen elég a 17 és fél mázsás testhez. A 8,5 másodperces 0-100 és a 225 km/h végsebesség-adatok láttán jogosnak tűnik a kérdés: kell ebbe több henger? És még ha a 7 liter körüli átlagfogyasztást is számításba vesszük...

De azért ez mégiscsak egy tömeggyártó motorja. A tervezésnél sokkal fontosabb volt a költségszint alacsonyan tartása, mint a kifinomultság. Így a 2.2D XF szívében kissé egyszerű maradt a konkurenciához, az 520d-hez, E 220CDI-hez képest.

Ugró nagymacska kerekeken, kopoltyúval és uszonnyal

Az XF gyönyörű, és bár kicsit kínos volt, hogy időről időre kényszeresen dúdolgatnom kellett benne Pély Barna rettenetes egykori slágerét, el kell ismernem, így, hófehérben az igazi. A tavalyi modellfrissítés is jót tett neki; a furcsán kidudorodó lámpatestet gonoszul összehúzott, résnyi fényszórókra cserélték. Így az XF most lett igazából olyan, mint a 2007-es koncepciómodell volt - a forma most talált igazán magára.
A krómozott, klasszikusan fűzött hűtőmaszkon és a kormány közepén vicsorgó cicafej ugyan elég komikus látvány egy modern prémiumautón, és a kopoltyúkkal, hátuszonnyal felszerelt nagymacska is elég meghökkentő, de a fura részletekből valahogy még hatásosabb egész épül fel. Az alig négy centi híján öt méter hosszú test összességében könnyed, erőteljes fenevad, tényleg hasonlít a márka emblémájában szereplő, profilból rajzolt ugró jaguárhoz.
Fa és bőr és fém és tárcsaváltó

Az utastérben az elegáns bőrfotelek, a gyönyörű fabetétek, a súlyos fémalkatrészek olyannyira meghatározzák az alaphangulatot, hogy még a kissé egyszerű műszeregység, az amerikaias igénytelenséggel dizájnolt klíma- és hifikonzol, valamint a teljesen kusza látványvilágú érintőképernyő zavaros grafikája sem képesek elrontani az ember kedvét.

Motoros kézifékkar prémium-módra. Csak egy elektronikus kapcsoló, de úgy érezzük, közvetlenül irányítunk, amikor meghúzzuk a súlyos, hideg fémet

És amikor a START gomb megnyomására kiemelkedik a kardánalagútból az automata váltó programtárcsája, valamint átfordulnak a szellőzőrostélyok, mindent megbocsájtunk a kocsinak. Azok a mérnökök, akik ilyen játékos, elegáns, ugyanakkor praktikus dolgokat ki bírnak találni, nem lehetnek rossz fejek.

Személyes kedvencem pedig az XF berendezési tárgyai között a csöpp krómgomb a csudaszép, finom tapintású fabetétbe ágyazva. Ha megnyomjuk, olyan elegánsan kattan egy relé és nyílik le finom csillapítással a kesztyűtartó fedele, hogy a Rolls-Royce-ban sem különben.



Keményen kényelmes

Az XF kemény futóműve, kihegyezett motorja, közvetlen kormányzása (alig több mint két kör faltól falig) a dinamikus, lendületes autózást szolgálja. A bőrhöz, fához kicsit talán túl kemény is a kocsi, rossz úton sokkal inkább 3-as BMW, mint E osztályos Mercedes. Sofőrös autónak nem is való, ezt a kocsit jobb vezetni, mint a hátsó ülésén terpeszkedni.

Felárért aktív, változó karakterisztikájú lengéscsillapítók is rendelhetők az XF-hez, és differenciálzár is kérhető hozzá. Így felszerelve már igazi sportlimuzin lehet a kocsi - amely természetesen hátsókerék-hajtású, mint minden valódi prémiumlimuzin. Bocs, Audi.
Szépséghibák

A gyönyörű, hófehér autón minden, pontosabban mind a négy apró hiba messzire ordít. Egy szürke Opelen észre se vettem volna őket, de a 18 milliós presztízsautónál nem hagyhatom ezeket szó nélkül.

Már a kocsit először körbejárva is feltűnt, hogy a motorháztető egyik csücske (szemből a jobb) 1-2 mm-rel jobban eláll a fényszórótól, mint a másik. Apróság, a gyárban a szalagon egy apró lemezhajlítással, vagy legkésőbb a nullrevíziónál pár mozdulattal orvosolható lett volna, és épp ezért bosszantó. Ahogy az is, hogy a vezetőoldali kilincsen picit elmozdult a kulcslyukat fedő műanyag kupak. És ugyanilyen jellegű hiba a két első ülés között a fabetétek éles, kellemetlen illesztése.

Az utolsó hiba is egy bosszantó apróság: a tanksapka nem illeszkedik pontosan a töltőnyílásra. Hiába törölgettem ki az első tankolásnál a fedél alatti kis üreget, a következő megállásnál csúnya, fekete sárcsík jelezte a kocsi bal oldalán: pár csepp gázolaj bizony kijut a sapka alól, végigfut a lemezen, és összeszedi a port. Kínos jelenség ez egy prémium sportlimuzinon.

A legbosszantóbb dolog a Jaguarban

Az ember és gép közti kommunikáció kimunkálása hosszú, buktatókkal teli folyamat. A BMW i-Drive-ja, az Audi MMI-je, a Mercedes Comand nevű menüvezérléses rendszere mára könnyen átlátható és kezelhető programcsomag lett. Egyik sem lényegesen jobb vagy rosszabb a másiknál, egy 5-ösben, egy A6-osban vagy egy E-Klasséban nagyjából hasonló könnyedséggel navigál el a pilóta az ülésfűtéstől a navigáció beállításáig.

Nos, az XF kezelőrendszere kilométerekkel marad el a német trióétól. Kusza az egész, csúnya a grafika, ötletszerű a menürendszer kialakítása. Sebaj, még egy-két generáció, és majd a Jaguar érintőképernyős rendszere is lesz olyan kellemes, mint a többieké. Addig vigasztalódjunk a hidegen ragyogó, türkizszín beltér-világítással vagy a motoros kézifék páratlanul szép fémkallantyújával.

Nagy zsiványok ezek a jaguaros mérnökök: minden egyes hibát ellensúlyoztak valami annyira szívdöglesztő megoldással, hogy az ember nem bírja nem imádni a kocsit, minden nyűgjével egyetemben.

Jó vásár a kategóriában?

Az XF érdekes választási lehetőség a felső-középkategóriában. Ugyan kifinomultságban, korszerűségben elmarad a nagy német triótól, és olyan egzotikumot sem kínál, mint a japánok hibridrendszerei, pont elegáns konzervativizmusa jelenti fő vonzerejét. Igazi brit arisztokrata - azt meg nem kell senkinek tudnia, hogy valójában az indiai Tata família családi vállalkozása birtokolja a márkát 2008 óta.

Az XF négyhengeres dízellel legolcsóbban körülbelül (a pontos ár naponta változik, mert a Jaguar importőre euróban adja meg árait) 15 millió forintért vihető haza. Egy hasonló teljesítményű (de azért gyengébb) BMW 520d 11, egy Mercedes-Benz E 220 CDI 12,4, egy A6 2.0TDI 11,8 milliótól kapható meg. Viszont a Jaguarhoz alapáron jár a nyolcfokozatú automata, a xenonlámpa, a tempomat, a bőrbetétes műszerfal, és még számos, a konkurenciánál feláras tétel.

A Jaguar mellett szól, hogy az ember nem közgyűlölet, hanem közcsodálat tárgya benne a magyar forgalomban. Ellene szól viszont, hogy nagyon ritka autó itthon, alig túl egy importőrváltáson - a garanciaidő leteltével kicsit rizikósabbnak tűnik az üzemeltetése, mint a németeké, japánoké.

Itt a szerkesztőségben mercisek, béemvések egyaránt beismerték már: pillanatnyilag az objektíve legjobb felső-közép limuzin az A6-os. Persze hogy ki melyikkel járna szívesebben, az más kérdés. Én a magam részéről most kicsit meginogtam: a Jaguar nagyobb jellem, mint eddigi favoritom (nem mondom meg, melyik volt az).

A döntés persze a vevőé. Mi csak annyit tanácsolhatunk: próbálják ki ezt az autót, nehogy majdan egy futó kaland során essenek szerelembe a brit szépséggel, miután már nevükre vették a józan németet. Az a fa, azok a bőrök, az a forma és azok a mozgó szellőzőrostélyok! Mmm!