Ford Mustang és Las Vegas

Helyszíni szemle és autós próba

Kulcsszavak: Egyesült Államok, Amerika, Las Vegas, Ford, Mustang

Van pénz dögivel

Ha az Egyesült Államokban a nyugati parton jár az ember, jó eséllyel az angyalok városában, Los Angelesben landol a LAX-on. A reptér körüli szürke koszos épületek és városrész viszont egyáltalán nem emlékeztet a mennyországra, sőt arra a fényűző életmódra sem, amit a tévén keresztül látva addig elképzeltünk.  Más a helyzet Beverly Hillsben vagy Hollywoodban, de valahogy az összkép mégis lehangolóbb a vártnál.

Nem úgy Las Vegas. LA-től 6-7 óra kocsikázásra találjuk a kaszinóvárost, ami egyben a turisták legkedveltebb úti célja is. Persze ha reálisak akarunk maradni, akkor hozzátesszük, hogy ide kizárólag sötétedés után érdemes érkezni. Nappal Vegas sem az igazi, igaz a főutca, a Las Vegas Strip, akkor is inkább egy filmstúdió részleteire emlékeztet, mint egy valódi városra.

Itt szokták elásni a filmekben a hullákat

Mégis a New York-i Brooklyn híd, a párizsi Eiffel-torony, és az egyiptomi piramisok mása is sokkal jobban mutat éjszaka, amikor fényáradatban úszik az egész város, és szinte nappali világosságot biztosítanak a neoncsövek. Még szerencse, hogy a kaszinók 24 órán át üzemelnek, és mivel nincs rajtuk ablak sem, odabent könnyedén átvészelhetőek az unalmas nappalok.

A Strip közepén találunk egy autókölcsönzőt is, ahol a Rolls-Royce Phantomtól, a Dodge Viperen keresztül drágábbnál drágább sport- és luxusautók kölcsönzésével múlathatjuk az időt, ha éppen szerencsés napunk volt aznap, vagy teletömött zsebekkel érkeztünk a városba.

A legenda

Las Vegas közelében

Mi nem Rolls-Royce-szal, nem is egy Dodge Viperrel, de Amerika kedvenc izomautójával, egy 2007-es Ford Mustanggal közelítettünk Las Vegas felé. Aki egy igazi, jó Mustangot akar bérelni, annak érdemes a Hertzet választania, aki kisebb költségvetéssel dolgozik, annak egy olcsóbb kölcsönző is megteszi. Ahogy nekünk is.

Kis szerencsével még egy akciót is kifog az ember a bérlésnél, miközben épp egy Toyota Corolla papírjait töltögeti. Aznap épp így jártunk, napi plusz 10 dolláros felárral egy bordó Mustang kabrióval hagytuk el a kölcsönzőt.

Ilyen mosollyal és izgatottsággal talán még soha nem közelítettem egyetlen autóhoz sem. Abban a pár másodpercben valahogy minden híres film és képkocka bevillant, miközben a pár emelet magasságban leszállásra készülődő repülőgépek majdnem leszakították a fejem.

Olcsó műanyagok mindenütt

A távirányítós központi zár errefelé még nem divat, úgyhogy a kulcslyukban kapirgálás után jutottunk csak hozzá az autóhoz, de onnantól olyan büszke voltam rá, mintha a sajátom lett volna. A sötétben kitapogattuk a vászontetőt rögzítő hevedereket is, és gombnyomásra máris előtűnt a csillagoktól hemzsegő égbolt.

A következő pillanatban mély robajlás közepette életre keltek a hengerek, de ahogyan számítottam rá, csak hat darab. A 2007-es Mustang két szívómotorral került forgalomba. Az egyik a négyliteres V6-os, a másik a 4,6 literes V8-as. Persze utóbbi is eltörpül a maga 300 lóerejével a valaha készült legerősebb széria Mustang mellett, ami az 500 lóerős, 5,4 literes kompresszoros GT500-as. Mi be kellett érjük 210 lóerővel.