Magyarországon a met.hu grafikonja szerint átlagosan 20-40 havas napra lehet számítani évente és a fagypont alatti hőmérsékletű napok átlaga is 50 körül van. Jó, az idei év biztos alaposan kilóg majd ebből a fagyos sorból. Így nem meglepő, hogy az átlagautós ritkán találkozik komolyan vehető hóval, masszív jéggel. Ha viszont mégis összefutnak, akkor jönnek a bajok.

Havas napok szám / év forrás:met.hu

Minden ősszel, amikor 7 fok körülire hűl a levegő, beindul a téligumi-kampány: ideje cserélni, sötét lelkű tömeggyilkos, aki 7 fok alatt nem vált télire. Pedig nyári gumival egész jól átvészelhető lenne a tél, szárazon még jobban is teljesítenek, mint a téli vagy négyévszakos darabok. Mondjuk erre hivatkozva fent hagyni a nyárit jó nagy marhaság, mert ahogy fagypont alá hűl a levegő, vagy esik egy centis hó, akkor azonnal vége a világnak, az autó nem megy sehova. Még akár jóféle téli gumival sem. De nézzük, milyen trükkökkel juthatunk tovább mégis, ha épp az évi 20-40 fehér napon kéne autózni, havon, jégen, de valamiért mégsem sikerül.

Hóban semmit sem ér a nyári gumi

Hóban semmit sem ér a nyári gumi

Az első elakadásnál még marad egy kis remény, hogy talán orvosolható a baj ügyesebb nyomválasztással, nagyobb lendülettel, de lélekben készüljünk rá fel, hogy előbb-utóbb úgyis ki kell majd szállni a fűtött ülésekből és hamarosan biztos elgémberedett kézzel fogunk vállalhatatlan stílusban anyázni. De addig is, ha csak a mélyebb hóban akadtunk el, próbáljuk meg előre-hátra hintáztatással kizökkenteni – egyes, kicsit előre, gyorsan rükverc, kicsit hátra, majd kezdjük elölről, amíg nem lesz elég lendületünk – az autót a szorult helyzetből, majd kis visszatolatás után a körülményeket felmérve újból nekifutni az emelkedőnek. A nagyobb tempónak csak akkor van értelme, ha így lendületből felérünk a kívánt magaslatra, különben legfeljebb arra jó, hogy a segítségtől még messzebb süllyedjünk el a hómezőn. Ha elmarad a dicsőséges szabadulás, öltözzünk fel – sapka, sál, kesztyű – és irány az ellenséges külvilág, majd túrjuk fel a csomagtartót:

  • Kapjuk elő a csomagtartóból a hóláncot. Ha a feleségünk indulás előtt kitette, mert inkább még egy adag téli gyerekruhát illesztett a helyére, ne sopánkodjunk sokáig, hogy most miatta hal fagyhalált az egész nemzetség ivadékostul, nagymamástul. Enélkül is biztos kényelmetlenül érzi már magát. Szerencsés eset, ha mégis megvan a segédeszköz, ilyenkor a hóláncot mindig a hajtott kerekekre tegyük és csak addig hagyjuk az autón, amíg muszáj. Magyarul amíg mély hóban, jégen kell haladni. A tisztára takarított aszfalton hamar tönkremegy a lánc, aztán ha leszakad a kerékről, akkor az autóban is kárt tehet. A hólánc felszerelésről bővebben itt olvashatnak. Sőt, ugyanott oktatóvideó is található. Ha nincs lánc, még mindig nincs veszve minden.
A hólánc az ember egyik legjobb barátja

A hólánc az ember egyik legjobb barátja

  • Ha nem borítja fél méteres hótakaró a környéket és nem fagyott sérthetetlen gránittömbbé a természet, érdemes homokot, kavicsot, avart, fenyőtűt, szalmát, vagy bármi mást a kerekek alá hordani. Főleg oda, ahol a gyorsan forgó kerék már tükörjéggé csiszatolta a havat. (Persze mindenhol leírják, hogy ne nyomjuk neki, mint a barom, még sincs olyan élő ember a földön, aki nem próbálta volna ezt is ki, úgyis mindegy alapon.) Egyes iskolák azt is ajánlják, hogy tegyük az autó szőnyegeit a kerék alá. Ezt nyilvánvalóan a szőnyeglobbi terjeszti, mert jó eséllyel sosem találjuk meg többé a kerék alá kerülő gumidarabot. Vagy elrepül a csalitoson is túlra, vagy elássa az autó. Lehet még havat ásni, jeget csákányozni, de az erdei kubikos meló elég lélekölő.
Régen minden jobb volt. Még hóban elakadni is

Régen minden jobb volt. Még hóban elakadni is

  • Amikor az ész már nem segít, az emberi erőben még mindig vannak lehetőségek. Feltéve, ha nem egyedül ül valaki az autóban. Érdemes úgy tolni az autót, hogyha az megindul, vagy éppen visszahuppan a gödörbe, ember ne maradjon a tehetetlenül meglóduló, fékezhetetlen tömeg útjában. Praktikus arra is felkészíteni a segítséget, hogy ha végre megtapadnak a kerekek és halad a kocsi, akkor nem feltétlenül tudnak majd azonnal visszaülni az autóba, hanem akár hosszabb séta is következhet. Mert ugye mekkora hülyeség volna elveszteni miattuk a lendületet.
Neki bárki elnézi, hogy csak a gázt nyomja

Neki bárki elnézi, hogy csak a gázt nyomja

  • Ha az előzőek mind kudarcba fulladtak, és az elmúlt egy órában egy huncut arasznyit sem sikerült előrébb jutni, akkor bátran kérjünk segítséget, nincs értelme tovább gyötrődni. Vagy egy arra járótól, vagy a legközelebbi településről. Valakinek biztos lesz legalább egy Nivája, hogy kicibálja a pórul járt szerencsétlen pestit a hóból. Persze a vontatás ilyenkor még egy kicsit izgalmasabb mint száraz időben, így érdemes itt átvenni, hogyan is kell a kötél végén viselkedni.

“Hogyan ne rángassunk ki autót a hóból” kezdetű videók vannak dögivel a Youtube-on, itt egy olyat mutatunk, ahol az összkerékhajtás éppen csak elég a mentéshez:

Persze az a legjobb, ha hitvány gumival nem indulunk útnak, vagy bölcsen elkerüljük a járatlan, vastagon behavazott területeket. Ha mégis erre visz az utunk, akkor tegyünk be hóláncot, egy masszívabb lapátot és némi homokot, hamut, murvát, akármit a kerék alá, és egy combosabb vontatókötelet. És ha lehet, írjuk fel egy helyi terepjárós arc, traktoros, vadász telefonszámát. Az mindig jól jöhet.