M3 ellen az M3

Összevetettük: BMW M3 és Metró M3

Kulcsszavak: 420 lóerő, metró, BKV, BMW, M3

Belül inkább a kényelem dominál

Igazi csemege, egy élő legenda legfrissebb kiadása járt nálunk. A lehetséges témák után kutatva beugrott, hogy az M3-ról egyeseknek talán az autópálya, másoknak a Bartók Rádió (igaz, abban R is van), vagy éppen a kék Metró ugrik be. Autópályán tesztelni elég komolytalan lenne, egyenesen menni vele x kilométert nem túl izgalmas. Tesztpályán már jártunk vele, kellett valami más terep.

Az a lehetőség, hogy a metró ellen mit tud a gép, mindenkit felcsigázott. Iszonyat idő, csúszós utak. Ilyenkor vesszük magunkra az autót, esernyő és kabát helyett. Pedig ilyen körülmények között jobb a tömegközlekedés. Vagy mégsem? Á kizárt, hogy az M3-as 420 lóereje ellenére lenyomja pesti névrokonát. Talán, ha a mérés időpontjával úgy trükközünk, hogy kevesen legyenek az utakon? Mindegy, akkor is kizárt!

Kőbánya-Kispest - Újpest Központ

A Köki felé menet

Előre szeretném leszögezni, hogy a mérés hitelessége szinte a nullával egyenlő. A budapesti közlekedés annyira kiszámíthatatlan, hogy akár percenként változhat a forgalom. Nem így a metró, ami akkor is 31 perc alatt teszi meg az útvonalat, ha piros hó esik. Mi 10 óra 49 perckor rajtoltunk el a metró végállomásáról, amikor az emberek többsége már javában robotol. Hogy ki a jobb? Az eredmény minket is meglepett.

Indulás a Kökiről

Gyors pacsi a parkolóban, majd elválnak útjaink tesztpartneremmel. Zsolt nem túl nagy lelkesedéssel vág neki a felfedezőútnak. Nem is értem, mi lehet a probléma. Az orosz M3-as is kiválóan felszerelt modell, remek bőrülésekkel, bazi nagy térrel.

Húzzunk bele!

Én mindenesetre bevágom magam az autóba és megadom az alaphangot a START gombbal. A V8-as vas (nem szerény) hangjával kérkedve adok egy apró gázfröccsöt, csak úgy a miheztartás végett, majd mint a villám indulok utamra. Ja, kb. gyök kettővel, a környéken folyó munkálatok miatt.

Szerencsére ez a kisebb fennakadás nem befolyásol semmit, mindössze 2 perccel az indulás után a Határ úton vagyok. A metró is pont ennyi idő alatt teljesíti az utat az első megállóig, ha eltekintünk attól, hogy a mérésbe a jegyvásárlást és a peronon történő várakozást is belekalkuláljuk.

8. perc - Nagyvárad tér

Az nem Kombino, hanem a frankfurti

Semmi különösebb fennakadás, a metróval szinte fej-fej mellett haladunk idáig. Picit megfog a lámpa a Heim Pál előtt, de ez sem veszélyes. Meglepő, hogy nem tudtunk nagyobb előnyt kiharcolni. A lámpáknál kb. annyit állunk, mint a megállókban a metró. Persze nem cikázok a sávok között és a sebességre is nagyon ügyelek.

Szerencsére ebben nagyon jó partner az autó. Városban, Comfort állásra állítva a futóművet nem ráz, nem csörög, nem üt. A történethez hozzá tartozik, hogy az utóbbi idők egyik legborzalmasabb útviszonya nem sokat segít. Az elektronika kiiktatására még csak gondolni sem merek. Minden egyes gyorsításnál villog a műszerfalon a csúszást jelző LED.

Szerencsére nem megy el minden kedvem az autózástól, mert a tervezők úgy látták helyesnek, ha az elektronika életmentő funkcióinak beavatkozását késleltetik és hagyják meg-meg csusszanni az autó hátulját. Ezzel azt az érzetet keltve, hogy mi uraljuk a lóerőket. Talán így kevésbé tűnik benyugtatózott vadállatnak az autó, pedig az. Ennek ellenére azért minden gázadásra azonnal ugrik, a kormányon lévő rejtélyes M-gombbal pedig még ez is tovább fokozható.

Fej-fej mellett haladunk, de csak most jön a java. Vajon mi történik ezután? De izgi...

Videó: