Hyundai limuzint vezettünk Dél-Afrikában

Idegenlégiós Koreából

Kulcsszavak: Dél-Afrika, Hyundai, Hyundai Sonata, Hyundai, Sonata

Ha Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak! Bölcs mondás, a Hyundai munkatársai meg is szívlelték, ennek megfelelően az új Sonata Afrika és a Közép-kelet országaiba szánt változatát kínálták fel Fokvárosban. Minthogy Dél-Afrikában már a hajtási irány is éppen az ellenkezője a nálunk megszokottnak, azaz kétsávos úton nem jobbra, hanem balra tartanak, az első találkozás okozott némi nehézségeket, melyekről itt olvashatnak.

Hátul is szabadjára eresztették a fantáziájukat a formatervezők, miközben nem sokat törődtek azzal, milyen lesz hátra a kilátás. Abban, hogy mégsem tragikus, a nagy tükrök el nem hanyagolható érdemeket szereznek

Jelen esetben maradjunk az autónál, amiről bármi mondható, csak az nem hogy észrevehetetlenül beleolvadna a forgalomba. A feltűnő irányzatnak neve is van, folyékony szobrászatnak nevezik. Ez persze csak reklámszöveg, a lényeg a megjelenés, ami eléggé látványosra sikerült. Ez a helyzet belül is, ahol szintén azt mutatják a formák, hogy senki sem próbált bilincset rakni a formatervező kezére.

Szerencsére a fejlesztés nem rekedt meg a formáknál. Az anyagok minőségiek, sok a puha műanyag, a kidolgozás pedig ugyanolyan magas színvonalú, mint amit az új Hyundaioktól és Kiáktól megszoktunk. Az absztrakt ívekkel és szellőzőrostélyokkal határolt középkonzolon feltűnő részlet a légbefúvás irányát kapcsoló ülő figura, ami eddig csak a Volvókban volt látható. Szép a két hatalmas kör műszer is, bár első pillanatra kissé megzavart, hogy nemcsak a két műszer között, hanem a jobboldali, a sebességmérő közepén is van információs kijelző: először nem tudtam, mit hol is keressek.



Átmeneti megingást okozott két, az ajtón elhelyezett kapcsoló is, a tanksapkáé és a csomagtartóé. Az elsőt ugyanis nyomni, a másikat húzni kell. Persze, hogy először az utóbbit is nyomni akartam. A többi viszont ment, mint a karikacsapás. Indítás gombnyomásra, D-be az automataváltó, gáz és már mehetünk is. Finom gázadásra szépen gyorsulunk, finoman kapcsolgat egyre feljebb a váltó. Ha már csak egy kicsit is jobban kell odataposni, akkor azonban először a váltó lép, azaz kapcsol vissza, és csak utána kezd húzni a motor. Úgy látszik, kis fordulaton nem túl nyomatékos, holott lökettérfogata 2,4 liter, amiből telhetne többre is. De nem telik, szerencse, hogy ott a 186 lóerős dízel ix35-ből már itthon is ismert hatfokozatú automata, ami szükség esetén mindig egy pillanat alatt a húzóképes zónába, vagyis a 4000/perc feletti fordulatszám-tartományba löki a motort.

Belül is bátran, nagy lendülettel húzták az íveket a rajzolók. A játék a formákkal azonban nem rontja a kezelhetőséget. Mindent könnyű elérni, már csak azért is, mert a kétoldaélra széttolt szellőzők miatt egyetlen gombot sem kellett a mélybe taszítani

A kis fordulatra törekvésnek azonban van két haszna. Csendes marad az utastér és viszonylag alacsony, átlagban 8 liter körüli a fogyasztás. Én tízet mértem, de időnként adtam neki, sőt a két kormány mögötti füllel a saját kezembe kaparintottam a váltás jogát. Főleg akkor, amikor kanyarogni kezdett az aszfalt alattunk. Ilyenkor azt vártam, hogy az afrikai hangolású Sonata jobbkanyarban a bal, balkanyarban pedig a jobb küszöbét dörgöli majd az aszfaltba, úgy megdől, de nem ez történt. Délcegen tartotta magát, mint egy légionárius a díszszemlén, és rendre pontosan gyűrte maga alá az íveket. Még  arra sem nagyon lehetett panaszkodni, hogy a kormány nem nagyon érzékeltette volna az első kerekek és az út között történteket, mert egészen jól kommunikált. Igaz, a kormánymű hagyományos, hidraulikus rendszerű, a gumik pedig jó peresek voltak, szám szerint 225/45 R 18-asok.

Akár valamilyen sportos karakterű autó elemei is lehetnének (a Mazda3-é például hasonló) az árnyékoló aknákba süllyesztett, kicsit (vagy nagyon?) rikító műszerek. Nemcsak a mutatók tövében, hanem a két műszer között is van kijelző (azon tükröződik az alkalmi fotós, vagyis az én kezem - elnézést érte)

Bár nemhogy a felszereltségek, de az i40 európai érkezésének időpontja is bizonytalan még, nem hiszem, hogy ezeket a kerekeket adják alapból az autóhoz. Ami nem is baj, mert bár az elöl MacPherson, hátul többlengőkaros felfüggesztés szépen dolgozta el az úthibákat (amit úgy kellett keresni, mert az utak általában simábbak a korcsolyapályák jegénél is), de azért kevésbé peres gumival biztos még komfortosabb lenne a rugózás. Tulajdonképpen ezen a hangoláson nem kellene módosítgatni, úgy jöhetne Európába, ahogy van.

Márpedig a kényelemre egyébként nem lehet panasz, minden részlet olyan, mintha sokat gondolkodtak volna rajta. (A fejlesztést 2005-ben, YF kód alatt kezdték.) Az ülések nyugodtan versenyre kelhetnek az igazgatói fotelekkel, beleértve a hátsókat is, amelyeknek az ülőpárnáját is olyan magasra emelték, hogy nem kell felhúzott térdekkel kuporogni. Merték ezt tenni annak ellenére, hogy a magasságot 5 mm-rel csökkentették, ami így végképp a fejtér méretének rovásására mehetett volna. De nem ment. A tengelytávon viszont növeltek 65 mm-t, ezért hosszában egyértelműen több a hely, mint volt.

Ez egy kicsit bukta. Mármint a szellőzés irányát meghatározó, egyébként pedig teljesen észszerű embersziluett - merthogy a Volvo pont ugyanilyet talált ki, csak már jó pár évvel korábban. Perzse úgy is fel lehet fogni, hogy miért ne vegyék át, ami jó

Kényelmes, kanyarodik és megy a Sonata. De, hogy mikor jön, mármint hozzánk, azt még kevesen tudják. Aki meg tudják, titkolják. A várható érkezés jövő év első negyede, de hogy pontosan milyen autó jön, az sem teljesen egyértelmű. A Hyundai koreai illetékesei között olyan is akadt, aki állította, az európai modell, vagyis az i40 teljesen más lesz. Egyéb források ellenben azt erősítették meg, hogy igenis ez az autó jön, persze kicsit módosítva - például a kormányt átteszik a jobbról a baloldalra. Bocs, ez csak vicc akart lenni, de Európában biztos, hogy nemcsak 2,4 literes és kétliteres benzinmotorral, hanem dízelekkel is kínálják majd, hiszen az itteni vásárlóközönség ezt elvárja. És akkor a Sonata már nem is lesz idegenlégiós. Igaz, nem is úgy, hívják majd, hanem i40-nek.