Olyan szép, hogy majd megszólal: a laikusoknak tetszik, az autóbuzik legnagyobb része meg el van ájulva az Alfa gran turismójától. A párizsi standon egy vérbő sportkupé forog körbe, amely három éve Frankfurtban már ugyanilyen hatást váltott ki.

Győztek a jók!

Az elmúlt években többször is elhatározta, majd elvetette az Alfa a sportautó gyártását. Aztán végül a jók győztek és legyártanak belőle egy 500 darabos szériát. A kocsit Maserati alapokon sikerült elvinni a sorozatgyártásig, ezért természetesen hátsókerék-hajtású. Ez ma az egyetlen Alfa, amely nem az első kerekeit hajtja, de most legalább már van maroknyi összkerékhajtású Q4 modell.

Végre hátul hajt!

A 8C jelzést az 1930-1940-es években mind utcai Alfák, mind versenyautók megkapták. A Competizione a kicsit későbbi 6C 2500 Competizionénak állít emléket. A kétüléses sportautó motorja 4,7 literes, 450 lóerős és egy igazi talján sportmotor. A maximális nyomaték 470 Nm, amivel a hátsó tengelynél elhelyezett váltó dacol.

Ez a megoldás sem új az Alfánál. Amíg a 155-tel nem kellett átállni a Fiat Tipo nyamvadt fronthajtásos technikájára, a 75 még simán hátul hordta a váltóját és a hátsó kerekeket füstöltethettük a 3.0 V6 Americában. A 8C Competizionában 285/35 R20-as gumikkal rajzolhatunk az aszfaltra.

Sperr a 147-ben

Elsőkerekes autókban nehéz átvinni nagy teljesítményt, ami a rendkívül ritka sperrdiffivel kompenzálható. Az Alfa 147-ben most jelent meg ez a szerkezet, amely a kipörgő keréktől a tapadó másikra viszi át az erőt. Erőből a 150 lóerős dízellel bőven van elég, amely a 147 Q2 egyetlen motorja. A Q2 kívülről is eltér kicsit a többitől, például krómozott kipufogóvéggel.