Exkluzív: BMW 1-es rivális a Volvótól

Vezettük: Volvo V40

Oldalról mintha a P1800 ES-re akarna emlékeztetni a V40. Ilyen cirkalmas felnivel nem találkoztunk a bemutatón

Hét pecsét alatt őrizte új V40-es modelljét a Volvo. A titkolózás annyira jól sikerült, hogy amikor február harmadik hetében Göteborgba látogattam a svéd autógyár meghívására, fogalmam sem volt, mit fogok látni.

Titok volt

Mindenféle kósza hírek kerengtek róla a levegőben, hogy a C30-ast, meg az S40-est és a V50-est egyben leváltja az új modell. Erről azután hamar kiderült, hogy a fele sem igaz. Az a fele biztos nem, hogy a C30 miatta tűnne el a süllyesztőben. Ellenben mutattak egy sportos kiállású, ötajtós kompakt autót, amit szinte csak Európában hoznak forgalomba, és amiről nyilvánvaló volt, hogy a BMW 1-essel, az Audi A3-assal és a Mercedes új A-osztályával szeretne egy ligában játszani.

Kivilágított plexilap fedi a választókart, a választott fokozatot kis led fénye jelzi. Pont a kar előtt a biztonsági rendszerek (sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, holttérfigyelő rendszer), valamint az automata beparkoló rendszer és a minden motornál széria start-stop rendszer gombjai

Már az S60-as is elég sportosra sikerült, de a V40-essel, mintha még erre is rátettek volna egy lapáttal. Annyira, hogy az autó méreteit nem is volt könnyű felbecsülni, én például akkorára tippeltem volna legalább, mint az S40-es. A méretek ellenőrzése után azután kiderült, hogy 437 centijével tíz centivel rövidebb a négyajtós kis Volvónál, az optikai csalódást pedig a nagy kerekek, és az alacsony felépítés okozza.

Alacsony a kasztni

A V40-es ugyanis a cápauszony antennával együtt is csak 144 és fél centi magas, azaz anélkül pont akkora lehet, mint a 142 centisre nőtt BMW 1-es. Ez körülbelül 5 centivel kevesebb, mint a nem prémium kompaktok (például VW Golf) magassága, ami meglátszik a BMW térkínálatán és a V40-esén is.

Márkajelzés nélkül is nyilvánvaló, hogy ez egy Volvo belső tere. A minőség valóban prémium szintű. Sok a puha műanyag és tökéletesnek ígérkezik az összeszerelés is. Az új V40 egyik legjobban sikerült elemei az első ülések, elég beleülni, és mindjárt érezzük, hogy a helyünkre kerültünk

Hosszirányban nincs különösebb gond, az S40-V50 párosénál körülbelül egy borsószemnyivel (7 mm-rel) hosszabb tengelytáv juttat elég helyet a lábaknak, a belmagasság azonban közel sem mérhető az Esztergomi Bazilikáéhoz.

Szép belül, nagyon jó ülésekkel

Nagyon jók viszont a szépen megformált első ülések és a minőségi benyomás ? annak ellenére, hogy a bemutatott darabok csak prototípusok voltak. Sok a puha műanyag, sok a fémszínű felület és nagyon minőségi az összhatás.

Ahogy meg kinéz az enteriőr, az nagyon Volvós a lebegő középkonzollal, a jól ismert kalligráfiájú betűkkel és számokkal ékesített gombokkal és minden egyéb részlettel.

Kerettelen visszapillantó

Nagyon büszkék a volvósok az egyik nagy újításukra, a keret nélküli tükörre. Felárért még iránytű is van benne. Így már nem kell megvenni külön...

Újdonság is akad a részletek között. Hogy azután ezek mennyire válnak Volvo jellegzetességgé, az még a jövő titka, de komoly esélyük van rá. Az egyik a keret nélküli belső visszapillantó tükör, ami vélhetően csak engem emlékeztetett a nyolcvanas években az autóalkatrészes maszekoknál megvásárolható, a Ladák kisméretű gyári tükrére két gumiszíjjal rárögzíthető panorámatükörre.

TFT-s műszerfal, világító váltógomb

Ezért nem is hatódtam meg tőle, az viszont jó benne, hogy nagy a látótere, ami nem hátrány egy olyan autóban, amiből hátrafelé nem nagyon lehet kilátni. A másik a váltókar tetejének rejtett megvilágítású plexiborítása, amit automatáknál azzal egészítenek ki, hogy a választott fokozatot kis LED mutatja benne. No és ne feledkezzünk el a nagy újdonságról, a TFT-s műszerfalról, ami már a második felszereltségi szinttől jár a V40-eshez.

Jóval bátrabb a V40 elejénél a hátuljának a formaterve. A hátsó szélvédő fekete meghosszabbítása lefelé a régi 480-ast utánozza

Erre háromféle műszer-elrendezést is rá lehet hívni a takarékos vezetést elősegítőtől a hagyományoson keresztül a sportosig. Az első kettőnél a középső nagy műszer sebességmérőként működik, a sportosnál természetesen a fordulatszámmérő kerül a fő helyre. Felvetettük, hogy ha nem lenne a fémszínű betét, akkor nem lenne megkötve a kéz, sokkal többféle műszer-elrendezést lehetne megvalósítani.

Erre az volt a válasz, hogy túl kopár lenne a teljesen sík kijelző. Persze erre is volt ötletünk: miért nincs többféle betét, például kétkarikás is, mert azzal is mindjárt megduplázódna a választható lehetőségek száma. Azt válaszolták, gondolkoznak a dolgon, és az az ötlet is tetszett nekik, hogy mi lenne, ha internetről tölthetnének le a tulajdonosok különböző rajzolatú műszer-elrendezéseket.

Légzsák a gyalogosoknak

Teljesen új védelmi rendszerrel egészíthető ki a V40 biztonsági arzenálja. A gyalogosvédő légzsák a hátrafelé felpattanó motorháztető alól fúvódik fel a szélvédőre és próbálja megvédeni a komolyabb sérüléstől a gyalogos fejét és felső testét. A magasabbra pattanó motorháztető pedig azt akadályozza meg, hogy a gyalogos teste teljes erővel csapódjon a tetőnél jóval keményebb motorhoz

Nem Volvo lenne persze a V40-es, ha nem volna benne valamilyen biztonságtechnikai újdonság. Természetesen van, a gyalogos légzsák, amely a hátrafelé felpattanó motorháztető alól nyílik ki, egyenesen a szélvédőre. Azért, hogy a légzsák ne takarja ki a képet a vezető elől, ha egy farönknek vagy bármi olyannak hajtana neki, ami nem ember, hét érzékelőt építettek a lökhárítóba és sokat bíbelődtek a megfelelő programozással is.

Ez az újdonság azonban csak akkor juthat szerephez, ha a gyalogosfelismerő és automatikusan fékező rendszer nem tudta az ütközést elkerülő módon megállítani az autót. Ezen kívül is minden más biztonsági és vezetősegítő rendszer megvásárolható a V40-hez a holttérfigyelőtől kezdve a sávtartón keresztül az automata beparkolórendszerig.

T5: 2,5 liter, 254 LE

Már a második kiviteli szinttől jár a variálható TFT műszerblokk. Egyelőre háromféle elrendezés lehetséges, ez a sportos a nagy fordulatszámmérővel és a digitális sebességmérővel. Az alapnál és a gazdaságosnál a fordulatszámmérő helyére költözik a sebességmérő, a fordulatszámot pedig a jobboldali szegmensben olvashatjuk le. A kézi sebességváltós változatoknál kapcsolásjelző is van

Bár a biztonság továbbra is fontos érték, nagyon hangsúlyozták, hogy a sportos megjelenés egyáltalán nem véletlen, a V40-est az egyik legdinamikusabban vezethető Volvónak szánják.

A futómű ennek ellenére nem különleges, elöl MacPherson, hátul több lengőkaros felfüggesztést alkalmaznak, az alap az úgynevezett Dynamic hangolás, amit felárért feszesebb Sportra lehet cserélni.

Motorból viszont elég izmos palettát állítottak össze. A csúcs ezúttal is a T5-ös, az öthengeres, két és fél literes benzinmotorral. Az automata váltóval társított 254 lóerős modellre 6,5 másodperces 0-100 km/h közötti gyorsulási időt és 250 km/órás végsebességet ad meg a gyár.

Három dízelmotor lesz

Középkonzol, hamisítatlan Volvo stílusban, lebegő kivitelben, azaz van alatta-mögötte egy kis rakodóhely. A gombok egy picit nagyobbak, mint eddig, ezért valamivel könnyebb eltalálni őket

A többi benzines sem gyenge, hiszen a T3-as jelű 1,6-os turbó is 150 lóerős (8,8 s, 210 km/h), míg a szintén 1,6-os T4-es 180 (7,7 s, 225 km/h). A dízelek között akad egy 115 lóerős, az 1,6-os D2-es, de ez a V40 szupertakarékos Drive változata. A kétliteres, öthengeres D3-as már 150 lóerős, a D4-es 177.

Ebből a felhozatalból végül egy T4-est és egy D3-ast sikerült megkaparintani kipróbálásra, valamint egy BMW 116i-t, amit kifejezetten az összehasonlítás kedvéért hoztak ki. A Volvo zárt próbapályáján lehetett egy-két kört menni, amiről csak annyit mondtak, hogy a svéd országutakat mintázzák.

Ez innen, Magyarországról nézve elég rossz hír, legalábbis a rugózási komfort alapos kivesézése szempontjából, a svéd országutak aszfaltja ugyanis általában olyan sima, amilyet itthon csak a Hungaroringen találni.

Lényegében tehát versenypályán mehettünk, azzal a feltétellel, hogy a kitett sebességkorlátozó táblák (!) utasításait betartjuk. Azért persze megkíséreltünk helytállni, amit az oldalról is remekül támasztó ülés, a nyomatékos és pörgős T4-es motor, valamint a pontos kormány lelkesen támogatott.

Első ügyfélautók augusztus végén

A váltó már nem annyira, a BMW-be átülve egyértelművé vált, hogy váltóból még mindig jobbat tudnak gyártani Münchenben, mint Göteborgban. Az meg teljesen más kérdés, hogy hátsókerék-hajtásával az 1-es egy plusz játéklehetőséget ad a vezető kezébe, amit a V40-esből nem lehet kihozni. A néhány kilométeres próba alatt azt sem sikerült, amit néhány elsőkerekesből ki lehet, és ráadásul lehet, hogy a V40-es is tudja: azt, hogy gázelvételre egészségesen farolgasson.

Az is lehet, hogy a biztonság fogalomkörébe a Volvónál ilyen vagánykodások nem férnek bele. Arról, hogy hátha mégis beleférnek, először májusban, a hivatalos vezetési próba alkalmával ellenőrizhetjük.A hazai bevezetés augusztusra várható.