30 milliós luxus

Teszt: Lexus LS 460

Kulcsszavak: 460, LS, luxus, Lexus, Lexus

Négy év elteltével ismét egy LS-ben ülhetünk, mert itt a negyedik generáció. Az első premierje 1989-ben volt, amikor még Európa meghódítására gondolni sem lehetett a múlt és arculat nélküli új márkával. Időközben a Lexust a luxuskategóriából ritkábban felejtik ki, mint a Jaguart, egyre kevesebben hivatkoznak vele kapcsolatban a Toyotára és tavaly már jóval 400 000 fölé mentek az eladásaik, a hibridekkel pedig az arculat is fényesedik. Ezt nevezik sikeres márkaépítésnek, márpedig új autómárkát befuttatni, az manapság nemigen megy. Nézzük meg, mit vergődik 9 éve a DaimlerChrysler a Smarttal.

Elmúlt az arctalanság

Űrkorszaki technikával találkozni az LS-ben

A Lexusnak kialakult a maga közönsége és az utóbbi időben saját stílusa is felfedezhető. Az L-finesse néven befuttatott új formatervezési irányvonal tényleg előkelő, disztingvált és karakteressé teszi az autót a kevesebb több alapon. Talán az én perverzióm, de a kipufogók napi többszöri megcsodálásában kimondottan örömömet leltem, tetszik ez a diszkrét utalás a 380 lóerőre.

A teljesítmény papíron is elementárisnak hat, főleg ismerve az elődöt, amelybe 283 lóerő is bőségesen elég volt. Az 5,7 másodperc százig nem mond eleget a nyolchengeres benzines képességeiről. Elragadóan erős, de ezt egy S 500, vagy a 750i is pont ugyanígy tudja.

8 fokozat, hogy a Mercedesnek ne legyen jó



Talán abban jobb náluk hajszálnyival, ahogy a motor az automata váltóval összedolgozik. Egyébként az új nyolcfokozatú automata legfőbb előnye, hogy eggyel több áttételt kínál, mint a Mercedes szuperváltója, a 7G-TRONIC. Persze más érveket is elő lehet rángatni, csak kilóg a lóláb. 6 vagy 7 áttétellel is pont ilyen jó lehetne a Lexusé, de a 8 arra mindenképpen jó, hogy a BMW-t is lépéskényszerbe hozza. 2001-ben még ők büszkélkedtek az első hatgangos automatával a hetesben, most meg ugyanők ügyködnek lázasan egy nyolcfokozatú kifejlesztésén.

Pezsgőhűtő hátul

Jobb hátul van a főnöki pozíció, övé az irányítás

Pompában, kényeztetésben, odafigyelésben az LS világszínvonalú, amiből a sofőrnek is kijut, nemcsak a hátul, motoros rolók árnyékában trónolóknak. A kormányon a Hold-gombot benyomva nem kell fékkel megfognunk az autót a lámpánál, de ami a legjobban lenyűgözött, az az autó fordulékonysága. Más autógyáraktól sokakat beutalnék továbbképzésre a Lexushoz, hogy ugyan szívják már magukba azt a tudományt, amivel a szűk európai városokban is gyerekjátékká válik a forgolódás.

Aki kipróbálta, az áradozott a fedélzeti szórakoztatóipari arzenálról, a varázslatos hangminőségben szóló Mark Levinson-hifirendszerről, a távirányítható DVD-lejátszóval. A hátsó utasoknak az elsőkkel egyenrangú kényeztetés jut fűthető-szellőztethető, motorosan nyugággyá nemesíthető hátsó trónusokban, sőt ők hűtőrekeszt is találnak a kartámasz mögött.

Ahol a főnök ül

A túlságosan terpeszkedő első utas ülését a miniszteriális pozícióban ücsörgő gombnyomással előretolhatja. Néha elég csak a háttámláját meredekebbre állítani, ha el akarunk veszni a hátsó lábtérben. Az anyagok jórészt a lehető legfinomabbak, a kidolgozás míves, főként a bőr tetőkárpit és oszlopborítás nemesít sokat a belső téren.

Nem tudom, van-e értelme mégis kritizálni a belső teret, felróni a Lexusnak, hogy az új Corolla vagy az Avensis műszerfala a maga szintjén jó megoldás, de az S-osztály, az A8, az XJ, a Quattroporte vagy a 7-es ellenében ugrani kellene néhány szintet. Ha nem ezt látnák a lehető legjobbnak, biztosan nem így nézne ki az autó. Így viszont belső stílusban még mindig az LS a sereghajtó.

Emlékezetes pillanatok következnek kattintás után, 250-nel és 22 literből