Az autózás hajnalán egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a sufniban tákolt szerkezeteknek négy kerékkel kell rendelkezniük. Persze, a jó öreg szekérnek négy volt, de ez nem jelent semmit, hiszen a cirkuszi monocikliből se lett tömegjármű. Szerencsére az ember gyarló, és ha a szükség úgy hozza, képes borzasztó hatkerekűeket építeni. Ezekből nyújtunk most át egy csokorral, az épeszűség határain épp csak innen.
Hat szekérkeréken
A Pennsylvania állambeli York városában valószínűleg mindenkinek elállt a lélegzete egy pillanatra, amikor meglátták ezt az 1903 körül épült nagyszerű Pullmann hatkerekűt, amint a város köves, rossz útjain végigcsattogott. Forradalmi újításnak számított ez akkoriban, hiszen hagyományos négykerekű autót se nagyon láttak, nem hogy hatkerekűt. Sajnos a gyár 1917-ben tönkrement, de előtte azért beírták magukat a történelembe a hatkerekűvel: ők okozták a város első autóbalesetét, amikor a sofőr figyelmetlenségből egy távíróoszlopnak hajtott. Ez is valami.
6X6=?
Kettővel több lett
A Land Rover Defender egy nagyszerű terepjáró, de vannak helyzetek, mikor kevés a négy kerék. Szerencsére akadnak olyan lelkes megszállottak (http://www.foleysv.com/), akik érezték ezt a piaci rést, és vállalják a Land Roverek háromtengelyessé alakítását is. Az Afrikai homokdűnék között jól jöhet a hat hajtott kerék, a hosszított alváz miatt pedig több hely jut a csomagoknak.
Ezt tudja terepen:
Hat kerékkel a győzelemig
A következő autó a maga idejében mindenkit letaglózott, az újságírók fintorogtak, a szurkolók nem értették, a nagyobb csapatok kinevették. Igen, a Tyrrell P34 az. Derek Gardner brit mérnök régi álma volt, hogy hatkerekű versenyautót építhessen. A hetvenes években már borzasztó pénzek mozogtak a Forma-1-ben, senki nem vette komolyan az ötletét. Végül Ken Tyrrell csapatánál kötött ki, ahol nehezen ugyan, de engedtek a nyomásnak. Az elképzelés azon alapult, hogy az első légterelő mögötti két pár tízhüvelykes keréknek sokkal kisebb a légellenállása, mint az egy pár nagyobbnak, ráadásul így a tapadás is javítható.
Nem létezett sokáig
A versenyautó folyamatos fékproblémákkal küzdött, de a csapat bízott benne, mert látták, hogy nem reménytelen elérni az áhított győzelmet. Be is jött, az 1976-os a Svéd Nagydíjon Jody Scheckter rajt-cél győzelmet aratott, mögötte csapattársa, Patrick Depailler ért célba. Végül az egész projekt ment a kukába, mert a kocsi jóval nehezebb (620 kg) és hosszabb (4320 mm) volt a többi versenyautónál, ráadásul a Good Year se akart tovább kisméretű gumit fejleszteni.
Hat kerékkel az F-1-ben:
El Porschino
Harry Thoma igazi unatkozó milliomos, aki úgy döntött, hogy nem vásárol több luxusautót, inkább megépíti álmai járgányát, egy háromtengelyes Porsche 928-ast. A bonyolult feladat kivitelezésében többen segítettek neki, elszántságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a TÜV- minősítést a Porsche emberei harcolták ki neki.
Szállítani nem lehet vele semmit, de nem is arra készült. Az eredetileg 5,4 literes V8-as blokkot felfúrták 6100 köbcentisre, így a gyári 350 lóerőből hamar 390 lett. A tulajdonos állítása szerint az autó úttartása rendkívül sokat javult, így könnyen kiautózható a 285 km/h- ás végsebesség. Ne ítéljék el Thoma urat, bár öncélúan vágta szét a 928-ast, de nem kell félni, maradt bőven, jut belőle mindenkinek.
A megvásárolható
Kifejezetten csúnya lett
A Covini C6W-t Ferruccio Covini 1974-ben álmodta meg, aztán harminc évvel később, 2004-ben be is mutatták. Az autót egy 4.2 literes Audi V8-as motor hajtja, amit felpiszkáltak 440 lóerősre. Az első kerekek mozgását hidropneumatikus rugózással oldották meg, ami szintén különlegessé teszi az autót.
A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy 2009 végén megvásárolható lesz az első példány, amivel késnek ugyan, de bizonyára egészen közel járnak a céljaikhoz. Az áráról egyelőre nincsenek hírek, de az szinte biztosra vehető, hogy évente legfeljebb fél tucat C6W-t kívánnak értékesíteni, ez pedig arra utal, hogy az autó ára igencsak borsos lesz. Bizonyára így is akad majd néhány szerencsés, aki meg tudja vásárolni a hatkerekű szupersportkocsit.
Egyenesen a Szaharába
Ha az angoloknak van hatkerekűjük, akkor a franciáknak is kell
André Citroën a francia autógyár alapítója az első világháború után egy orosz mérnöktől hallott először egy fél-lánctalpas járműről, aminek a szabadalmát meg is vásárolta. Az ötletet annyira nagyszerűnek tartotta, hogy azonnal épített öt "Autochenilles" névre keresztelt járművet, amivel 1922-ben keresztülszelte a Szaharát. Ennek az expedíciónak állít emléket a 2007-es Genfi autószalonon bemutatott Cruise Crosser, a C-Crosser alapjain nyugvó tanulmányautó.
Az Espera Sbarro tervezőiskolával közösen tervezett és épített autónak hat meghajtott kereke, és dízel-elektromos ?hibrid motorja van, amely akkor is könnyedén mozgatja a Cruise Crosser-t, ha az elfogyott a gázolaj. Nem tudni, hogy milyen tervei vannak az autóval a gyártónak, mindenesetre jó lenne megint valami értelmetlen, de végtelenül mókás Citroën-nek.
Vajon van létjogosultsága a hatkerekes autónak? Mondják meg Önök!
Egy új, korszerű turbós benzinmotorral próbálja frissíteni az Alfa a 159-est.
A 200 lóerős paripa tényleg remek, majdhogynem a dízeleket is megszégyeníti, ...
12 000 Ft
4 950 Ft
