Kóka és a Wartburg

Wartburg 353W De Luxe

Kulcsszavak: szocialista autó, NDK, Wartburg, 353W

Szemből

Nem is akármilyen példányt fotóztunk le nemrég, az öreg 353W szinte tökéletes állapotban vészelte át az elmúlt néhány évtizedet, kis híján hármat. A garázs mélyén, békében szunnyadva talán még arról sem értesült, hogy szülőhazája, az NDK már régen köddé foszlott, mint valami rossz álom.

Szemkontaktus

Befutok Kókán a családi ház elé, ahol már vár a kisuvickolt öreg kétütemű, míg a kertben vaskerekű érdekességek várják, hogy rájuk kerüljön a sor. Rémülten, hunyorogva  néz körbe az autó, hiszen legutóbb november táján látott utoljára napot és valami teljesen másra emlékezett, mint amit ezen a dögmeleg júniusi napon érzett.

Króm

Az autó valóban olyan állapotban van, mint amilyet a gazdája a látogatást megelőző levelezésben felvázolt. Eredeti fényezés, színben passzoló makulátlan kárpit és a műanyag ablaktömítéseken, műszerfalon nem látni még nyomát sem a repedésnek, öregedésnek és a rozsdafolt is ismeretlen dolog. Persze úgy nem is nehéz, ha még most is megvan a króm alkatrészekre a gyárban felkent konzerváló anyag.

A hihetetlen állapotban lévő, meghatározhatatlan színű festék fénye, - amit gondosan a szocialista vásárlók igényeit kutatva kevertek ki az eisenachi fehérköpenyesek (haha) - csak elhanyagolható mértékben kopott meg. Ez is inkább a hanyagul felszerelt tetőcsomagtartó számlájára írható, nem az idő és a vasoxid támadásának esett áldozatul. Szóval szép a garázsban tartott autó élete, az nem vitás.

Röpdolgozat

Gyermektáborok helyszíne

Körbejárás és a típusra jellemző parányi részletek szemrevételezése után hamar az autóban találtam magam. Szerencse, hogy vendéglátóm nem vizsgáztatott, mert mindenre nem emlékszem. Az megmaradt, hogy a "W" a tárcsafékes kivitelt jelöli, a De Luxe pedig néhány apróság mellett a nyitható tetőt kódolja és hogy az idő előre haladtával egyre egyszerűbbé, dísztelenebbé vált a kocsi, de hogy mely évjáratokon volt fémből, illetve ezüst, vagy fekete műanyagból a márkajelzés, azt már ne kérdezze senki.

Az első percben kiderült, meg kell hogy cáfoljak egy városi legendát, ami a Wartburg és az ajtóbecsapás témakörében keletkezett. Ugyanis a jól beállított Wartburg ajtónak nem kell úgy nekiesni, mint a szólásban szereplő tót az anyjának, majd röhögni a kongó bádoghangon, hanem egészen valószínűtlenül finom mozdulattal is becsukható. Kipróbáltam egymásután többször is, még nekem is ment.

Korábbi Wartburgos élményeimnek hála az elképesztő ajtónyitó mechanizmus - fiatalabbak kedvéért: az ajtózár gombja lenyomva van nyitva, felhúzva zárva - sem tudott túljárni az eszemen.

Ugye kíváncsi rá, hol, hogyan lehet hasonló autót szerezni. Elkeserítő hírek a következő oldalon.