Előzetesen néhány fontos alapvetés:- A történet leghülyébb szereplője nyilván én vagyok. Soha, semmit nem hagyunk az autóban. Egy percre sem. Akkor sem, ha csak pár méterre ugrunk ki.
- Bár úgy tűnhet, hogy a hivatalnokokat gyűlölöm, le kell szögeznem, hogy a teljes ügymenet alatt kizárólag nagyon jó fej, segítőkész emberekkel találkoztam. Ez úton is köszönöm munkájukat, melynek során igyekeztek segíteni abban, hogy végigjussak a beteges bürokrácia útvesztőjén. A probléma tehát nem velük van, de ez majd később világossá válik.
- Ez az írás nem azért született, hogy sajnáltassam magam (ld. 1. pont). Remélhetőleg hasznos tanulságokkal szolgálhat az utazóknak, valamint azoknak a régészeknek, akik majd 2744-ben kiássák ezt a szervert a mocsárból, és az innen nyert információk tükrében érthetőbb lesz számukra, hogy miképpen fulladt bele az emberiség a saját bürokratikus ürülékébe.
Most pedig hozzálátok, és megkísérlem felidézni a történteket időrendben. Remélem, semmi sem marad ki. Ha előbb tudom, hogy ilyen kaotikus lesz az élmény, biz' Isten, jegyzetelek. Így viszont marad a memória. Nem lesz rövid, még elolvasni se. Jó szórakozást!
ElőzményPár nap munka
Szarajevóban: egy magyar kulturális fesztiválon jártunk, a szervezőket kísértem és forgattam a rendezvényeken. Érdekes város, mindenkinek ajánlom a látogatást. Utolsó nap indulás előtt maradt egy kis időnk, a csapat egyik tagja kitalálta, hogy nézzük meg a várost a Trebevic hegyről. Szép kilátás a katlanra, ahol Szarajevó fekszik, ráadásul a
téli olimpia maradványai is láthatók arrafelé. Izgalmas, menjünk! Na, ezt nem kellett volna. A hegy tetején parkoló, itt letámasztottuk a buszt, majd felsétáltunk a kilátó pontra. 150m lehetett a séta, a parkolóban egyéb autók is álltak, nem tűnt veszélyesnek a hely. Ez volt a második hiba.
CselekményVasárnap dél körül. Békésen nézegettük a várost a hegy tetején oszladozó étterem-maradvány teraszáról, mikor lentről autóriasztó hangja szűrődött fel. Letekintve azt láttam, hogy egy derék ember a vezetőülésen térdelve rámol a
Renault-ban. Először próbáltam nyugtatni magam, hogy biztosan közülünk maradt lent valaki (8-an vagyunk a buszban, a fene se követi mindenki mozgását), aki kinyitotta az ajtót. De hiszen nem is tudom úgy bezárni, hogy a riasztó menjen, az ajtó meg nyitva maradjon! Sőt, mindannyian itt vagyunk fent. No, akkor itt bazmeg van! Szaladás lefelé, mögöttem a többiek.
 Most kéne hátba verni egy csákánnyal
|
A busz felé loholva azon gondolkodtam, hogy vajon mi a jobb:
ha elkapom a bosnyák ablaktörőket, vagy ha nem? Mert egy kamera meg pár papír pótolható... A kérdés megoldódott, nem értem utol őket. Mire leértünk, sehol senki, csak a busz hevert a parkolóban szomorúan, bevert ablakkal. Gyors szemle, kinek mije tűnt el. Sok minden, műszaki cikkek gazdagon (a teljes kár közel 1MFt), többeknek különféle papírjai. Nekem konkrétan mindenem: személyi, lakcímkártya, jogsi, forgalmi, útlevél, bankkártyák. Ez utóbbiakat azonnal letiltottam telefonon, már csak a többit kellett pótolni. A velünk lévő szarajevói magyar kísérő hölgy segítségével hívtuk a rendőrséget, értesítettük a Konzulátust. Innentől következett a mutatvány hivatalos része.
Rendőrség - SzarajevóA
rendőrök példás gyorsasággal a helyszínre értek, felvették a jegyzőkönyvet, körbefotózták a helyszínt. Majd közölték, hogy feljelentést tenni be kell mennünk a rendőrségre. Sebaj, úgyis a szálló közelében van, a város közepén. A rendőrségen egy igen laza felügyelő foglalkozott velünk, a szó jó értemében. Mindent precízen végigkérdezett, rögzített a jegyzőkönyvben. Szerényen berendezett szobában zajlott az ügymenet, emberünk közben végig dohányzott. Hiába, ez nem az EU, itt mindenki ott füstöl, ahol akar. De ez ott nem volt zavaró. Mint ahogyan az sem, hogy mikor a jegyzőkönyv kinyomtatása következett, a nyomtató erre nem volt hajlandó festékfogyás miatt. A felügyelő ekkor vihogva kivette a tonert, a földhöz csapkodta, mondván: "mi így spórolunk." Kedvesen emberi volt az egész. Tartsatok perverznek, de itt nem éreztem rosszul magam.
Tovább is van, mondjam még? - katt!
