Leteszteltük a BKV-t

Combok nem, cangák igen

Kulcsszavak: BKV

Intelligens gép: üzemel és még angolul is tud

Ontani tudom az érveket, hogy miért nem járok BKV-val. Lassabb, kényelmetlenebb, kiszámíthatatlan és ennyivel is több hely marad a többieknek. Kapcsolatom a tömegközlekedéssel 5-6 éve erősen sporadikus, ezért a 185 forintos villamosjegyen meglepődöm. Útitársam, Földes Attila még emlékszik 1 Ft 50 fillérre, nekem a 2 forintos jegyár a legrégibb emlékem. Végül napijegybe ruházunk be, fejenként 1150 forintért.

Mint az utazóközönség szabálytisztelő tagja, kizárólag a fel- és leszállást nem akadályozó kézipoggyásszal veszem igénybe a viszonylatokat, bár napijegyem feljogosít 1 szánkó, 1 köteg becsomagolt facsemete és 1 pár síléc cigölésére.

A földalattin senkinek sem árt a parkolóőr

Próbálunk keretet találni az utazgatásnak, de a lényeg az, hogy minél mélyebben megmártózzunk a tömegközlekedésben. Közben azért szeretnénk egyre magasabbra jutni, ezért a 37-es villamostól megcélozzuk a fogaskerekűt. Kőbányáról irány a Svábhegy és a felemelkedés, földrajzi és társadalmi értelemben.

Örülünk, hogy a 37-esen kellemes utazást kívánt a vezető, egy gesztus és mindjárt nincs olyan büdös a leamortizált villamosban. Rögtön meghatározó vizuális élmény ér bennünket egy türkizmetál műanyag kard láttán, amiről le sem tudjuk venni a szemünket, míg befutunk a Blaha Lujza térhez.

100-ért a zölderős

A legjobb életminőség a fogason csapott meg

Az aluljáróban ellátnak szórólappal vastagon. Van smukk, leértékelt habselyem kamaszalsó és fogfehérítés akciósan. 100-ért csomóját és zölderős még nincs, de hirdetnek női szandált 80 (!), márkás cipőt 1000 forintért. Minden nap nyélbe üthetném életem üzletét, ha nem kocsival járnék.

Buda felé a kétféle hetes busz közül belekóstolunk a modern Volvók kényelmébe. A 62 millióért beszerzett busz tényleg tiszta nyugat, működik benne a megállók előrejelzése, csendes, erős, légkondis és alacsony padlós.

Fapados a földön

Szervezetem a több éves elvonás után kívánja a közlekedési eszközöket, ezért az Astoriától villamossal megyünk egy megállót a Deák térre. A 47-esen van kárpitozott és fapados kocsi, én utóbbiban végre kiélhetem ablaktekerős vágyaimat. Hajtom a kurblit, de az ablak mozdulatlan, majd lejjebb zuhan. Inkább nem erőltetem a kikönyöklést.

Buszról vagy villamosról sokkal többet lát az ember a világból, mert van, aki vezet helyette. Évek óta nem tűnt fel, hogy itt egy esernyőjavító, ott kicserélik a kabátbélésem stb. Autóban viszont senki nem tolakszik a helyemre, mikor még ki sem szálltam. A villamoson ez előfordul, a viselkedési kultúra időnként alulról nyaldossa a zérót.

Meglepően sokáig nem találkoztunk önjelölt munkásőrrel, aki kikérte volna magának a fotózást. Az egyetlen konfliktus a Deák téren ér, nem az ellenőrökkel, hanem a metróbiztonságiakkal. Szerintük ez a BKV magánterülete, ahol mindehhez engedély kell, szerintünk az aluljáró közterület, a vonalon kívülről szabad fotózni. Kollégám kiosztja az őrt, megmutatjuk jegyünket, és igénybe vesszük a földalattit.