Tartósított gyermekvágyak

Meg nem kapott meglepik

Kulcsszavak: távirányítású autó, villanyvonat, karácsony, gokart

Horváth Zsolt, hírszerkesztő - Piko-modellvasút

Piko, H0: ez lett volna az igazi

Mivel az E30-es Evolution II-es BMW-ről még nem tettem le, egy bizonyos villanyvonat az a tárgy, amire hiába vágytam életemben. Kisfiúként a vasútmodell számomra is nagy varázslat volt, a család mindent meg is tett, hogy nekem is lehessen. Bár családi házban éltünk, szüleim sokallták a H0-ás (1:87) méretarányú villanyvonat térigényét, ezért egy kevesebb helyet foglaló TT Bahnen-készletet csomagoltak be.

A TT is a szőrös mellű atlétanők őshazájából, az egykori Kelet-Németországból érkezett. Jól működött, igényesen kivitelezték, de számomra egyszerűen túl kicsi volt. 1:120-as méretarányban a hegyeket elvontató dízel-elektromos mozdonyok is apróbbnak tűntek a régi, még rendes papírcsomagolású Túró Rudinál. Innentől kényszervágányon voltam, mert egy H0 Piko-szett ezek után fel sem merült, és persze az alapkészletet sem hagyhattam kárba veszni, ezért a TT-t fejlesztettem állomásokkal és minden egyébbel.

Nagy Dénes, projekt menedzser - Képmagnó

Dénes videófüggő lett

Általános iskola első osztályába jártam, amikor a szüleim kiszakítottak a lakótelep varázslatos közegéből. Ennek köszönhetően a beteljesületlen meglepetéseket akár reggelig is sorolhatnám.

Kezdjük ott, hogy a költözés előtt két héttel kötötték be a kábeltévét a lépcsőházba, így később mindig nyálcsorgatva hallgattam az osztálytársak beszámolóit Power kapitány és a prohéten, szateggyen futó egyéb übergagyi sorozathősök kalandjairól.

Most sem sokkal jobb a helyzet, mert tévé ugyan van mindenféle, de internetből csak a legócskább, egy megabites jut ide, és erre is évekig vártunk.

Fullos ötórás, minőségi kazi

A legfájóbb pont a videó nélkülözése volt, pedig a testvéremmel évekig könyörögtünk.

De szüleink, a családi ház véget nem érő építésére hivatkozva, minden alkalommal levették a napirendről a beszerzési javaslatainkat (például, ráülünk, amikor áthozzuk a határon, vagy elég egy olyan is, ami csak sima lejátszós...).

Később az elfojtott vágyakozás csúnyán visszavágott. Amikor meglett a hőn áhított videó, mértéktelenül fogyasztottam és megszállott gyűjtő lettem. Minden karácsonyra üres, kettőnegyvenes TDK volt a meglepi. Videokazetta-automatából, amibe szigorúan csak húszasokat lehetett bedobni, háromszázért vettem a filmeket.

Nagyjából kortársak

A kölcsönző folyton becsődölt, pedig onnan volt az alábeszélős kickboxer Tompóval, a rongyosra nézett Terminátor 2. Kitört pöcök, nehogy letöröljük. Ha mégis, akkor cellux. Négyfejes, kétfejes, lejátszós-felvevős, sztereó, fejtisztítós. Csupa letűnt fogalom.

Rácz Tamás, főszerkesztő - Rádió-távirányítású autó

Normális fiúgyermekként természetesen már egész kicsiny koromban távirányítós autót szerettem volna. Van valami homályos korai emlékem egy narancsszín, kábellel irányítható autóról, ami alighanem maga a legendás DeTomaso Mangusta. Aztán hogy ezt csak egy játékboltban tologattam a pórázon egy rövid próba erejéig, vagy valóban megvolt nekem, csak tönkrement és kidobtuk, senki nem tudja. Én nem emlékszem tisztán, felmenőim pedig ugyan mit bánják, hogy milyen autóval játszottam lárvakoromban: négy kereke volt, az biztos.

Keserű, de a jelek szerint simán túlélhető csalódásokkal folytatjuk