Túléltem Iránt

Tartósteszt: Mazda 626 dízel

Kulcsszavak: kaland, világkörüli út, Mazda, 626

Kaptunk egy levelet. Írója egy iráni útról számolt be, amit egy meglehetősen koros Mazda 626-ossal tett meg. Mivel a közel 42 ezer kilométert a Mazda hibátlan működéssel támogatta, kötelességünknek éreztük bemutatni a kalandos út történetét.

A civilizáció vége

Valahol Pakisztánban

Bár a nyugat-európai ember hajlamos azt hinni, hogy Ausztriánál vége szakad a civilizációnak, mi közép-európaiak ugyanezt hisszük Romániáról, vagy még inkább a saját határunkról. Pedig ez nem feltétlenül van így. Utazóink szerint az igazi szakadás valahol az iráni-pakisztáni térségnél van. Odáig tart az autópályák, üzletek és az írástudó emberek többsége. Pakisztánba érve azonban nagyot változik a kép és sajnos nem előnyére.

Döglött tehén az úton

Indiában sem jobb a helyzet, az eszetlenség és a kosz mindent elborít. Jól jellemzi a helyzetet az is, hogy a kiépített strandra a helyiek nem tehetik be a lábukat. Indiában kétféle nagy csoportra oszthatók a külföldi turisták. Egyik halmazba a drogra utazók, a másikban pedig a jógaszakkörös, spirituális élményeket hajszolók tartoznak.

Hasonlóan lidérces a közlekedési káosz. Harmincnál szinte lehetetlen gyorsabban haladni, és ez ott is így van, ahol valamilyen csoda folytán jó minőségű aszfalt borítja az utat. A baloldali közlekedésen kívül tehenek, biciklik, riksák kerülgetésével kell tölteni az időt. Gyomorforgató látvány - és nem is túl higiénikus - az út közepén rothadó tehéntetem, amelyekből a keselyűk ragadnak el kisebb-nagyobb darabokat.

Autómosó?

Indiában az autóknak nincs különösebb értékük. Nem vigyáznak a vadonatúj darabokra sem, meghúzzák, koccannak vele, nem érdekes. Egyszer egy motorosrendőr szállt bele hátulról a Mazdába, aminek javítási költsége úgy 600 forintnak megfelelő rúpiából kijött. A betört szélvédő nem jelent problémát, de nagyjából tojnak minden másra is. Ha valakit elvisz a Gangesz, az sem probléma, az istenek szeszélyének tudják be. Vidám népség.

A vas

A 17 éve a család szolgálatában álló Mazda 626-os megbízhatóságával korábban már számos kisebb úton bizonyított, így francia, spanyol és balkáni körutakat is hiba nélkül teljesített. Terepjáró nem szerepelt a tervben, az öreg Mazda mindenhol remekül szerepelt, csak az alacsony építés okozott itt-ott nehézséget. A rázós részeken lassabban kellett haladni, néhol utat építeni, köveket odébb taszajtani.

Védőöltözetben

Dízel motorja 100 kilométerenként 6,5 liternyi gázolajat fogyasztott, annak ellenére, hogy az autó féltonnányi felszereléssel volt megtömve. Mivel az út során a mínusz 22 foktól kezdve az 53 fokos hőségig mindenre fel kellett készülni, rengeteg holmi lapult a csomagtartóban.

Egyes arab országokban a nőknek az egész alakot - főként a mellet, csípőt - eltakaró csadorban kell járniuk és vezetniük is, akármilyen meleg van, még a kezüknek és a lábfejüknek is láthatatlannak kell maradni az idegen pillantások elől.

Hasonló előírások vonatkoznak a nyilvános strandokra is, itt ugyanebben a gúnyában lehet megmártózni a habokban. Akadnak szigorúan csak nőknek fenntartott strandok is, ahol lazábbak a szabályok, ezeket azonban magas, átláthatatlan fallal kerítik körbe. A sok hazai konzerv, levespor jól jött, de ruhából nem volt szükség mindenre, tapasztaltabb utazók két váltás öltözékkel vidáman elvannak, még akár hosszabb úton is.

Csúnya anyagiak
 

Remek sivatagi út

A kilenc hónapig tartó úton összesen ötezer dollár költőpénzre volt szükség. Ez két ember ellátására ment el, amiben természetesen benne volt az üzemanyag és a szükséges papírok ára. Ez mind a saját zsebet, illetve a családi költségvetést terhelte, nem voltak szponzorok, támogatók.

Szabadságra nem volt szükség, az egyetem mellett sok mindenre marad ideje az embernek, ha jól csinálja elég a vizsgákra bejárni. Térképészként nem kellett aggódni a navigálás miatt, és a nyelvtudás is sokat segített a főként ingyen adott szállás felkutatásában.

A következő oldalon elérkezünk Iránba, ahol minden más, mint amilyennek innen látszik.