Jogsiszerzés röhejes vizsgával

EÜ-vizsga: a szőke vezetni tanul, 2.

Kulcsszavak: Nagy Deborah, KRESZ-vizsga, tanuló vezető

Nagy Deborah cikkeivel a Forma-1-rovatban találkozhatnak olvasóink. Ifjú kolléganőnk nemrég vezetni tanulásra adta a fejét, a jogsi átvételéig szóló tapasztalatairól szól a cikksorozat. Fogadjátok szeretettel írását és drukkoljunk neki együtt a hajtási engedély megszerzéséhez!

Elégedetten sétáltam hazafelé a sikeres KRESZ-vizsgám után. Végre nem azzal kellett töltenem majd az estéimet, hogy próbateszteket töltsek ki az interneten és bújjam a tankkönyvet. Ennek az állapotnak sajnos csak egyetlen napig örülhettem, hiszen másnap kezdődött az elsősegély tanfolyam.

Fontos jeleznünk a mentőknek, ha több sérült, gyermek vagy beszorult személy is van. Szerencsére az ütközések zöme pléhkárral megúszható

Csütörtökön, hat fárasztó tanóra után három még fárasztóbb óra következett. Az egyik tanteremben egy vöröskeresztes szakember végezte az oktatást. Az első órán csak elméletet tanított és a bábut csak dísznek hozta el, ugyanis nem mutatott be semmit rajta.

Nem olyan könnyű mentőt hívni

Projektoron vetítette ki a vászonra a Power Point-diákat és elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat. Az alapoktól kezdtük, hogy mit tegyünk, ha baleset szemtanúi leszünk (természetesen állampolgári kötelességünk, hogy megálljunk és mindent megtegyünk, ami tőlünk telik), hogyan biztosítsuk a helyszínt, hogyan kérjünk segítséget, hogyan vizsgáljuk meg a sérültet, hogyan hívjunk mentőt.

A klinikai halálból 4 percen belül vissza kell térnie az áldozatnak, különben bekövetkezik a biológiai halál is

A mentőhívás nem annyira egyszerű feladat, mint aminek hittem, mert talán a legnehezebb feladat megőrizni a higgadtságunkat. Pontosan ki kell derítenünk, hol vagyunk, majd meg kell adnunk a saját nevünket és telefonszámunkat. Ezek után a sérült állapotát kell minél pontosabban felvázolnunk a mentőknek, ehhez persze kommunikálnunk kell a balesetet elszenvedővel, ha viszont eszméletlen, meg kell vizsgálnunk az alapvető életjeleket.

Ficam, törés, rándulás

Ha esetleg több sérült, gyermek vagy beszorult személy is van, azt is fontos jeleznünk. Ha a sérült eszméletlen és nincs keringése, azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést, amihez kérhetjük a vonalban lévő mentős segítségét, hiszen klinikai halál áll fent, amiből 4 percen belül vissza kell térnie az áldozatnak, különben bekövetkezik a biológiai halál is.

Móka és kacagás volt az EÜ-vizsga

A további diákban megismerkedtünk a vérzésekkel, törésekkel, égési sérülésekkel, ficamokkal és rándulásokkal, egyszóval mindennel, amivel csak a hétköznapokban találkozhatunk.

A klasszikus: stabil oldalfekvés

A második foglalkozáson már gyakoroltunk. Kerestünk magunknak egy párt és rajta tanultuk be a vizsgatételeket. A stabil oldalfektetést többször is elpróbáltuk, hiszen a legkisebb figyelmetlenség is bukáshoz vezethet, főleg, ha bukósisakos a sérült.

Ezenkívül életet próbáltunk lehelni a gumibabába, ami szuszogott és megemelkedett a hasa, ha helyesen lélegeztettünk. Mellkaskompressziót is végeztünk, egy kis műszer mutatta, hogy mekkora erőt fejtünk ki, és ha túl mélyre nyomtuk a mellkast, ropogást hallhattunk, ami a bordatörést szimulálta.

Heimlich- és Rautek-féle műfogások

Meglepődve hallottam, hogy ha sikeresen újraélesztek egy sérültet, de eltöröm a bordáját, akkor akár be is perelhet. A bábu után újra a társunkon gyakoroltunk, bekötöttük a ?törött? kezét, valamit nyomókötést helyeztünk a csuklójára.
A kötözés gyakorlása után a műfogásokat sajátítottuk el, először a Heimlich-félét, amit félrenyelés esetén alkalmazhatunk, majd a Rautek-félét, amivel ki tudjuk szabadítani a sérültet az autójából. Miután mindenki eleget gyakorolt, átfutottunk közösen a vizsgatételeken és a helyes megoldásaikon.

A vizsga napja

Veszélyes üzem a minimum egytonnás, száguldó fémtömb

A felkészülés után egy csütörtöki délutánon csoporttársaimmal együtt türelmesen vártuk a vizsgabizottság megjelenését. Ijedten vettem észre, hogy hiányzik a vizsgadíj befizetését igazoló csekkem, ami nélkül elméletileg le sem vizsgázhatnék. A probléma azonban más barátaimnál is fennállt, így kicsit megnyugodtam.

Félórás késés után két hölgy jelent meg a folyosón felénk tartva. Meglepetten meredtem a kezükre, amikben egy kis retikült lóbáltak. Vártam az izmos mentőst, aki a gumibabát, a kötszeres táskát és a matracot a stabil oldalfekvéshez cipeli, de sehol senki nem tűnt fel. Ez vicces lesz, gondoltuk, amikor az első párt szólították.

Pár perc múlva nevetve jöttek ki, miszerint nagyon könnyű volt, nem kellett újraéleszteni, csak oldalfektetni, valamint a tételekben is segítettek.

Ami ez után történt, minden stresszfelhőt eloszlatott. A teremből kijövő emberek nevetve mesélték, hogy milyen hibákat vétettek, hogyan mondta meg a vizsgáztató a válaszokat, és hogy a végén még oldalfektetni sem kellett. Halálos nyugalommal vártam tehát a soromra.

Ennyi a vizsga?

Amikor beléptünk a terembe a barátnőmmel, rögtön nyújtották felénk a tételeket. A fantasztikus kikérdezés így zajlott:
- Mit tesz, ha egy balesethez érve látja, hogy a sofőr a kormányra van bukva? Mire utalhat ez?
- Arra, hogy eszméletlen.
- Rendben van, köszönöm. Következő kérdés: miről ismerjük fel a hastájékon sérült embert?
- Fáj a hasa.
- Tökéletes, gratulálok, sikeres volt a vizsgája.

Egy kis adminisztráció után meg is kaptam volna az igazolást, de mint ahogy említettem, elhagytam a csekket. A hölgyek megértőek voltak, és mondták, hogy ha befizettem, akkor az megvan a központban, ahol leellenőrzik, és személyesen vehetem át az irodában.

Pár héttel később be is mentem az Országos Mentőszolgálat Arany János utcai épületébe, ahol már várt rám a kis kártya.  Újabb lépést tettem meg afelé, hogy megszerezzem a vezetői engedélyemet. Folytatása következik