Értelmetlen, de gyönyörű: BMW 640xd

Teszt: BMW 640xd

A hathengeres dízel hangja alig hallatszik ki a motorháztető alól

Úgy látszik a 6-os a BMW-nél az értelmetlen, ámde roppant látványos modellek gyűjtőneve. Ilyen a tank-szerű X6-os, és ugyanúgy csekély használati értékkel bír az óriási Hatos kupé is, amely ugyan remekül néz ki, de hatalmas, nehéz - 1,8 tonna - és leginkább csak kétszemélyes. A társasemberek szerencséje, hogy időközben megérkezett belőle a négyajtós variáns is.

Belül pompás bútorozás fogadja a látogatót, miután a hanyagul, és tökéletlenül magára csapott ajtót villanymotorok csukják be csendben. Príma bőr feszít mindenütt, ameddig csak a szem ellát, sőt a fenekünk alatt is, a minden elképzelhető irányban magunkra formálható, fűthető-szellőztethető üléseken. Gombnyomásra éled a motor, közben az orrunk előtti síkból kiemelkedik a Bang&Olufsen márkájú parasztvakító magassugárzó-egység, és megtelik tartalommal az összes LCD kijelző is, sőt, a szélvédőre is jut információ, a csodás képű Head Up Display jóvoltából.
A váltóként funkcionáló műtárgy kezeléséhez szükséges némi rutin, de szerencsére szöveges segítséget is kaphat a szakszerű működtetéshez a képzetlen sofőr. Ha már sikerült vele elindulni, akkor a kormány mögötti fülekkel is beleszólhatunk a fürgén és finoman dolgozó automatikus váltó dolgába. Szerintem botor dolog belekontárkodni, de ugye a gazdag ember amúgy is mindent mindenkinél jobban tud, váltson csak kedvére. A két első ülést elválasztó bárpult szélességű könyöklő sem előre-hátra, sem felfelé nem mozog, így nekünk kell alkalmazkodni a kocsihoz. Cserébe méltóságteljesen nyílnak a kisebb nagyobb ajtajai.

Személyiségbajok

A váltó karjától balra lévő gombokkal többféle személyiséggel is felruházhatjuk a kocsit. Alapból normál állásból indulunk, és felfelé egyre sportosabb programok jönnek, egyre megengedőbb elektronikai felügyelettel, míg lefelé a komfortzónába kukkanthatunk. Emellett Eco Pro beállítást is találunk, amely lomha, de nagyon takarékos és környezetkímélő szerencsétlenné varázsolja a Hatost. Ha nagyon háborog a tulaj lelkiismerete a fényűző beltérben, vagy álmában verejtékező jegesmedvék molesztálták, akkor nincs mese, muszáj takarékos üzemben használni az autót.

Gyorsan és ügyesen kapcsol a nyolcfokozatú automatikus váltó

Ebben az autóban a hátsó sor teljesen felesleges dolog, kifejlett emberszabású, még az átlagosnál kurtább termettel sem fogja itt jól érezni magát. Kabaréba illő a fejtér is, és a lábunkat sem tudjuk hová tenni. Bár nem kifejezetten családi autó, mi azért gyerekülésekkel is tettünk egy próbát, az sem volt jó. Sem a kicsiknek, sem az előttük ülőknek.

Pedig a beszerelés még nem is ment rosszul, az első ülések oldalán, magasan elhelyezett gomb megnyomására az ülés komótosan csúszik előre-hátra, megkönnyítve a hátramászást, gyerekülés installálást.



Az autó elejét is érdemes néha kinyitni, hogy megnézhessük, mi is dolgozik ilyen szépen a kezünk alá. A soros hathengeres motor itt is szégyenlősen plasztikborítás alá bújt, amelynek a tetején Twin Power Turbo felirat díszlik, némi kockás hasizmot imitáló domborulat mellett. Még rácsodálkozhatunk néhány merevítőrúdra is, és ha nem vigyázunk, a motorháztetőből lefelé kiálló rémes rögzítőkampókkal sikeres koponyalékelést végezhetünk el magunkon. Így csukjuk is le a motorháztetőt gyorsan.

Fekete mágia

A motortér sötétjében szörnyű dolgok történhetnek. A háromliteres dízelből 313 lóerő, és 630Nm-nyi csúcsnyomaték facsarható ki, ha értjük a módját. Közben a két különböző méretű turbóval lélegeztetett motorból dízelre egyáltalán nem jellemző, kellemes hangok szivárognak. Nagy hangja nincs, de amit ad, az fülnek kellemes. 

A bitang test papíron 5,2 másodperc alatt képes elérni a bűvös 100-as tempót - három tized másodperccel rövidebb így a vágta, mint amit a csak hátsókerekes 640d tud.  Ugyan a gyári 5,7 literes átlagfogyasztási értéket nyugodtan kiröhöghetjük, de meglepő módon a valós, 8,3 literes érték is jóval a várt alatt van. 

Autópályán kínkeserves dolog vele közlekedni. Pontosítok, szabályosan közlekedni. A motor meggyőző ereje, a remek futómű és a pompás hangszigetelés együttese olyanná varázsolja az autópályás 130-140-et, mintha 60-nal csorognánk valami széles, nyugodalmas útszakaszon. Hogy ebben a teljesen lelassult világban ne essen bajunk, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer és adaptív tempomat segít. A négykerék-hajtás már nem egyértelműen a barátunk, hiszen elhiteti velünk, hogy sebezhetetlenek vagyunk.

Normális tempóban valószínűtlenül keveset eszik

Városban, országúton jóval szórakoztatóbb a 640xd. Itt szinte ismeretlen vele a lehetetlen. Nincs olyan, hogy nem tudunk előzni, vagy besorolni. A BMW kormánya mögött olyan, mintha mindenki más hetvenéves nénikévé változott volna, aki 100-as Škodával nyomja. 0 és 50 között szinte minden átmenet eltűnik, a megszokott kanyarsebességek a  parádés úttartásnak hála többszörösükre nőnek.

Mire jó?

Leginkább arra, hogy mutogassuk, mennyi pénzünk van. 30 millió forintnyi bankjegy egy kupacban sokkal kevésbé esztétikus látvány, egy tourbillon-os Glashüttéről meg az átlagember nem mondaná meg soha, hogy többet ér, mint a Hatos BMW tokkal vonóval. Így kápráztatni, marad az utóbbi.

És nem mellékesen még vezetni is igen szórakoztató dolog.