Nem csak a Vezess, de kiadónk másik remek magazinjának, a
Technet.hu gárdája is vezet autót. Ki ilyet, ki olyat. Van, aki például egy
407-es kombit. Használtan vette, egy hibátlan
206-osból ült át a harcsaszájú kombiba. Nem járt jól, kalandjait pedig érzelmes regében énekelte meg. Rettentő hosszú lett és kicsit sok benne a hősünk, de így is remek dolgozat. Fogyasszák jó étvággyal!
Saját 206-os: maga a boldogságTörténetünk főhőse egyszerű, értelmiségi fiatal. 2002-ben, harmincadik születésnapjára vette meg élete első új autóját, amely egy Peugeot 206-os volt. Imádta. Az új autó, az új autó. Voltak előtte vacak használt keleti és nyugati kocsik is az életében, de ezekre simán ráköltött annyit, mint egy új kocsi havi részlete. Meg hát az új autó, az új autó - de ezt már említettem. Kinézte, megvette és fizetni is tudta a részleteket, így 2008 májusában - mily véletlen, pont a születésnapján - a bank megküldte a kocsi törzskönyvét. Fizetve. Hősünk nagyon örült, hiszen ez már valami: a semmiből egy gyönyörű, 6 éves, minden szervizen és kötelező bevizsgáláson átesett, gyakorlatilag gyári állapotban tartott autója volt, ami ment is, nem is fogyasztott sokat és ismerte az összes hibáját. Nem sok volt neki.
Megdolgozott érte, az övéDe hát milyen is az ember: nagyra vágyik. Sosem elég neki, amije van. Mindig többet, jobbat akar. Hősünk fejében is motoszkált már régen a kisördög, hogy kellene egy nagyobb, egy jobb kocsi. Amiben majd elfér a család - mert ugye hősünk fiatal házas, gyerekeket akarnak, a 206-osban pedig egyetlen kivetni való van: a csomagtartó mérete. Babával, gyerekkocsival, pelenkákkal sokat kell tetriszezni.
Persze ezek csak az indokok. Mert hősünk magának azért bevallotta - ha a kicsi feleségnek nem is - hogy valójában egy gyerekkel tökéletesen megfelelne nekik ez a kocsi is, hiszen van hozzá tetőcsomagtartó - gyári, mert hősünk válogatós -, és egy tetődobozban a pelenkák is simán elférnek. Ha pedig a csomagtartóból kivesszük a mélynyomóládát - amit csecsemővel a hátsó ülésen úgysem lehet döngetni -, máris nyerünk egy csomó helyet. Na, mindegy. Hősünk szépen bebeszélte magának - és ami a fontosabb, a pénzügyekben teljes vétójogot élvező Oldalbordájának is - hogy kell nekik egy nagyobb kocsi. Mit egy: A KOCSI!
A játéknak legyen vége!Mert annak idején is vehetett volna olcsóbbat, de neki a 206 tetszett. Meg ugye a felnőtt ember nem játszik. És egyébként is: a játéknak vége! Már tudja is a reklámok iránt fogékony kedves olvasó, mire fájt hősünk foga: naná, hogy egy 407 SW-re. Peugeot-ra megint, mégpedig ezüstre, mert autóból csak az ezüstbe ülünk be. Nade újan? Az egy vagyon.
Ha jobban meggondolom, hősünk nem is akart ám kocsit váltani, és csak úgy érdeklődésképpen nézegette a használtautós oldalakat. Legalábbis védekezett kicsi felesége előtt, amikor valahogy meg kellett magyaráznia a lelkesedését egy nagyon kedvező árú, fullextrás, hatéves, ezüstszínű 407 SW iránt, amelyben bőrülés és navigáció is van. Na meg tízhangszórós hifi, beépített mélynyomóval.
Ráadásul mindez 600-700 ezressel olcsóbban, mint a hasonló állapotban lévő és hasonló tudású kocsik. Csak hasonló, mert hozzá kell tenni, hogy hazánkban valamiért ezt a modellt nem forgalmazták - a kocsi Németországból jött -, a legfullosabb magyar is kevesebbet tud, mint ez a modell. Egyszóval: csalogató volt, de hát az is egy csali dolga, hogy csalogasson.
A szörnyű hosszú saga még épp csak elkezdődött. Kattintson és folytatódik!
