Hangulatjavító cseppek kelet-európaiaknak

Panamera repeta és Porsche gyárlátogatás

Kulcsszavak: videó, gyárlátogatás, Porsche, Panamera

Az épület mögött már a gyár van

Zuffenhausen vidám szeglete a világnak. Valószínűleg itt a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó Porschék aránya a Naprendszerben. De nemcsak a múzeum, a gyár és a gigászi Porsche szalon miatt ennyire kiemelkedő az arány, hanem az utcán is gyakran tűnik fel egy-egy Porsche modell. Itt még mentőautót is láttunk lovacskás emblémával eldübörögni.

Mi, egy maroknyi kelet-európai kollégával együtt már túl vagyunk egy kiadós múzeumlátogatáson, és éppen a gyárkapuban állunk, hogy azt is megnézzük, hol és hogyan készülnek a jelen igazán sportos Porschéi. Név szerint a Cayman, a Boxster és a 911-es, hiszen a sokajtós változatok innen távol, Lipcsében készülnek.

Minden egy soron

A gyárkapuban eltettük a fényképezőgépet, ez az utolsó saját kép

Persze a kapuban itt is kedvesen megkértek, hogy a fényképezőgépeinket inkább ne használjuk, így a Porsche gyárról sincs saját kép. Pedig itt igazán érdekes felvételeket lehetett volna készíteni. Az, hogy az üzemben mindenhol akkora tisztaság van, hogy különösebb veszély nélkül lehetne műteni, már nem is meglepő. Az viszont igen, hogy a gyártósoron nemcsak egyféle modellt szerelnek össze, hanem vegyesen érkeznek egymás után a különféle Porschék.

Használt Porschék a vezess.hu autókeresőjében.

Épül a V8-as motor

Persze ez nem okoz gondot, ha olyan képzett, és elkötelezett munkaerő dolgozik a szalag mellett, mint itt. A munkások három év alatt sajátítják el a szükséges tudást, amely aztán arra is elég, hogy szinte a teljes gyártási folyamatba, bárhol be tudjanak kapcsolódni.

Maga a gyár igen sűrűn beépített, nyoma sincs a nemrég felhúzott üzemeknél megszokott tágas tereknek. Dimbes-dombos terület, ahol egymás mellett áll a több évtizedes, műemlék épület és a vadiúj csarnok.

Hűvös van kint, így jólesik bemenni az első nagyobb épületbe. Egy darabig itt sem látunk semmi különlegest csak a megszokott logisztikai elosztót, ahol a kamionokban érkező alkatrészeket tárolják, porciózzák a gyártósorra. Azonban pár méter múlva nagyot változik a kép, csíramentes sárga műgyanta padlón maguktól mozgó, alacsony kis kocsikat látni, amelyek az alkatrészekkel megrakott szekrényeket viszik a rendeltetési helyükre. Bekúsznak a polcok alá, megemelkednek, és már mennek is, hogy a megfelelő helyen lerakják terhüket. Liftet hívnak, kikerülik egymást, megállnak, ha ember állja útjukat. És persze olcsóbbak, mint az élőmunka és sem szülni, sem betegállományba nem mennek.

A motorgyártó soron nincs kapkodás, szépen komótosan, jó hangulatban folyik a munka. Igaz, most nincs is miért rohanni, nem megy teljes gázon a termelés, minden negyedik-ötödik motortartó állvány üresen megy a szalagon. Raktárra meg itt nem szokás termelni, ami autó a szalagon van, annak már gazdája is van. Alapból két műszakban és szabad hétvégével dolgoznak itt az emberek, és a munkaidő rugalmas, ha éppen nem kapkodják annyira a Porschét, akkor átállnak egy műszakra, és kevesebbet kell dolgozni is. Cserébe, ha beindul az üzlet, akkor a kihagyott időt ledolgoztatják az alkalmazottakkal.

Katonás rendben az alkatrészek

Amikor egy Porsche motor elkészül, azt tisztességesen ki is próbálják. Eleinte csak  hidegen forgatják, közben mérnek ezernyi dolgot. Ha itt minden rendben van, akkor kezdődik a jópár órás éles teszt a próbapadon. Igazából ez az idő, és munkaigényes művelet az, amitől igazán megbízható lehet egy márka. Meg persze az is érthető, hogyha valaki megvesz egy sportkocsit, az nem feltétlenül akar, vagy tud a bejáratásra odafigyelni.

Bőrözés

Szakértő szem vizsgálja a borjúbőrt

Megnéztük a kárpitos-részleget is, ahol halomban állnak a legfinomabb minőségű, különféle színű borjúbőrök. A 9-10 hónapos korukig nevelt állatok bőrét - ekkor még a bőr többé-kevésbé hibátlan, nem csúfítják sebek - itt már nem vizsgálják, ez a beszállító dolga, és az ő szakértelmükben meg is bízik a Porsche. Minden egyes darabot beszkennelnek, pontosan tudják, melyik részt nem szabad használni - a gondos előkészítés ellenére is vannak olyan, a laikus számára felismerhetetlen részek, aminek minősége nem éri el a kívánt szintet - ezeket hozzáértő kezek már bejelölték a bőrdarabokon.

Ragasztják a bőrborítást

Később ezeket a kárpitalapanyagokat egy óriási asztalra teszik, ahol lézerrel rávetítik a vágási vonalakat, majd miután a dolgozó beigazította az alapanyagot, nagynyomású vízzel - amely az acéllemezt is képes kettészelni - vágják pontos méretre a bőrt. A szabási maradékot sem dobják ki, hanem eladják, hiszen abból még tucatnyi, kisebb egybefüggő bőrfelületet igénylő apróság - táska, kulcstartó - készíthető. Bár vannak ajánlott színek, de a Porschénél nincs lehetetlen, bármilyen színösszeállítást legyártanak, feltéve, ha a vevő azt megfizeti.

Szép lassan épül össze egy Porsche

A kárpitos-osztályon egy szemrevaló, fiatal teremtést láttunk munka közben, ő a kosárban lévő bőrdarabokból készítette a műszerfal borítását, egy irdatlan méretű ipari varrógéppel. (Nem egyedül varr mindent, vannak társai is, csak őt tették az első sorba.) Biztos rémes lehet neki egy ilyen látogatás, amikor tátott szájú figurák nézegetik, mint az állatkertben az újszülött vikunyát. Tudom, mert néha hozzánk is benéznek a külföldi gazdáink. Szerencsére tapintatosak annyira, hogy perecet nem dobálnak.
A következő állomáson a bőrborítást ragasztják a műszerfalra. Ez is bonyolultabb, mint gondolnánk, hiszen a bőrt mesterségesen öregíteni kell, hogy a nap melegétől ne deformálódjon, repedezzen. Aztán a műanyagra ragasztót szórnak és gondosan ráfeszegetik a bőrkárpitot.

Közben kezdünk fáradni, idegenvezetőnk pedig annyi információt zúdít ránk, hogy képtelenség mindent megjegyezni. Még megnézzük, hogyan szerelnek mindent egybe, autóvá. A csarnokban éppen vacsoraszünet van, a szalag áll, a dolgos melósok meg kajálnak. Így kényelmesebben meg tudjuk nézni a fejünk felett lógó autókat, rácsodálkozunk a rengeteg Made in Germany feliratra, megfogdossuk a kerámia féktárcsát, és közben senki nem csap a kezünkre.

Panamerás cammogás

A dízel Panamerák átvétele sem volt olyan, mint amit megszokhattunk. Az egyik épület szerény előterében név szerint szólítottak minket, kaptunk egy papírt, meg egy kulcsot, azzal a szöveggel, hogy a kocsi valahol kint áll a parkolóban. Egy mezei parkolóban nem lett volna nehéz dolgunk, ha egy Porschét kell megtalálni, de itt érthetően kicsit nehezebb volt a feladat, de néhány perc keresgélés után meglett a hanyagul leparkolt fehér Panameránk.

Nem mindennapi autópályás Porschézés: