Autóztunk a vuvuzelák földjén

Tesztvezetés Dél-Afrikában

A futball-világbajnokság eddigi hibátlan rendezéséért le a kalappal Dél-Afrika előtt, de az ország neve továbbra sem cseng túl biztatóan. Nem sokkal, csak a déllel és az Afrikával van baj, melyekről sokaknak a bűnözés, a civilizálatlanság, a szegénység, a hipochondereknek pedig az AIDS jut rögtön az eszükbe. Ott jártam, mást láttam. Lehet, hogy kirakat volt csupán?

Focivébé ide vagy oda, Dél-Afrikába nem léphet be senki anélkül, hogy egy kis füzetecskét ne nyomnának a kezébe a legfontosabb tudnivalókkal. Olyanokkal például, hogy hol kaphatunk elsősegélyt, hogyan vehetjük fel a kapcsolatot a hivatalokkal, és persze arról is, hogyan vigyázzunk értékeinkre.

Ez ügyben különösen tetszett az a pont, hogy okmányainkat és bankkártyánkat kiemelkedően óvjuk, és ezek kezelésében akkor járunk el helyesen, ha nem bízunk meg még a szállodai széfekben sem.

A Hyundai meghívására az új Sonata bemutatásának ürügyén több napot töltöttünk Fokvárosban (Cape Town), atrocitás azonban egy sem ért bennünket sem a városban, sem a város környékén autózva.  Persze lehet, hogy ebben a nagyon is látható rendőri jelenlét játszott szerepet. (Ott egy óra alatt több fakabátot láttam, mint Budapesten autózva-járva másfél év alatt. Ha a belügy jelenlegi urai csak egy százalékban így gondolják azt a bizonyos látható jelenlétet, akkor tényleg nálunk is  jaj a bűnözőknek.)

Rendőrök és pick-upok

Rendőri jelenlét, kutyával megerősítve. A négylábúak a kábítószer és robbanóanyag keresésben segítenek a kétlábúaknak. Minden buszt átszaglásztak

Rendőrökből egyébként többfélével találkoztam, és ez nem a bőrszínükre vonatkozik, legfeljebb arra is. Nagy számmal láttam Police feliratú mellényt hordó, de fegyvertelen rendfenntartót (főként feketét), és láttam olyat, de sokkal kevesebbet, akinek pisztoly lógott az oldalán.

A rend őreinél még színesebbek voltak autóik, gyakorlatilag minden méret és márka képviselte magát a Toyota Yaristól az Audi A4-esig. A legérdekesebbek mégis a rendőr pick-upok (nálunk a Határőrségtől átvett Nissan Pathfinderek tekinthetők távoli rokonaiknak), melyeknek előírásszerű használata rejtély maradt előttünk. Hacsak úgy nem, ahogy a civilek is alkalmazzák, vagyis úgy, és annyian ülnek a platóra, ahányan csak tudnak.

Dél-Afrika a platós rendőrautók nélkül is a pick-upok hazája. Szinte minden típusból látni ilyet, olyanokból is, amelyekről nem is gondolnánk. Van például Opel Corsa, Astra és Ford Fiesta pick-up is. A másik, amit szeretnek, és ebben akár a rokonaink is lehetnének, a négyajtós modellek. Ezek között szintén sok az olyan, nálunk sosem látott verzió, mint a jelenlegit megelőző Polo Classic-ja.

Nissan pick-up, mint rendőrautó. Vicces lehet, ahogy egy Corsa, vagy egy Fiesta pick-up után veti magát

Apropó elődök! Rengeteg az utakon az Európában 1984-ig gyártott első sorozatú VW Golf. Fennmaradásukat nem a különösen gondos kezeknek köszönhetik, hanem annak, hogy Dél-Afrikában egészen tavalyig gyártásban maradt ez a már nálunk lassan veteránszámba menő ikon.

Aki vezetési szándéktól fűtve, ámde rutinból lép az autó mellé, majd huppan kecses mozdulattal a baloldali első ülésre, máris kezdheti a kesztyűtartó tartalmának ellenőrzését. Merthogy a kormány a középkonzol túloldalán található. Dél-Afrikban, mint mindenhol, ahová angol hódítók betették a lábukat, balra tarts uralkodik.

Jobbra tarts, koncentrálj!

Szokatlan perspektíva. Ez itt nem a külső, hanem a legbelső, vagyis a gyors sáv. Jobboldalon a szemből jövő forgalom és előzni is jobbra kell

Ha sikerül a megfelelő oldalt megtalálni, európai aggyal akkor is erős koncentrációra van szükség.  - legalábbis egy darabig. Az indexelési szándék az ablaktörlők heves csapkodását válthatja ki, merthogy az irányjelző a jobboldali bajuszkapcsolóval kapcsolható. Vagyis a két kart ugyanis nem úgy kötötték be, mint nálunk, ami egyébként azonos az egyébként jobbkormányos angolokéval, hanem fordítva, vagyis japán módra.

A másik, amire figyelni kell, a perspektíva. Nálunk, a jobb oldalon közlekedve megszokjuk, hogy többsávos úton a sávnak melyik része (a baloldali harmada) szalad el alattunk. Ha egy pillanatra ellankad a figyelem, és Dél-Afrikában hajtunk így, akkor autónk baloldali két kereke - az autó bal oldalával együtt - már a szomszédos sávban halad. Ami addig nem baj, amíg ott nincs autó.

Száztizennéyg kanyar kilenc kilométeren. Már a statisztikája sem rossz a Chapman's Peakre vezető útnak, hát még ahogy kinéz. Alul a tenger, felül a hegy, van ennél szebb út a világon?

Erre különben elég nagy az esély, mert a forgalom, legalábbis Fokvárosban, még sem a reggeli, sem a délutáni nagy rohamban sem közelítette meg azt a sűrűséget, ami Budapesten látható napról-napra mondjuk az Erzsébet hídon és a Kossuth Lajos utcában. Kivéve persze a meccsek előtti tumultust, amikor az átlagsebesség alacsonyabb 5 km/óránál.

Magyar módra, vészvillogóval mondanak köszönetet

Ennek megfelelően általában türelmesen vezetnek, mint ahogy a mindennapokban is rászentelik mindenre azt az időt, amennyit igényel - és ezt megszorozzák még hárommal. Ennek megfelelően számíthatunk udvariasságra is, amit ugyanúgy a vészvillogó két-háromszori felvillantásával illik megköszönni, mint nálunk.

Az itthonról Dél-Afrikába látogatókban nosztalgiát ébreszthetnek a sebességhatárok. Városban 60 km/óra, autópályán 120 a megengedett tempó, mint nálunk rég. Országúton viszont csak helyenként 80, általában azonban 100 km/h a limit.

Az utak egyébként jó minőségűek, amit túl könnyű lenne azzal indokolni, hogy ott nincs fagy meg hó. A statisztika szerint a legelgyötörtebb autópályájukon 1000 kilométeren 27 kátyút találtak, azok sem nagyobbak egy füzetlapnál.

Most megfizet a Sonata!

De nemcsak jó, hanem lélegzetelállítóan szép utak is vannak Dél-Afrikában. Például az, amelyik a Chapman's Peakre vezet. Igaz, hogy a lábát az óceánban áztató, meredek hegyoldalba vájt, 114 kanyarral tarkított, kilenckilométeres úton az autózást nem ússzuk meg ingyen (kemény 28 randtól, azaz körülbelül 840 forinttól fosztanak meg miatta), de különben mi fosztanánk meg magunkat emlékkönyvbe illő élményektől. Köztük olyanoktól, amit maga a csúcs kínál, ahonnan szárazföldről lehet vonuló bálnákat megfigyelni. Erre kevés helyen van lehetőség ezen kívül.

Autózás idejére is ajánlott néhány óvó rendszabályt betartani: kerülendők a néptelen részek, az ablakokat ütközésig húzzuk fel, az ajtókat zárjuk, amennyire csak tudjuk. Én ehhez tartottam magam, de feleslegesnek tűnt, mert még gyanús mozdulatot sem láttunk. Mint ahogy a szállodai szobámból sem tűnt el semmi, pedig egyszer nem elég erősen csaptam be magam mögött az ajtaját. Ha ez a focinak, illetve a világbajnokságnak köszönhető, akkor - bár nem vagyok nagy drukker - éljen a futball!