A megyeszékhely piacára igyekvő nyugdíjasokkal és a környék településeiről iskolába igyekvő diákokkal volt teli a távolsági járat, amelyet szokása szerint fütyörészve vezetett József azon a kedd reggelen. Mindössze pár száz méterre közlekedett a központi pályaudvartól a város főútján, amikor messziről kiszúrta a sávja jobb szélén szabálytalanul álló Audi kombit. Indexelve megkezdte a kikerülését, ám amikor az Ikarus fele már a szembejövő sávban haladt, egy bal oldali mellékutcából szembefordult vele egy személyautó – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk e heti története.

Repültek az utasok, ordibáltak a sofőrök

Azért is különösen érdekes ennek a balesetnek a kialakulása, mert a busz egy cigis trafik előtt az ő sávjában szabálytalanul parkoló autó miatt kényszerült a neki szembe jövő sávba. Csakhogy ő használta a főutat, amit Elsőbbségadás kötelező tábla választott el attól a mellékúttól, ahonnan az Iván által vezetett Skoda kikanyarodott az ő saját sávjába. Iván annyit látott, hogy senki nem közlekedik a leendő sávjában, így kikanyarodott oda a mellékútról. Arra is kell ilyenkor számítania, hogy egy szemből érkező jármű átkeveredik az ő területére?

Tragédia szerencsére nem történt. A rutinos buszsofőr, József, és a meglepettsége ellenére szintén gyorsan reagáló skodás Iván is beletaposott a fékbe, amikor egymással szemben találták magukat. A két jármű éppen hogy, de 40 centire megállt egymástól, csakhogy a hirtelen satuféktől az összes álló utas elesett, hárman könnyebben megsérültek.

A buszvezető rögvest kihúzta az oldalablakot, és ordibálni kezdett az autóssal. Közben az utasok kezdték összeszedni magukat az ijedtség után, József segédkezett a sérültek leültetésében, ellátásában. Eközben a szabálytalan audis urasan kisétált a trafikból, bepattant kombijába, és éppen elhajtott, amikor a buszsofőr leszállt járművéről, és megint szidalmazni kezdte a még mindig a Skodájában ülő Ivánt. Neki se kellett több, ő is kiabálni kezdett, és hangosan számon kérte a buszost, hogy mit keres az ő sávjában.

Iván unta meg előbb, egyesbe rakta a váltó karját, és elindult útjára. Mindezt a nélkül tette, hogy a tőle elvárható módon meggyőződött volna róla, vannak-e sérültek, szükség van-e segítségnyújtásra.

Buszbaleset Borsodban (A fotó illusztráció, nincs köze a történethez, forrás: MTI)

Nem ismerte el felelősségét az autós

József természetesen felírta a távozó Skoda rendszámát, így a rendőrség rövid idő alatt beazonosította a vezetőjét, akit hamarosan megvádoltak segítségnyújtás elmulasztása miatt. Védelmét a közlekedési büntetőjogra szakosodott Janklovics Ádám vállalta el, aki a Vezess hozzá forduló olvasóinak is jogi segítséget nyújt.

Büntetőjogi felelősségét Iván sem az eljárás nyomozati szakában nem ismerte el, sem a bíróság előtt. Mindkét helyen azt nyilatkozta, ő a tábla vonalában állt meg a kereszteződésnél, onnan még nem lehetett látni semmi zavarót. Lassan indult előre, állítása szerint újra szétnézett, és ekkor látta ugyan a közeledő buszt, de az a saját sávjában haladt. Amikor a főútra kikanyarodva erősebb gázt adott, akkor tért át az ő sávjába az Ikarus.

Megijedt, fékezett, de szerencsére nem ért össze a két jármű orra. Kis idő kellett neki, hogy magához térjen, majd úgy értékelte, ez egy szokásos fékezős, anyázós dolog, nem pedig baleset, hiszen nem ütköztek, ezért hajtott tovább. Többször elmondta: ha tudja, hogy hárman megsérültek a buszon, természetesen segédkezett volna, de ez meg sem fordult a fejében.

Mit mondott a buszsofőr?

Számos buszon utazó tanút kihallgattak a hatóságok, de lényegében mind ugyanazt mondták: a szokásos városi közlekedés közepette egyszer csak hirtelen fékbe taposott a sofőr, mire sokan elestek. Volt, aki lezuhant a lépcsőre.

József elmondta, hogy a sávjának jobb oldalon szabálytalanul álló autót szabályosan, lassítva, indexelve kerülte ki éppen, amikor bekanyarodott elé a Skoda. A baleset elkerülése érdekében kénytelen volt erősen fékezni. A megállás után kétszer is megpróbálta felvenni a kapcsolatot a személyautó sofőrjével, ekkor elismerte az ordibálást, közben segédkezett az elesetteknek. Mentőt is ő hívott, annak kiérkezése előtt a Skoda elhajtott, de felírta a rendszámát. Állítása szerint elmondta Ivánnak, hogy többen elestek a buszon.

Természetesen a sérültek orvosi vizsgálatainak eredményét is megnézte a bíróság, Iván szerencséjére mind a hárman 8 napon belül gyógyultak.

Buszbaleset Budapesten (A fotó illusztráció, nincs köze a történethez, forrás: MTI)

Hogyan döntött a vádlottról a bíróság?

Az ügyben az alapvetően eldöntendő kérdés az volt, hogy a vádlott számára az autóbusz mozgása milyen körülmények között volt észlelhető, tőle elvárható módon biztosította-e az elsőbbséget az autóbusz számára, illetve a baleset megtörténte után a segítségnyújtási kötelezettségének megfelelően eleget tett-e?

Tényként mondta ki a bíróság, hogy a veszélyhelyzetet a vádlott gondatlan magatartása idézte elő, ő a felelős a balesetért. Ráadásul az elsőbbségadási kötelezettségét sem megfelelően teljesítette.

Utóbbinál a kialakult joggyakorlat szerint a segítségnyújtási kötelezettség megfelelő teljesítése egy folyamat. Első mozzanata a megállás kötelezettsége, Iván megállt a baleset után. Második lépés a „meggyőződési kötelezettség”. A vádlott szerint ennek is eleget tett, pontosabban ott és akkor semmi nem utalt rá, hogy megsérült bárki is, hiszen nem ért egymáshoz a két jármű.

A bíróság szerint azonban néhány jelből érzékelnie kellett volna, hogy többen megsérülhettek. Ki kellett volna szállnia az autóból, és felmenni a buszra, meggyőződni róla, hogy van-e segítségre szoruló ember. Ezt a kötelezettségét nem teljesítette.

Végül kimondta a bíróság, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 28. § (2) bekezdését, nem adta meg az elsőbbséget, és az 58. § (1) és (2) bekezdéseket, azaz segítséget kell nyújtani, rendőrt hívni, és a baleset helyszínén maradni.

Mindezek alapján a bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében. Ítélete kiszabása előtt enyhítő körülményként értékelte Iván részletes vallomását, makulátlan közlekedési múltját, egy kiskorú gyermekét és megbánó magatartását. Súlyosító körülményt nem talált, ezért 350 ezer forint pénzbírságra ítélte a vádlottat, aki a jogsiját viszont megtarthatta.

(Nyitóképünk illusztráció, nincs köze a történethez, forrás: MTI/Mihádák Zoltán)