Városnézés a Dunáról, fillérekért

Kipróbáltuk: Lágymányos termes személyhajó

Tábla jelzi a hajómegálló helyét

Újpesten, az Árpád úti hajóállomáson várjuk, hogy befusson a menetrendszerű járat. Zsebünkben pecsétes papír, forgatási engedély, kontakt telefonszám, ennyire legális forgatáson, fotózáson talán nem is voltunk még. Persze ilyenkor nem is zaklatnak túlbuzgó biztonsági droidok...

Amíg befut a hajó, van időnk szétnézni a frissen kialakított hajómegállóban. Vannak tájékoztató táblák, sőt, már a főút körül is tisztességesen kitáblázták, merre kell keresni a kikötőpontot. Még néhány autós parkolóhelyet is kialakítottak a közelben, és vannak kubista virágládák, padok, illetve fedett váró is. Minden nagyon új, a drótkötelek csak úgy csillognak a júliusi napfényben és a festések is makulátlanok.

A hajókázás nem a kapkodásról szól

Közben befutott a hajó - csalódottak vagyunk, a tetejéről szerettünk volna a távolba tekinteni, de ez a hajó földszintes - azért felszálltunk, megvettük a jegyeinket, és gyorsan elvegyültünk a láthatóan ráérő, nem munkába igyekvő tömegben. Komótosan körbefényképeztük a hajót, a műszaki hiba miatt éppen nem működő vécét, a zárt büfét - jól esett volna egy jeges sör ananászlé a perzselő napsütésben, és végignéztük a kezdő matróz kötéldobási kísérleteit az egyik kikötésnél.

Majd nagy levegő után, éppen amikor elhagytuk az újpesti holtágat, berontottunk az idegeneknek belépni tilos feliratú ajtón. Szakállas, mogorva, rumszagú embert vártunk, de egy teljesen más kaliberű kapitány invitált minket beljebb.

Középre kattintva a videó is elindul:



Menetrend

Indulunk tovább

A BKV hajójárata nemrég indult, így a kisebb nagyobb késések nem váratlanok. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vadiúj hajójárat népszerűségét nehéz volt reálisan előre megjósolni. Nem is sikerült, így már mi is vastag, negyedórás késéssel indultunk a végállomásról, amit szerencsére a déli végállomáshoz érve a legénység nagyjából le is dolgozott.

Pedig az utasok nem könnyítik meg a menetrend betartását, van ahol a leszálló utasok útját állják el, máshol meg menetrenddel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztatják a legénységet. Ez utóbbi valahol érthető is, mert az állomásokon nem teljesen egyértelmű a kitáblázás. Amúgy a legtöbb időt a gyakori kikötések, és a rengeteg utas ki-be szállása viszi el.

Önök mennyiért fürödnének a Dunában?

Emellett a vízen is akadhatnak kalandok, utunk során az A38 hajónál sem tudtunk kikötni - a kapitány szerint ez amúgy is egy elég rosszul sikerült kikötőpont - mert egy rendőrhajó foglalta el a hajó helyét, és a hangjelzésre sem került elő a vezetője. De nem ez volt az egyetlen állomás, ahol más hajók okoztak bonyodalmat. Mind közül talán az Újpesti öböl bejáratánál veszteglő kishajó volt a legzavaróbb, amelynek utasai is ott pancsoltak a Dunában. Igaz, nem ők voltak az egyetlenek, akik a folyóban kerestek menedéket a hőség elől.

Néha ez a látvány is belefér a 400 forintos jegyárba:



Jelenleg csúcsidőben hat darab hajó közlekedik a Dunán, de látva a járat népszerűségét, ez meglehet, hamarosan változik. A hajójárat nemcsak a nyári szezonban vehető igénybe, hanem télen is jár majd, csak jégzajlás idején állnak ki kényszerpihenőre. Ilyenkor - még belegondolni is röhejes - valószínűleg hajópótló buszok állnak be helyettük.

Jegyár

Bringát és kutyát is lehet hajóztatni

A hajón a BKV-jegyre nagyon hasonlító, de annál drágább, 400 forintba kerülő jegyet kell vásárolni, de munkanapokon érvényes a bérlet, illetve a különféle napijegyek is. Hétvégén más a helyzet, akkor muszáj jegyet venni, még bérlettel is. Kutyát és kerékpárt is vihetünk magunkkal - bár a kerékpárok elhelyezése a hajón nem az igazi - további 400-400 forintos jegy vásárlása után. A hétköznapi statisztikák szerint az utasok alig tíz százaléka vesz jegyet, a többiek bérlettel hajókáznak. Pedig a 400 forint is baráti ár, a másfél órás - végállomástól végállomásig tartó - városnéző hajózásért.

Az evezősök nem boldogok

Az evezősök nem örülnek a hajójáratnak

Az Újpesti öbölben eddig nem igazán volt állandó motoros-hajó forgalom. Az itt kajakozó, kenuzó, a nyugodt vízhez, minimális sodráshoz szokott sportolóknak nem okoz nagy örömöt, hogy néha feltűnik egy termetes hajó. A nagy evezős forgalom ellenére kapitányszemmel mégsem ez a legidegőrlőbb környék, hanem a nagy Duna.

Ott is a sűrűn telekötött helyekről kiállva lehet érdekes, amikor egy a folyón lefelé csorgó gumicsónakos világjáró tűnik fel hirtelen. És egy éppen lendületbejövő, 43 tonnás vasdarabot nehéz hirtelen lefékezni.
 Gépház

Óránként hat liter gázolajjal elketyeg a motor

A Lágymányos névre keresztelt termes személyhajót, 1966-ban gyártották az MHD váci gyáregységében, és már nem sokkal a gyártása után a BKV tulajdonába került. Mielőtt az új járaton szolgáló hajók július elején üzembe álltak, mindegyiküket felújították. Kaptak légkondit - sok értelmük nincs egy nagyjából nyitottként üzemelő járművön - kiegészítő fűtést, illetve a dízelmotorokat is rendbe szedték.

Motorterében két darab, egymástól függetlenül dolgozó Leyland SW400-as motor dolgozik. Mindkettőjüknek jut egy-egy hajócsavar, amelyet irány- és nyomatékváltó közbeiktatásával hajtanak meg. A nyomatékváltó nagyjából lefelezi a főtengely üzemi 1400-as percenkénti fordulatszámát, és a hajócsavarok mindkét irányba képesek hajtani, akár úgy is, hogy egyik előre, másik hátrafelé tolja a vizet.