Szép lassan az elektromos autók töltési ideje a fájdalomküszöb alá rövidül, közben az akkumulátorok is egyre nagyobb kapacitásúak lesznek és már nem ritkák azok a modellek sem, amelyek a 300 km-t valóban meg tudják tenni egy töltéssel. Szóval úgy fest, a villanyautók előbb-utóbb tényleg elterjedhetnek. Igaz, ezzel párhuzamosan újabb kínzó kérdések merülhetnek fel. Például mi lesz egy nagyváros energiahálózatával, ha egyszerre tízezrével kapcsolódnak az elektromos rendszerre a lemerült akkumulátorú autók?

Négy lépésben sűrítik a hidrogént

A Toyota valamiért nem erőlteti a villanyautós vonalat, a jelenlegi hibrid rendszereken túl olyan megfoghatatlan mágiában látja az autózás jövőjét, mint a hidrogénhajtás. A hidrogén a tüzelőanyag-cellában elektromos árammá és vízzé alakul, így a hidrogénhajtású autó végső soron tiszta, elektromos autóként használható. Viszont a villanyautókkal ellentétben nem kell sok mázsányi akkumulátort cipelnie, és a hagyományos üzemű autókhoz hasonlóan pillanatok alatt újratölthető. De honnan és hogyan lehet hidrogént csinálni a nagyjából semmiből?

Rengeteg Prius akksi tölti itt nyugdíjas napjait, békésen zümmögő szekrénybe zárva

2011-ben az Audi már bemutatott egy ígéretes megoldást az igaz, hogy közvetve, de alapvetően mégis hidrogén alapú autózásra. Első körben az Északi-tengerbe telepített, az állandó és egyenletes szélnek hála a szárazföldinél 40 százalékkal hatékonyabb szélerőműpark elektrolízissel hidrogénre és oxigénre bontja a vizet. Hogy könnyen tárolható és szállítható legyen, a hidrogénből szén-dioxid segítségével metánt állítanak elő. Ezt pedig minden további nélkül bele lehet vezetni a már meglévő gázvezetékekbe, amit így aztán akár a háztartásokban is fel lehet használni, vagy a gázüzemű autókban is elégethető.

A szélkerék mellett a hidrogéntartály magaslik

Ha pedig az autó csomagtartója alá szerelt tartályból kifogy a gáz, sima benzint is lehet tankolni, azzal ugyanúgy működik az autó. A rendszerben a hidrogénből metán előállítása a legköltségesebb, valószínűleg ezért nem terjedt még el ez a megoldás. Pedig stratégiailag is érdekes a dolog, mert ha a német elektromos termelés összeomlana, a víztározók leengedésével nagyjából egy órán át tudnák vízerőművekkel az ország elektromos szükségleteit kielégíteni, míg a gáztározókban elraktározott gázból két hónapig meglenne a szükséges elektromos energia.

A japánok ennél egyszerűbb módját választották a hidrogén üzemanyagként történő felhasználására, ők nem tökölnek ennyit, a szintén szélerőművekből nyert elektromos energiával ugyanúgy vizet bontanak, de a keletkező hidrogént tartályokba sűrítik, majd hidrogénhajtású teherautóval szállítják el a felhasználási helyre. Esetünkben egy hidrogén-hajtású targoncákat üzemeltető raktárba.

Büdös, apró dízel aggregátor termeli az áramot a szélerőmű extra világításához

A Yokohama City Wind Power Plant nevű kísérleti hidrogénüzem leglátványosabb darabja az 1980 kW-os szélerőmű. Szép magas, egész pontosan 78 méteres, de semmi extra, pont úgy néz, ki mint az összes többi. Ez egy 150 kWh-s, régi, de felújított Prius-akksikból összetákolt pufferrel van kapcsolatban, hogy akkor is lehessen vizet bontani, ha éppen a szél nem kegyeskedik fújni. Emellett a városi hálózatra is rá van kötve az erőmű, biztos, ami biztos alapon. A következő lépcső maga a vízbontás, az az egység, ami ezt végzi, óránként 10 köbméter hidrogén előállítására képes, ami egy 800 köbméteres tartályban várja, hogy az 50 m3/h kapacitású kompresszor a szállító teherautóba fejtse. A hidrogénszállító teherautóba 270 köbméter – légköri nyomású – gáz fér, és az autó szintén hidrogént éget menet közben, hogy a rakományát aztán hidrogénes targoncákba tankolják.

12 darab hidrogánüzemű targoncát lát el üzemanyaggal ez a mintagyár

Egy targonca feltöltése 3 percet vesz igénybe és egy tankolással nagyjából nyolcórányi munka energiaigényét lehet fedezni. A gépekben ugyanolyan üzemanyagcellák alakítják át a hidrogént elektromos árammá, mint amilyenek a Toyota Miraiban is vannak. Tádáám, itt a kör vége. Illetve ott, amikor a targoncából a hidrogén oxidálása után kifolyik a víz. Innen pedig vissza is léphetünk a kezdőkockára és kezdődhet minden elölről: szél, víz, hidrogén, stb.