Azt már jó ideje tudjuk, hogy ha kalandozni indulnánk, akkor autóval nem érdemes nyugat felé indulni. Lóval sem, emlékezzünk csak mi történt Augsburgnál. Így mi elindultunk északkelet felé. Lengyelország jó választásnak tűnik, földrajzilag közel van, a lengyel-magyar barátság legendás, apukám meg ódákat zengett a lengyel csajokról, amikor kis tettestársaival saját szakállukra a két ország közti jó kapcsolatok elmélyítésén ügyködtek. Szóval Lengyelország jó célpont. Egészen addig, amíg nem tervezünk oda utat.

A fekete Qashqaijal mentünk és kettővel jöttünk haza Lengyelországból. Nem ugrott meg a pulzusunk, még a hóban sem

Rácz kolléga legutóbb valami intergalaktikus elcseszés miatt lemaradt a Nissan X-Trail új motorjának nemzetközi bemutatójáról és az a parádés ötlete támadt, hogy akkor hozzuk el mi a leendő tesztautót. Ami éppen Krynica-Zdrój-ban vár ránk. Krynica-Zdrój alig 390 kilométerre fekszik Budapesttől, mégis közel 6 óra az út odafelé. A terv az volt, hogy hazafelé a legrövidebb úton jövünk, árkon-bokron keresztül, hogy megmártózzunk a kis településeken, elhagyott utakon autózás örömeiben.

Mi öregek vagyunk, gyerekkorunkból még arra emlékszünk, mennyire kalandossá is válhat egy autós út. A műszaki gondoktól a navigációs bajokig ezernyi váratlan dolog keverhet be a gondosan megtervezett menetbe is. De mi a kaland 2017-ben? Van még egyáltalán? Gyorsan összeszedtük, mik azok, amikből váratlan mókák sülhetnek ki:

Műszaki probléma

FUJI5689Míg évtizedekkel ezelőtt egy halom tartalék alkatrésszel a csomagtartóban vágtunk neki még egy Bécsig tartó útnak is, addig mára közel nullára apadt a hasznos pótalkatrészek száma. Ékszíj, gyertya, megszakító, elosztófej, izzókészlet szinte minden autóban volt, a félősebbek termosztátot, hengerfejtömítést és karburátor-alkatrészeket is csomagoltak az útra a szalámis zsemlék mellé.

Ma már felesleges is lenne ezeket bepakolni, úgysem tudnánk hozzányúlni semmihez. Marad a segélyszolgálat, ha mégis lerohadunk. Bár az új autók műszakilag megbízhatóbbak, de míg régen elképzelhetetlen volt, hogy egy defekttől mozgásképtelenné váljon az autó, manapság ez már egész könnyen összehozható. Ennek ellenére a lerohadás réme nem fenyegetett, és a segítség reményében helyi emberekkel ismerkedés is valószínűtlennek tűnő programnak tűnt.

Navigációs rémálom

Ha nincs gyári GPS az autóban, telefonnal, ingyenes programmal is kiválóan lehet navigálni

Ha nincs gyári GPS az autóban, telefonnal, ingyenes programmal is kiválóan lehet navigálni

Apáink korában, amikor 1:1000000 méretarányú Európa-papírtérképpel nyomtuk, még volt kihívás a navigációban. Az anyósülésen ülő figyelhette a táblákat, településeket, kérhetett eligazítást a semmilyen nyelven nem értő helyiektől és mindig ő volt a hibás egy egy zsírosabb eltévedésért. Nekünk 2017-ben semmit nem kellett előre megtervezni, beültünk a Qashqaiba, beállítottuk a navit és igazából arról sem volt gőzünk, hogy Lengyelországon belül merre is van a célunk. Szóval a romantikus eltévedés is kilőve, még a legnyomorultabb navival is odatalálunk a célba.

Határátlépés-para

Tájékoztató tábla a szlovák-lenygel határon. Másból észre sem vennénk, hogy átléptünk egy másik országba

Tájékoztató tábla a szlovák-lenygel határon. Másból észre sem vennénk, hogy átléptünk egy másik országba

Régen 100 dollárral a zsebünkben – haha – indultunk nyugatra. Nyilván mindenkinek megvoltak a bevált rejtekhelyek, ahova a plusz pénzt dugta, mert ennyi pénzből nemhogy Olaszországba, hanem Ausztria végéig nem lehetett eljutni. Ezért a határátlépéseknél mindig izzadt az ember, mert kifelé pénz, visszafelé meg szexlapok, értékesítésre hozott videokazetták, vagy éppen kozmetikai szerek lapultak a poggyászban. Mára már ennek az izgalomnak is lőttek, igazi határok nincsenek is. Legalábbis Európa vidámabb részein úgy suhanhatunk át egyik országból a másikba, hogy szinte észre sem venni. A pénzzel sincs komolyabb gond, hitelkártyával szinte bárhol fizethetünk és a közös pénz is jó ötlet. Már ahol van.

Szálláskeresés

Nem túl vonzó szálloda, de legalább nem kellett egy takarón osztoznunk

Nem túl vonzó szálloda, de legalább nem kellett egy takarón osztoznunk

Régen minden jobb volt, még egy nyamvadt szállásfoglalásban is lehettek izgalmas meglepetések. Bezzeg most. Ma már neten, foglalás előtt akár a szállás környéki utcákban is szétnézhetünk, így annak is kevés az esélye, hogy olyan helyen intézzünk szállást, ami az ígérttel ellentétben mondjuk nem 5 perc sétára, hanem 50 perc autózásra van a tengerparttól. Ez azért is ajánlott, mert rútul ráfaraghatunk, ha nem tájékozódunk indulás előtt. Mi pénteken este, mikor befutottunk a semmitmondó nevű településre, szembesültünk vele, hogy ez bizony egy felkapott síterep központi városkája. Már akkor gyanút foghattunk volna, amikor a távoli hegyek úgy ragyogtak a felhők alatt a sötétben, mint a Végzet Hegye Mordorban. Vörösen, sejtelmesen. A kivilágított sípályák miatt. Az utcákon fürtökben parkoló autók, ténfergő síelők mindenfelé.

Csinos lengyel település, az ötödikről ilyen klassz kilátással

Csinos lengyel település, az ötödikről ilyen klassz kilátással

Sejtettük, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Az első 3-4 próbálkozás után kiderült, hogy itt bizony senki nem beszél a lengyelen kívül semmilyen nyelvet. Ez mondjuk a szállodaiparban elég merész, de sebaj. Végül is mi sem beszélünk lengyelül. A sokadik helyen megörülünk, van szoba, de dupla ággyal. Tamással már rengeteg közös túrán vagyunk túl, de az egy takaró alatt hortyogás ideje még nem jött el a kapcsolatunkban, így továbbállunk. De megjegyezzük, ha nem lesz jobb, akkor visszatérünk. Szerencsénkre a következő órában meglett az ideális szálloda. Kicsit nyomi, kicsit szomorú, de legalább volt vagy 10 konnektor a szobában és akkora, csinos rózsaszín szappan járt a szobához, mint egy fél tégla.

Mire lett szállásunk, addigra bezártak az éttermek. A közeli boltban vásároltunk kényszervacsorát. A sajt nyiszorog, a kenyér száraz, a kolbászka gümörcös, a saláta ehetetlen, pedig elég tág tűrésűek vagyunk mindketten

Mire lett szállásunk, addigra bezártak az éttermek. A közeli boltban vásároltunk kényszervacsorát. A sajt nyiszorog, a kenyér száraz, a kolbászka gümörcös, a saláta ehetetlen, pedig elég tág tűrésűek vagyunk mindketten. Viszont a pisztácia és a mustár finom volt.

Az út végül nagy csalódással végződött, a tesztautót minden baj nélkül elhoztuk, láttunk is az úton pár érdekes dolgot, de igazi autós kalandokért valószínűleg ennél jóval messzebb kell menni keletre. Mert az, hogy elfogy az internet, nem akkor kaland, hogy ne röhögjenek ki, amikor elmeséljük.

A helyiek nagyon szeretnek táncolni

A helyiek nagyon szeretnek táncolni

Nissan X-Trail pózol a megfáradt Aro előtt

Modern Nissan X-Trail pózol a megfáradt Aro előtt

FUJI5671

Roppant csinos faház a síterep szélén

Roppant csinos faház a síterep szélén

Esztétikus siló nőtt ki a temetőből

Esztétikus siló nőtt ki a temetőből

Ezek a tudatlan szlovákok fogadjunk nem hallottak még Simon doktorról. És ha nem süt a nap? Hogy lesz akkor áram a napelemből, he?

Ezek a tudatlan szlovákok fogadjunk nem hallottak még Simon doktorról. És ha nem süt a nap? Hogy lesz akkor áram a napelemből, he?

A képen focipálya látható. Napelem helyett költhettek volna egy 30 ezres stadionra is. Hülyék ezek a tótok

A képen focipálya látható. Napelem helyett költhettek volna egy 30 ezres stadionra is

A szlovák útfenntartó Avia-ja. Bár a településeken gyakran kritikán aluli az út minősége, addig a főutak egész jók

A szlovák útfenntartó Aviája. Bár a településeken gyakran kritikán aluli az út minősége, addig a főutak egész jók

Hopp, egy Zuk. Ilyenünk nekünk is volt, az is tűzoltóként kezdte, majd szaunaként végezte

Hopp, egy Zuk. Ilyenünk nekünk is volt, az is tűzoltóként kezdte, majd szaunaként végezte

 

Ez már hazai pálya, jobb sorsra érdemes Csepel tornasorral

Ez már hazai pálya, jobb sorsra érdemes Csepel tornasorral

A tesztben szereplő fényképek mind kicsi, könnyű, de okos Fuji kamerával készültek.