Klónok háborúja

Teszt: Hyundai i30 1,6 CRDi

Kulcsszavak: Hyundai, i30

Összefirkálva

A dél-koreaiak megelőzték a történelmet. Hoztak nekünk egy kifejezetten Európába szánt autót, ami megfizethető, nem is néz ki rosszul és a minőségére sem lehet panasz.

Aztán nem sokkal utána elhozták ugyanennek a konkurensét is, szinte ugyanabból a gyárból, csak más névvel, más jelvénnyel. Zseniális gondolat.

Motor

Nekünk a gyengébb dízelmotorral felszerelt változat jutott - az eredetileg beígért gazdagabban felszerelt, 25 lóerővel izmosabb változat egy másik autóval történő interakció közepette veszítette el makulátlanságát - így be kellett érnünk a 90 lóerős dízelkivitellel. Ez nem okozott különösebb nehézséget, ugyanis a gyengébb dízellel is teljesen jól megy a kocsi.

Nagy kár azonban, hogy a felszereltségi szintek összeválogatásánál a gyengébb motorhoz nem lehet minden extrát hozzácsapni. Akinek fullos kocsi kell, az áldozzon az izmosabb motorra is. Az árlista tőlünk legtávolabbi végében akár öt és fél milliós árcédulát is összehozhat, akinek minden létező extra kell a kétliteres dízelmotorral felvértezett csúcs i30-ba.

Bajusz az orron, vagy szárny a logo alatt

Szokásos, főleg városi araszolást tartalmazó tesztútjainkon a Hyundai hét liter körüli fogyasztást produkált, ami nem tűnik vészesen soknak. Érdekes, hogy az 1,3-as dízel Astránál ennél két literrel többet mértünk.

Forma

Már az i30-as bemutatóján is tetszett a forma és ez azóta sem változott. A méret, stílus tökéletes harmóniája - amely szerencsére teljes mértékben mentes a hagyományos, európai szemnek kirívó koreai elemektől - valahol az orr környékén fárad ki végleg. Ez nem is lenne baj, csak hát a hátsó erős kezdése után marad bennünk egy kis hiányérzet, mire előreérünk. Talán nem véletlen, hogy az autó első reklámfotói is a jól sikerült hátsót ábrázolták.

Belső

Kabin

Odabent tágas tér fogadja az utasokat, még akkor se keseredjünk el, ha a hátsó sorba parancsolnak minket. Még a magasabb vezető mögött is marad elegendő hely arra, hogy ne kelljen gyakori veserúgásokkal megnehezítenünk az életét.

A felhasznált anyagok minősége látszatra és tapintásra is megfelel a kategóriában elvártnak, nehéz lenne belekötni. A kék háttérvilágítású kijelzőkkel továbbra sem tudok megbékélni, bár annyi jóindulat volt a koreaiakban, hogy legalább a CD-s rádióegység tenyérnyi fényforrását szükség esetén elsötétíthetjük.

Ez a kijelző egyébként szinte követhetetlenül sok infót világít a szaruhártyánkba, ember legyen a talpán, aki vezetés közben mindet fel tudja dolgozni. Kezelőszervei mind jó, praktikus helyre kerültek. Műszerfalán ugyan nem érezni a dizájnerben tomboló tüzet, de ilyet ne is várjunk az autótól.

Lapozás után mesélünk az elpuskázott csillagról és a kék zenegépről is