Walter Frey bácsi (semmi köze az Emil Frey nevű autókereskedő céghez) kiváló autókereskedő, nagy világjáró és kedves életművész. A Csehszlovákiában született, de ’67 óta Németországban élő Mazda-dealernek ma úgy ötven alkalmazott dolgozik vállalkozásaiban, ő pedig megteheti, hogy csak a hobbijának éljen. Két fiával együtt öreg és ritka Mazdákat gyűjt és restaurál, majd elhelyezi őket saját házi múzeumában és büszkén mutogatja kollekcióját annak, aki arra jár. Most éppen autós újságíróknak, hisz a Mazda márkaképviseletei egy kis PR-akció keretében rázúdították Európa számos országának autós újságíróhadát.

Elképesztő fazon az öreg. Lelkesen udvarolt a látogató csapat valamennyi hölgytagjának, nagy átéléssel mesélte gyűjteménye minden tagjának történetét (és remekül szórakozott ezeken közben), valamint végig sugárzott belőle, mennyire odavan a régi autókért, pláne a régi Mazdákért. Mint mondta, a teljes tárlat összesített értéke talán fedezné egy darab Mercedes SL300 Gullwing vételárát, de ő nem szereti a Gullwinget, ráadásul neki is van szárnyas autója:

Autozam AZ-1: a Mazda almárkája alatt árult kei-carban valójában Suzuki-féle 650-es turbómotor van, 64 lóerővel

Katt a képre a galériáért!

Walter Frey, a büszke Mazda-gyűjtő. Két fiával együtt saját kezűleg restaurálja a kocsikat

Frey úr sorra mutogatta a kocsikat az éppcsak háború utáni őslényektől az első Wankel-motoros kocsikon és a legendákon (RX7, MX5) át a Xedosokig. Láttunk képtelen ritkaságokat, mint a világ alighanem egyetlen Wankel-motoros autóbusza vagy egy hús-vér Eunos Cosmo, egy amerikai piacra készült nagy luxuskupé, ami az volt a Mazdának, ami a Toyotának volt az első Lexus, a Nissannak az első Infiniti, a Hondának az Acura. Pech, hogy az Eunosból aztán mégsem lett önálló brand később. És láttunk olyan Mazdákat, amik 2-3 évtizede még mifelénk is meghatározták az utcaképet (kocka 323-asok, 626-osok), de mára szinte kihaltak. Részint a számos Mazda sorsát megpecsételő erős rozsdásodási hajlam miatt, részint azért, mert a fene gondolta volna 1995-ben mondjuk, hogy egy ponyvatetős 121-es vagy egy bukólámpás 323F egyszer még ritkaság is lehet, oly sok volt belőlük annak idején.

Amerikai Mazdák, klasszikus detroiti családi kombi és kupé kicsinyített másai

Xedosok

Egy autómentőnek átalakított Rotary Pickup, Wankel-motoros kisteher

Frey úr Amerikából, Ausztráliából, Japánból hordja haza a kocsikat; azt mondja, sokan nem akarják eladni nekik a muzeális ritkaságokat – mert német, és németnek nem adnak el semmit. Fura. Mindenesetre volt autó, amit Ausztráliából nem tudott megszerezni, de követte az autó útját, amit egy új-zélandi új tulajtól vett meg végül, amikor annak új barátnője lett, aki választás elé állította a fazont: vagy ő, vagy a kocsi.

Ennek a terepjárónak is érdekes a sztorija: a kocsi ugyanis nem létezik. Az XV-1 vagy MJ-1 (Mazda Jeep, de tényleg!) modellt a Mazda burmai összeszerelő üzemében készítették, de nem Mazda-termékként, hanem burmai autóként. Frey úr, isten tudja, hogyan, de beszerzett egy ilyen lehetetlen izét – amiben viszont nem volt motor. A kedves ősz bácsi felháborodva mesélte nekünk, hogy amikor felhívta a mianmari német nagykövetet, hogy nem tudna-e neki esetleg egy motort találni a kocsiba, ő visszautasította azzal, hogy van ennél fontosabb dolga is. Hát nem felháborító? Pedig az ő adójából fizetik és ennyit nem képes megtenni, mérgelődött Walter bácsi.

Ez a kocsi nem is nagyon létezik: egy burmai Mazda-üzem készített ilyeneket, a hirosimai központban állítólag semmilyen dokumentációja nincs

A Mazda Jeepben mindenesetre most egy nem belevaló motor van, valami 626-ból vagy ilyesmiből, amivel ugyan megy-mozog a kocsi, de mégsem az igazi, mert ez a motor sokkal magasabb, pontosabban hát mélyebbre nyúlik le, mint az eredeti, így a zöld szörnynek nem jó a gázlómélysége. No nem mintha valaha is patakon kellene neki átkelni, de akkor is.

A sok kocsi közt a legmeglepőbb tárgy – egy pad. A kopott kis ülőalkalmatosság abból a neckarsulmi NSU-gyárból származik, ami ma már az Audi tulajdona, de egykoron Felix Wankel is sokat üldögélt rajta ÁLLÍTÓLAG, miközben azon törte a fejét, hogyan lehetne tökéletesíteni a bolygódugattyús motort.

És a pad, amelyen Felix Wankel szövögette bolygódugattyús álmait Neckarsulmban egykoron

1976-os Capella: pont velem egykorú, de jóval fittebb, hiszen még négyezret sem futott 41 év alatt

Az augsburgi Mazda-múzeum keddtől péntekig 10 és 12, majd 13 és 18 óra közt van nyitva, szombat-vasárnap reggel 10-től este 6-ig várja a látogatókat. A 12 év alatti gyerekeket ingyen fogadják, felnőtteknek 5 euró a belépő. A kiállítást egy 19. század végi villamosremízben rendezték be, az épület maga is érdekes látványosság. És persze van egy kurblival átforgatható Wankel-motor-makett, felhasítva, hogy az is megértse a hétköznapi le-föl mozgó dugattyús motoroktól oly eltérő szerkezet működését, akinek eddig nem sikerült összeraknia fejben, hogy is van ez a cucc.

A tárlatot egy óra alatt át lehet tekinteni, de ha sikerül elcsípni Frey bácsit, könnyen lehet belőle kettő is, mert az öregúrnak tényleg minden egyes kocsiról, minden modellről van története! Mazda-fanoknak kötelező program, ha Augsburgban járnak, de mindenki másnak is erősen ajánlott, akit érdekelnek az autók.

És ha Düsseldorfban jársz, tudod, mit nézz meg? Ezt!