Gumicsizma és bőrkárpit: Land Cruiser

Teszt: Toyota Land Cruiser Prado 150

Kulcsszavak: videó, terepjáró, Toyota, Land Cruiser

Mindig áhítattal, megszeppenve ül bele az ember olyan tesztautóba, amely jóval meghaladja a még ki sem fizetett lakásának az árát is. De ezúttal tettünk a tiszteletre, gumicsizmát húztunk és kegyetlenül meghempergettük a Land Cruisert a homokban.

Hogy külsőleg mi változott az elődhöz képest? Néhány szóban el lehet mondani: eltűntek a műanyag sárvédőívek, helyüket fém vette át, újra rajzolták a lámpákat, szögletesebb lett az orr rész és az üvegfelületek is kisebbek lettek.

Terepi, gyári képek kattintásra bújnak elő:





Plusz kettő? Plusz négy?

Újra mozgásban

Az indítógomb megnyomásakor rövid színjáték következik, a kormány közelebb jön, a műszerek mutatói kalimpálnak egyet, és színpadiasan kigyúlnak a háttérfények is. Majd életre kel a motor. Bár tudtuk, hogy csupán négyhengeres dízel morog elöl, mégis kicsit kellemetlen ez a hang. Nem hangos, vagy zavaró, csupán további két, vagy inkább négy henger kéne még ebbe a zenekarba a tökéletes hangzáshoz.

Erőben nincs hiány, 173 lóerővel a termetéhez képest vidáman szaladgál a Toyota terepjárója. Papíron 11,7 másodperc kell neki a százig tartó sprint lefutásához. Persze ha ezt sokáig próbálgatjuk, akkor búcsút mondhatunk a gyári 10,4 literes városi fogyasztásadatnak. Nálunk takarékos, de még nem elmebeteg módon spórolós autózással 11,2 liter jött ki a városi szakaszra. Elfogult vagyok, így nekem ez még a fájdalomküszöb alatt van.





Körbekamerázva

Hatalmas kormány

Az új Land Cruiserben szinte több kamera van, mint egy közepesen paranoiás amerikai kisvárosban. Azt már megszokhattuk, hogy tolatásnál elég a műszerfalon lévő kistévét nézni és így biztonságban vagyunk a lesből támadó virágágyásoktól, oszlopoktól, de hogy az autó elején is van szemünk, az már nem mindennapos. Az alufelni épségének megóvásában újabb, az oldalsó visszapillantó tükörbe épített kamera van a segítségünkre. Az aprócska kijelzőn megjelenő műsort a kormányon lévő gombbal váltogathatjuk, sajnos előre menet közben hamar megszűnik az adás. Érthető, tessék inkább kinézni az ablakon.

Mindenen át

Elkelne a terepgumi

Elsüthetném azt a terepjárókkal kapcsolatban már unalmas megjegyzést, hogy fekvőrendőrökön, kis- és közepes termetű házi- és vadállatokon, úthibákon simán siklik át az acélbatár. Viszont ez csak részben fedné a valóságot, ugyanis a Land Cruiser ott is mérhetetlen eleganciával és magabiztossággal halad, ahol útnak látszó tárgynak nyoma sincs. Nem zörög, nem dobál, csak óvatosan átlépdel a tankcsapdákon.

A rugózást ugyan meg kell szoknia annak, aki személyautóhoz szokott, ezért a tengeribetegségre hajlamos útitársakat engedjük az első sorba. Üléssorból szerencsére több van a Land Cruiserben, mint az átlagos autóban. Még a második sorban is döntögethetőek az ülések háttámlái, és igény szerint - gombnyomásra - kétszemélyes harmadik sor is előhajtogatható a csomagtartó padlójából. Ugyan a harmadik sorban sosem vidám az élet, mi hatan, kisebb hátizsákokkal kényelmesen leautóztunk benne kétszer másfél órás utat.

Leghátra a padlóban megbúvó ülések ellenére is szép mennyiségű cipelnivaló elfér, egyedül a jobbkormányos világra optimalizált, jobboldalra nyíló ajtó nehezítheti a bepakolást. De legalább a csomagtérajtó üvege külön is felnyitható, ha csak befelé kell dobálni a cuccokat, akkor elég ezt kinyitni.





Újra kicsiként

Imádni való gombméret

Az utastérben rövid ideig újra óvodásnak éreztem magam. Itt minden nagy, a kormány szafaládé-vastagságú, a belső ajtókilincs egymagában akkora, mint egy átlagos kapaszkodó. Emellett hely is akad, a könyöklő négy doboz sört üdítőt lazán elnyel, és még hűti is, ha megkérjük rá. A formavilág kicsit szögletes, de ez sem az öncélú dizájn miatt van így, hanem állítólag jót tesz ha terepen vezetés közben látunk magunk előtt vízszintes referenciavonalakat. Szerencsére a Land Cruiserben ebből rengeteg van, így boldog lehet, aki ezzel rója a hegyeket, völgyeket.

Egy jól sikerült videó, rengeteg sárral:



Hülyebiztos

Escape-gombsor

Bár a legtöbb terepjáró nem amatőrök kezébe való játékszer, a Toyota mégis gondolt azokra is, akiknek nem erősségük a sárdagasztás, de valamilyen okból mégis el kell hagyniuk a biztonságot jelentő, csíkos bitumenszalagot. Ilyenkor ki kell nézni az ablakon, hogy miféle tereppel is kell megbirkóznia az elektronikának, majd jön egy kis kotorászás a menüben, és máris csak a kormányzással kell törődni. A gázadás, fékezés megy magától, a kijelző pedig még a kormányelfordulásról is tájékoztatja a hajó kapitányát. Bámulatos.

Nekünk nem volt vele szerencsénk, igaz, nem is kényes sziklás terepen - ahol talán a leghasznosabb ez a funkció - hanem, híg, felázott homokbányában tettünk meg mindent, hogy elássuk a járgányt. Kitartó, áldozatos munkánkat végül siker koronázta, pár órán keresztül homoklapátolással múlattuk az időnket.

Mozdonyhomok, szűrőhomok és ciklonpor

Párbaj lesz Mivel a főváros környékén csak bajosan találtunk volna olyan terepet, ahol értékcsökkentő karcolások, vagy súlyosabb környezeti katasztrófa nélkül kipróbálhattuk volna a bő kéttonnás autót, így bekéredzkedtünk egy igazán biztonságos, de mégis komoly kihívásokkal bíró terepre, egy homokbányába. A gyermeki örömökhöz - homokozás, ásás, sárban cuppogás - a sóskúti Kvarchomok kft. biztosította a játszóteret. Köszönjük, megyünk máskor is.

A Toyota a Land Cruiserrel nem kötött kompromisszumot. Elviseli a város is, de ha a szükség úgy hozza - akár péntek délután - az irodából kilépve is nekiindulhatunk vele egy Afrikát átszelő kalandnak. Csak egy garnitúra rendes terepgumit kell rá tenni.



A következő oldalon milliók, és milliméterek: