Tekerjünk egyet hanyatt fekve!

Furcsa járművek, nemcsak őrülteknek

Kulcsszavak: Rekumbens, Háromkerekű, Kerékpár

A szerkesztőség önerővel kivitelezett helyváltoztatásra is képes részlege - csak semmi szénhidrogén égetés - igazán újszerű kerékpárokat próbált nemrég. A ránézésre nehézkes, de csodaszép gépek alig súlyosabbak a hagyományos kerékpároknál, hála az autógyártásban már bevált csúcsminőségű, pillekönnyű anyagoknak.

Tanuljunk bringázni!

Alacsony súlypont

A kétkerekűek közül elsőként a kevésbé bonyolult példányokat próbálgattuk, majd szép fokozatosan ültünk át a megfelelő tapasztalat nélkül is könnyedén hajtható gépekről az egyre keményebb kihívást jelentő gépekre. Már az elsőknél is hasznos volt a kihalt utcában megtett párszáz méteres gyakorlás, de a vadabb vonalvezetésű darabok ennél több gyakorlást igényelnek. A legnehezebb feladatnak mindig az elindulás tűnt, de kis gyakorlattal már ez sem jelentett kihívást. Negyedórás összeszokás után már élmény vele a tekerés, és néhány óra elteltével pedig azon kezdtem morfondírozni, vajon miért nem fekvőbicikli a világ összes kétkerekű, emberi erővel hajtott járműve?

Miért nem terjedt el?

Arról, hogy miért nem így néz ki minden kerékpár, elképzelésünk sincs, hiszen sokkal kényelmesebb, hatékonyabb vele a bringázás. Elsőként az ülést említeném meg, a hagyományos biciklinyereg helyett a rekumbensekben egy nagyfelületű, kényelmes ülésben, félig fekve lehet a pedálokat taposni.

Mi az a rekumbens?

Neki is megy Olyan emberi erővel hajtott járművet jelent, melynél használójának testhelyzete inkább a haladási iránnyal ellentétes szögben helyezkedik el, magyarán a fej az üléshez képest nem előrébb, hanem inkább hátrébb van. A rekumbens név az angol "recumbent" szó magyar megfelelője, mely az ülési pozícióra vonatkozik; jelentése fekvő, heverő. Ennek megfelelően hívják még fekvőbiciklinek, fotelbringának, komfort biciklinek is. Ezek a járgányok leginkább kétkerekűek, de sokféle háromkerekű változata van, sőt négykerekű verziója is ismert. Ezért nem alkalmas rá igazából sem a kerékpár, sem a bicikli kifejezés. A leginkább elterjedt lábbal történő hajtás mellett vannak kézzel hajtott verziók, illetve kézzel és lábbal együttesen hajtott típusok is. A rekumbensek a viszonylagos ismeretlenséget érdekes módon a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek köszönhetik, ugyanis ők nemes egyszerűséggel kijelentették, hogy a rekumbensek nem kerékpárok. Ennek értelmében nem szerepelhetett az ismert és népszerű versenyeken, sokan nem is tudtak létezésükről, nem gyártották tömegesen, ezáltal nem tudtak elterjedni a hétköznapi használatban sem. Forrás: www.ambringa.hu

Egy magas darab

Van, akinek esetleg hiányzik, hogy ezeknél a kerékpároknál nem lehet az ülésből kiállva, a testsúlyunkat is bevetve tekerni, helyette viszont ott a jóval kisebb légellenállás - ennek segítségével akár 10 km/órás előnyre is szert tehetünk egy hagyományos bringással szemben - és a nagyfelületű háttámasz, aminek nekifeszülve komoly tolóerőt lehet kifejteni.

A nagyobb tömeg nem lehet kifogás, mivel néhány fekvőbringa a hagyományos felépítésű társainál is könnyebb. Ezek építésénél nem fukarkodtak a különleges, pillekönnyű anyagok használatával. Így az alumínium mellett nem ritkák a karbonból, kevlárból, illetve a titánból készülő alkatrészek sem. Sajnos ezek a 10-12 kilogramm tömegű gépek elég drágák, de talán ki lehet bírni egy pár kilo súlyfelesleget a megspórolt százezrekért cserébe.

Igazán elvetemült túrázók csomagtartóval, de szükség esetén akár könnyű, légellenállás-csökkentő burkolattal is tovább tuningolhatják kedvencüket.

A hátrányok lapozás után jönnek, de aztán kiderül, hogy miért jobb mégis egy normális cangánál a fekvőbringa. Ja, és lesz egy durva videó is!