Honda Jazz 2 - érdemes beülni!

Kulcsszavak: sportos, kisautó, Honda, Jazz

Izgalmasabb, csinosabb

Az új Jazz jóval fickósabb, lendületesebb megjelenésű autó, mint a kicsit álmoskás régi. Külsejének javára vált, hogy a ferdehátú Civicet is jegyző tervezőcsapat dolgozott rajta. Lekerekített élei, legömbölyített sarkai hasábszerűen célszerű haszonjárműből dinamikus golyóvá változtatják az elődjénél semmivel sem kevésbé praktikus Jazzt.

Miért nem volt úgy jó?

Jobb volt az előd kalaptartója Illetve egy apróság mégis van, amiben az előd jobb volt. Az új modell kalaptartója egy szokványos, a hátsó ajtóhoz zsinórokkal rögzített, nyitáskor felhúzódó kemény lap. Milyen könnyű megszokni a jót: a világ szinte összes többi autóján elfogadott megoldást az előző Jazz praktikus, felcsévélhető rolója után utálkozva emlegetik szaklapok, tulajok egyaránt.

High tech

A formai megújulás az utastérben is igen látványos. Az új Jazz beltere sokat merít a Need for Speed számítógépes játéksorozat világából. A Civic sportos, lyuggatott lemezzel, fémhatású betéttel feldobott kormánya jól mutat a vörös kijelzős, ívbe rendezett körműszerek előtt. A középkonzol is nagyon látványos az integrált rádióval, a digitális klíma három kis körbe csoportosított kezelőegységeivel.

Zseniális, mint a régi

A Honda az új Jazz-zel látványosan demonstrálja: a hatásos, izgalmas berendezés nem szükségszerűen jelent kompromisszumot komfort és praktikum terén. Sokkal nagyobb autókban is gyakran szorongunk jobban, mint a Jazzben. A bal térd kényelmesen elfér az ügyesen formázott ajtókárpit mellett, a jobb nem feszül neki a középkonzol alsó nyúlványának - ugyanis ilyen egyáltalán nincs az autóban.

Autópályán hangos, pörög és erőtlen

Egyszerű, a műszerfal formájába szervesen illeszkedő üregek várják az üdítősflakonokat, a dupla kesztyűtartó lazán nyeli el az úti vicik-vacakokat. Elsőre kicsit bután néz ki a szabadon lengő USB-kábel a váltókar előtt, de aki reccsentett már meg vigyázatlanul merev aljzatba dugott pendrive-ot autóban, értékelni fogja a hajlékony kapcsolatot zenetár és autó között.

A helykínálat elöl-hátul megfelelő. Pont, mint eddig volt - csak könnyebb beszállni. Az autók immár rettentő szélesre, csaknem derékszögig nyílnak. Bár az új Jazz pár centivel hosszabb, szélesebb a réginél, beltere nem érződik nagyobbnak. A kis Honda nem hízta ki kategóriáját; kívül nagy-belül szűk felpuffasztott kiskocsi helyett megmaradt meglepően tágas városi autónak.

Lassan csendes, gyorsan zajos

Alapjáraton semmi hangja nincs, úgy százig se sokkal több, viszont fölötte jön a szélzaj, a motorzaj, a gördülés zaja. Érezhetően nem autópályára tervezett autó a Jazz - viszont az elődmodellnél így is csendesebb nagy sebességnél.

Kéne bele egy erősebb motor

Ennél a nagy sebességnél már a motor se túl virgonc. Városban bőven elég az 1,4 literesnek csak erős túlzással nevezhető (1339 köbcenti a lökettérfogat) százlovas, de alighanem több parti römit is le lehet játszani a hátsó ülésen, mire mondjuk München határát elhagyva a sztrádán eléri a kocsi a 182 km/h elvi végsebességet.

Ha nem is erős, nagyon kellemesen vezethető autó a Jazz. Futóműve pontos, még épp elég komfortos, de még nem túl puha; gyors kanyarokban is csak durva vezetői hiba miatt lehet szükség a menetstabilizálóra. Kormányműve kellően direkt, de nem ideges. Fékjei sem zavaróan hirtelenek, a váltó pedig, akár az elődben, maga a világ nyolcadik csodája. Hihetetlenül könnyen, egyszersmind hihetetlenül pontosan kapcsolható; senki el nem képzelheti, milyen a tökéletes mechanikus váltó, amíg a Jazzét ki nem próbálja.