Ilyen autót egy szalonbéli beülés után senki nem fog magának venni (vagy vetetni a cégével), aki már ült rendes, igazi, jól megcsinált európai Golf-kategóriás, vagy nagyobb kocsiban. Ahogy beültem, legszívesebben szálltam volna ki.
Csak a baj van vele? A látvány nem olyan rossz, az anyagminőség már inkább
|
A Fluence odabent kissé unalmas, helyenként kifejezetten igénytelen, ergonómiailag már-már komikusan tökéletlen autó.
A fejtámla birizgál, az ülés-pedál-kormány háromszög sose tökéletes, amikor pedig már majdnem, akkor a váltókar kerül elérhetetlen távolságba. Az ülés tologatásához egy ugyanolyan burkolatlan vasfogantyút kell húzgálni, mint a Daciákban.
Az indexkar két centivel hátrébb van, mint a világ összes többi kocsijában. A navigáció és a telefon-kihangosító a rádió kikapcsolásakor szintén elhallgat.
A két első ülés közötti műanyagtömb (a könyöklő, kézifék-kar, váltókar kerete) úgy lötyög, mint azt utoljára a
kocka-Ladában tapasztalhattuk. A csomagtartó nagy, de a fedelét nem lehet behúzni, elfelejtettek rá fogantyút tervezni, a zsanérok pedig mélyen behajolnak a 496 literbe.
 Válságmodell Törökországból: egyszerű, de legalább szép
|
A Fluence nagyjából azt a hangulatot, minőségérzetet tudja, mint az
első Mégane, csak korszerűbb a motorja, hifije, klímája.
Még egy rövid próbaút sem elegendő ahhoz, hogy értékeit felismerve európai aggyal megszeresse az ember ezt a Keletnek szánt, olcsó nagy autót. Hiába cövekel le 6-6,3 literen a fedélzeti számítógép, hiába meglepően erős közepes fordulaton a kis dízel, ha minden elindulásnál valószínű, emelkedőn pedig szinte biztos a lefulladás.
A turbólyuk mára elfeledettnek hitt intézménye is remekül megfigyelhető a dízel Fluence-ban: padlógáz, majd egy örökkévalóság, míg megjön az erő - utána már aztán fütyülhet vidáman, hangosan a turbó, ha már utálom.
A turbólyuk nem az, aminek a legtöbben hiszik
Az "akkora turbólyuka van, mint ide Lacháza" kifejezést manapság jobbára az alacsony fordulaton élettelen motorok jellemzésére használják a tudálékoskodók. Pedig az nem is az, az egyszerű következménye a dugattyús motor általános karakterisztikájának. Az igazi turbólyuk az, amit ezzel a Fluence-szal remekül illusztrál a Renault.
Gázadásra nem történik semmi vagy egy másodpercig, soha (nem ezernél, ott semmilyen kis motor se húzna, de kétezernél, háromezernél sem). Utána vidám füttyszó mellett megjön a 240 Nm, de jobb lenne, ha finomabban, lineárisabban épülne fel a nyomaték.
Gyári képek a Fluence-ról
Ki vehet ilyet?Ha tehát Renault-kereskedő lennék, nem bíznék csak az árban, nem gondolnám, hogy a kompakt és a középkategória mezsgyéjén autót keresők majd pont ebben lelik meg életük értelmét. Ellenben három utat látnék magam előtt a Fluence eladásának felfuttatására.
 Kicsivel fél köbméter alatti a csomagtartó
|
Egyrészt bíznék a daciásokban, thaliásokban. Nekik szorgalmasan küldeném a hírleveleket meg az akciós szórólapot. Akinek közülük még nem kellett az újautó-vásárlás esélyének örök feladásával visszaadni a banknak a tíz év hitelre vett olcsó csodát, nos, nekik komoly előrelépés lenne a Fluence, ha hirtelen megszalad a szekér.
Másrészt agyonszpemmelném az összes nagyobb cég felsővezetőjét: ember, itt egy kocsi, akkora mint egy ház, de legalábbis öt centivel hosszabb, mint egy
Octavia, tengelytávolsága pedig 12 centivel több a Skodáénál.
Ehhez képest 106 lóerős dízelmotorral, klímával 4,1 millió forint - listaáron -, miközben a Skoda pont egymillióval többet kér a 105 lovas, 1,6-os dízelért.
 A Fluence klímával se szomjas
|
Na jó, a csomagtartója kisebb, de ez legalább nem holmi ötajtós bevásárlóautó, hanem valódi szedán, mit szedán, limuzin. Na, vegyél tizet az embereidnek, azok majd örülnek, hogy kerék van a seggük alatt, neked meg adunk féláron egy fullos
Laguna Coupét! Jó lesz?
A harmadik út az értékesítés növelésére, hogy annyi potenciális kuncsaftnak adnám oda egy ajándék teli tankkal egy hétvégére a tesztautót, amennyinek csak bírnám. Nekem is kellett vagy ezer kilométer (a hatvanliteres tank majdnem ki is adja), mire rájöttem: voltaképp szeretnék egy Fluence-t. Egy Budapest-Miskolc-Budapest túrán jött meg igazán hozzá az étvágyam.
Gyakrabban kell pisilni mint kávézni Hatfokozatú váltó jár a kis dízel mellé
|
Úgy negyedóra 130 tempomat után jöttem rá, hogy az autó csendes. Nagyon. Aztán egy másik negyedóra után arra, hogy bár nem az elméletileg helyes, karótnyelt, mindenütt derékszögű pózban ülök és nem tudok könyökből, csak vállból váltani, mégsem fárad a derekam, nem izzadok bele a lyuggatott ülésbe és nem kell piszkálnom a klímát: 23,5 fokra állítva, békén hagyva pont jó az idő a kabinban.
Nahát, a rádión egész jól szól csutkán is a
Prodigy, nahát, a távvezérlős, elsőre kicsit esetlen navigációnak mégiscsak megvan a maga jól követhető logikája. Nahát, milyen kényelmes és okos az automata ablaktörlő, milyen jól világít a xenonlámpa, milyen intuitív a kulcsnélküli nyitás-indítás. Mégsem egy nagy Dacia ez, hanem egy olcsó Renault.
 Csatolt hosszlengőkar: nem igényes, de olcsó és elég jó
|
A hátsó futóműből időnként jönnek csattanások, rándulások; a hosszú rugóutat engedő csatolt hosszlengőkar nem a felfüggesztések királya. De az egyenesfutással semmi gond, a kényelem inkább franciás, mint németes, a kormányzás kellően közvetlen.
Ezzel a kocsival gyakrabban kell megállni pisilni mint kávézni; a Fluence-ban cseppet sem fárasztó az utazás. És milyen megkapó, mikor a sztrádamenti pléhbudiból visszatérve látjuk, amint a lemenő nap fénye végigcirógatja a Fluence finom, harmonikus vonalait!
Keleten is lehet élniAmikor elhoztuk a Fluence-t, amikor először beleültem, a hideg kirázott. Úristen, lehet, hogy legalább egy millióval alatta jár az igazi európai konkurenciának, de ez lényegileg akkor is csak egy újabb, korszerűbb Lada vagy Dacia.
Dolgozzunk, iparkodjunk, nehogy leszakadjunk az EU-tól, és a török, orosz, észak-afrikai, dél-amerikai fő piacokkal együtt nálunk is ez jelentse majd a Passatot a magyar menedzsereknek!
Most, hogy lenyomtuk együtt azt az ezer kilométert, már máshogy látom a helyzetet. A fene bánja, ha ilyen tágas, alulmotorizált, felextrázott, de gyalulatlan autók uralják el az utcaképünket, és mondjuk Debrecen autóbuzi szemmel pá év múlva inkább hasonlít majd Burgaszra mint Kölnre.
A dízel Fluence úgy negyedével olcsóbb, mint konkurenciája. Összességében viszont nem nyújt negyedével kevesebbet, sőt, bizonyos területeken még kiemelkedően jó is tud lenni. Négy és fél-öt millióval a zsebben megér egy kirándulást egy Renault-szalon, mielőtt befizet az ember az obligát Octaviára.
