Opel Astra: A ..., de ... autó

Opel Astra Sports Tourer 2.0 CDTi

A karácsonyi jövés-menéshez, családlátogatáshoz, ajándék- és gyerekfuvarozáshoz Ráczéknak az Opel kölcsönözött egy jó kis igáslovat. Ennél akkurátusabban nem is lehetett volna letesztelni egy igazi családi autót.

A kétliteres dízelmotorral szerelt, 165 lóerős, extráival együtt majd' kilencmilliós Astra kombiba jó ezer kilométert sikerült begyűjteni az ünnepek alatt. És hogy megszerettük-e? A cikk végén megmondom.

A fehér alsó-középkategóriás kocsin első látásra nem észrevehető, hogy kilencmillió forint körül van listaáron

Szép, de nem annyira

Az új Astra annak idején lenyűgözött bennünket finom vonalaival, arányos idomaival, egyszerű szépségével. És már akkor is tudtuk, hogy ez a szépség múlandó, addig fog tartani, amíg túl sok nem lesz a kocsiból a forgalomban.

Mára már túl sok van belőle. Majd' 12%-os tavalyi piacrészesedésével az Opel a legkelendőbb márka itthon, az új Astra is szépen fogy. Ma már talán csak akkor fordul meg egy J Astra után a legmegrögzöttebb autóbuzi is, ha ritka, egzotikus színben pompázó példány húz el előtte. Ez a fehér kombi meg végképp hátrányos helyzetű.

Az ötajtós kasztni arányait megbontja a puttony. A tengelytáv 2685 mm az ötajtósnál és a kombinál is, tehát a plusz 28 centi a far nyújtására ment el.
Szó se róla, szépek, külön-külön nézve még érdekesek is a lámpatestek (jól sikerült a LED-soros menetjelző fény is, ami feláras extra), a felnik, az ablakkeret vonalvezetése, de ha becsukott szemmel kéne felidéznem az Astra Sports Tourer sziluettjét, nagyjából csak az ajtók aljába nyomott lendületes hokibot-motívum derengene fel az agyamban belőle.

Igényes, de vannak minőségi bakik

Az Astráról, egy ötajtós automatáról ugyanilyen dízellel korábban nem átallottam azt írni, hogy tán még egy Audiért sem adnám oda - minek, ha ugyanazt nyújtja? Most egy kicsit finomítanék.

Már annál a - még német rendszámos - kocsinál is feltűnt pár összeszerelési hiba: picit billegő ülés, nagy hézaggal illesztett műszerfal. Ebben a többet futott, magyar autónál is kiszúrtam pár ilyesmit. Lógott egy eltéphetetlen szál a tetőablaknál a kárpitból. A szellőzőrostély szerkezete a nyitó tekerentyű teljes megnyitására aggasztóan szorulni, tekeredni kezdett. A hátsó ablakoknál a C-oszlop előtti műanyagpanel lógott, az alkatrész irányából nagyobb tempónál kifejezett szélzajt is hallottam.

Eladó J Astrák a Vezess Autókeresőben

Kár, hogy ilyen apróságok terelik el menet közben a figyelmet a különben nagyon igényes anyagokról, a parádés, vörös hangulatvilágításról, a kapcsolók, gombok megnyugtatóan határozott működéséről. Azért egy Audiban nem szokott ennyi apró előjele lenni a majdani bomlásnak.
Praktikus, de szűknek érződik

A ajtóbelsők, az ülések, a csomagtér, a középkonzol gombjai, a műszeregység, a sokfunkciós kormány és a bajuszkapcsolók - megannyi lehetőség az ergonómiai hibázásra egy autógyártónak. De az Opel nem bírt hibázni.

A vörös hangulatvilágítás a váltókar alatt és az ajtókárpitokban nagyon feldobják a belteret

Az Astrában ülni, vezetni, rádiózni, fűteni-hűteni jó. Nagy tárolóhelyek ugyan nincsenek benne, de ami van, az remekül használható - például az ajtózsebben elfér egy másfél literes flakon is, ami nagy öröm ebben a kategóriában.

Pakolni is élmény bele, millió kis pöcök, kampó, rekesz segít amúgy németesen elrendezni a dolgokat. Felárért a csomagtér felől is ledönthetők a hátsó üléstámlák, a csomagtartó így 500 literesről 1550 literesre növelhető.

És mégis, bár hosszabb, szélesebb, magasabb egy Octavia kombinál, mégis kisebbnek érződik. A tetőkárpit nagyon belelóg a csomagtérnyílásba, a bőröndök berakása után a kisebb cuccokat, kabátokat csak az utastér felől tudtam hátrapakolni. A nagymama hazaszállítása a karácsonyi családi móka után pedig nem jött össze - ha a két gyerekülés közé száz kilométerre be is tudott volna préselődni kedves feleségem (nyilván nem a nagyit kínozzuk ezzel), az ő cuccának már végképp nem maradt hely. Az F Astrában még simán elfértünk volna.
Sok extra, de pár hiányzik

Az importőr nem akart kockáztatni, és telerendelte az autókat extrával, hadd tetsszen az újságíróknak. Bőrkárpit, tetőablak, kétzónás automata klíma, ülésfűtés, telefon-kihangosítós csúcshifi, naná, ráadásként pedig olyan okos navigáció, amilyet még nem is láttam. Az Opel gyári navija úgy elküldött Debrecenből Hosszúpályiba, hogy a felázott földúton őzcsordákat kellett kerülgetnem a 47-estől és a debreceni reptértől alig pár száz méterre. Le a kalappal a helyismeret előtt- és most megtanultam, mit jelent az, ha egy új Opelnél beállítom, hogy Legrövidebb út.

500-tól 1550 literig bővíthető a csomagtér

Viszont, ha már annyira telezsúfoltuk a kocsit extrával, ahogy tíz éve egy Mercedest se lehetett volna, hogy maradhatott ki az extralistáról a kulcs nélküli nyitás-indítás? Ilyen tétel ugyanis, ami a Suzuki Swifthez is rendelhető, a Renault-khoz meg szinte unszolva adják már évek óta, az Opel opciós listáján nincs. Az előző Zafiránál, Astra kabriónál volt, most nincs. Nem értem (megkérdeztem az importőrt, ők sem tudják a technológiai visszavonulás okát).

És hátsó szellőzőrostély sincs, pedig még a Fiat Bravo vagy a közepesen felszerelt Skoda Octavia utasai is saját fuvallatot kapnak a hátsó üléseken is.
Erős, de nehéz

Az Astra orrában a GM torinói fejlesztőközpontjában tervezett kétliteres dízelmotor kerregett. Nem hangos, viszont alul is elég nyomatékos, és minimális spéttel indul újra, amikor piros lámpánál a Start-Stop automatika érzékeli, hogy a sofőr kinyomta a kuplungot.

Korábban nagy rajongója voltam az Opelekben is használt, 1910 köbcentis Fiat-dízelnek. Volt szerencsém hozzá Vectrában, Saab 9-3-ban, Cadillac BLS-ben. Úgy tűnik, az új motor is tudja, amit a régi tudott. Még ha nem is érzik rajta az Astra kombiban, milyen sok is az.
A 165 lóerő és a 350 Nm szépen mutat a katalógusban, de amikor ráakasztjuk a kocsi 15 és fél mázsás saját tömegét, meg azt a pár embert, csomagot, amit még vinnie kell, minden virgoncsága odalesz. Ami marad: egy kényelmes, nyomatékos, liberálisabban kezelt közlekedésű országokban 150-160-at kényelmesen, bármeddig bíró utazóautó.

A futómű (hátul Watt-rudazatos csatolt hosszlengőkarok, elöl MacPherson) és a fékek (elöl-hátul tárcsa) bőven tudnak annyit, amit a motor megkíván. A középkonzol tetején hivalkodó SPORT és TOUR gomboktól nem érdemes azt várni, hogy megnyomásukkal pályaautó illetve Rolls-Royce válik az Astrából, de a felkeményedő illetve puhuló lengéscsillapítás (feláras extra, persze) hatása azért jól érzékelhető. Sportban kicsit ráz, Tourban viszont néha ijesztően meglibben az Astra kombi - ízlés dolga a választás. Én nem rendelném meg ezt a cuccot az Astrámba.

Magyarul figyelmeztet mndenre

Nem eszik sokat, de keveset se

A teszt alatt csurig teletanktól csurig teletankig 6,2 kilométert fogyasztott a kocsi százon, nagyjából fele sztráda-háromnyolcada országút-egynyolcada város üzemmódban, sztrádán 135-ös, országúton 100-as utazóval. Számológéppel utánaszámolva 6,48 liter jött ki. Nem rossz ez egy ekkora kocsitól. Legalábbis nem olyan rossz.

Csak hát az egy kategóriával nagyobb Peugeot 508 kombi is pont ennyit evett, nagyon hasonló körülmények között.

Nincs észérv ellene. De bele se szerettünk

Hazaértünk január másodikán, már sötétedés után. Leállítottam a motort, és mielőtt kiszálltunk volna üdvözölni a kutya- és macskaállományt, még feltettem egy gyors körkérdést a családnak: milyen volt az autó?

Három üres szempár nézett vissza rám. Gyermekeim nem is válaszoltak, egyáltalán semmit nem tudtak mondani a kocsiról. Feleségem is csak annyit volt képes leszűrni a 165 lóerős családi kombiban szerzett élményekből, hogy "semmi különös".

Ezt az Opel akár dícséretnek is veheti. Olyan családi autót gyártott, amelyből egy család, aki látott már néhány autót, úgy szállt ki ezer kilométer után, hogy semmi rosszat nem tudott mondani a kocsira. Mi ez, ha nem siker egy fogyasztási cikkeket készítő tömeggyártó számára?