Egy elefánt is lehet szép - KTM LC8 950 ADVENTURE

[bekkep]Ha az ember olyan szerencsében részesül, hogy Európa jelenleg - már nem sokáig- második számú motorgyártójának teljes utcai palettáját kipróbálhatja, nos, ilyenkor nem illik panaszkodni. De képzeljük csak el, hogy mondjuk egy U2 koncerten vagyunk, és kijönnek a fiúk, majd rázendítenek a "one"-ra. Mi jöhet még? Lehet ezt überelni?

Na erre gondoltam, amikor nyitásnak kigurították elém a KTM legnagyobb és talán legkomolyabb modelljét, a 950 Adventure-t. Úristen, ez mekkora, hogy ülök fel rá, ha meg esetleg felülök, mihez kezdek vele? Hát, félelmeim hamar szétoszlottak.

Egy motor esetében - legalábbis hazánkban, ahol a kétkerekű újkeletű divat, ennélfogva kicsit státusszimbólum is - a külcsín igen sokat nyom a latban. Viszont a szépség relatív -nekem például a Citroen DS 21-esnél nincs szebb a világon-, azt eldönteni, vajon a 950 Adventure szép-e vagy csúnya, nem könnyű feladat.

[bekkep]Annyit mindenesetre elsőre látni rajta, hogy hihetetlenül robosztus és kőkeményen a legjobb minőségű dolgok vannak rajta. Az osztrákok nagyon igénylik, és értenek is a stílusteremtéshez, ez a motor, szép-nem szép, de igencsak látványos. Hatalmas élek, stílusteremtő formajegyek, amelyek most már a teljes modellpalettán visszaköszönnek, nem kérdés egyetlen motorkedvelő számára sem, hogy ez egy KTM.

Narancsban izzó műszerek, csodálatos fékek, ultrakönnyű Renthal-kormány, White-Power rugóstagok, aki tudja, miről beszélek, úgyis bólogat, aki nem, elégedjem meg annyival, hogy mindenből a csúcs.

A magyar nyeregre termett nép, felülök hát én is, felkászálódom, mit mondjak, a 177 centimmel kisebb mutatvány, alig ér le a lábam, de pillanatok alatt megtalálom a megoldást. Az egyik lábam fent hagyom a lábtartón, így másik mindjárt könnyebben leér.

[bekkep]Indításnál ér az első meglepetés, a motor karburátoros, kézi szivatós, először csodálkozva kérdezem, ez komoly? De megnyugtatnak, mindennek megvan az oka, extrém körülmények között sokkal stabilabb megoldás ez, mint a befecskendező, csakúgy mint a dupla tank, amelynél mindkettőt fel kell tölteni.

Az indítás után feldörren a 950-es V2-es, és semmi máshoz nem fogható bizsergés járja át testemet. Gyönyörű, öblös, mégsem tolakodó hang jön ki a két, ülés alá "rejtett" krómacél (!) kipufogóból, a motor hidegen is simán és nyugodtan jár. Elindulok és innentől kezdve vége minden aggodalomnak, kétségnek.

Nem szeretek túlzottan hamar lelkesedni, de amit a váltó művel, olyat én még nem éltem meg soha - ilyen talán nincs is! Eszméletlenül finoman, könnyen kapcsolható, mégis halálpontosan és konkrétan talál bele a következő fokozatba.

És ez még nem minden, a várt rángatás is elmarad, nem tudom hogyan tudták Mattighofenben így összehangolni a hajtásláncot, de normális, városi használatban (alapjárattól úgy 5500-6000-ig) semmi rángatás, meg viharos, kezelhetetlen kitörés nem érezhető.