Egyértelmű: kinek melyik. Aki alapvetően autós emberként a szélvédő mögül szemléli a világot, annak egyformának tűnhet a sok-sok motorkerékpár az utakon, pedig az egyes kategóriák között sokkal nagyobbak a különbségek, mint az autók között. Az említett 110-es Address és az 1800-as Intruder között több mint 16-szoros a lökettérfogat-különbség: ha egy háromhengeres Renault Clio 0.9 TCe-től indulunk, hol is találunk 14,4 literes motorral szerelt autót?

Az új SV650: egyszerű, korszerű, jól kezelhető hétköznapi motor, ügyes gazdával komoly trükköket is tud

A motorok közti különbségeket a zsámbéki Driving Camp vezetéstechnikai pályáján tapasztalhattuk meg, oda invitálta ugyanis az újságírókat a Suzuki. Igazából mindenki, aki motorvásárlást fontolgat, meg kellene, hogy kapja a lehetőséget egy ilyen tesztnapra. A bóják között szlalomozva vagy a nagysebességű külső körön végigmotorozva csodálatosan bele lehet érezni, melyik konstrukció, melyik teljesítmény, melyik futómű, melyik üléspozíció vagy melyik gázkar-érzékenység jön be igazán.

Elképesztőek a különbségek még szemre egész hasonló méretű, jellegű gépek között is – mint látható, még márkán belül is. És ha az ember végigüli a palettát, lehet, hogy rájön: hiába vágyott eddig egy túraenduróra, mondjuk az ország legnépszerűbb új motorjára (650-es V-Strom, tavaly 42 eladott új példány), valójában sokkal boldogabb lenne egy robogóval (például a városban és sztrádán is remek 400-as Burgmannal). Esetleg vágyott eddig egy klasszikus motorozási élményt adó nakedre (a fickós kis SV650 pont ilyen), de amikor rájön, mennyivel kezesebb egy látszólag kevésbé komfortos idomos sportmotor (GSX-R, 600-tól 1300-ig), úgy dönt, gyűjt még némi pénzt a több, de könnyebben kihasználható lóerőhöz. Vagy megáll félúton, és egy iszonyat erős, mégis elképesztő könnyed viselkedést, páratlanul precíz úttartást adó roadstert választ (GSX-S1000, 145 lóerővel, iszonyat).

A nagyon erős de nem eltúlzottan versenytechnikás GSX S 1000 hihetetlenül kezes, de félelmetesen érzékeny a gázkarja

A nagyon erős de nem eltúlzottan versenytechnikás GSX S 1000 hihetetlenül kezes, de félelmetesen érzékeny a gázkarja

És az is kiderül, hogy a megjelenés mennyire nem minden. A szép, nagy, első pillantásra főleg az F jelzésű, idomos kivitelben kifejezetten modern hatást keltő, még nevében is izgalma Inazuma a maga 25 lóerős, fojtott, csúnya hangú, kétszelepes SOHC 250-es soros kéthengeresével és 183 kilójával a kis blokk mellé maga az anti-motor. Persze kezelni ezt is olyan könnyű, a japános precizitás ezen is olyan egyértelmű, mint a többi Suzukin, de amit produkálni képes a maga látványos megjelenésével, az igazi hideg zuhany.

Inazuma, kéthengeres, négyszelepes, nagy, nehéz és gyenge - az egyetlen Suzuki motor, amit jó szívvel valójában senkinek nem ajánlanék

Inazuma, kéthengeres, négyszelepes, nagy, nehéz és gyenge – az egyetlen Suzuki motor, amit jó szívvel valójában senkinek nem ajánlanék

Újdonság 1 – SV 650

A Suzuki legnagyobb idei újdonsága viszont megérdemel még egy-két bekezdést. Térhálós vázban pörgős, erős kis V2-es motor, három kiló híján két mázsás, kezelhető tömeg és teljesítmény, jól adagolható, ha nem is túl harapós fékekkel, modern elektronikával, reális áron – kiváló választás első komoly motornak, esetleg hétköznapi használatra, néha túrára örökre megtartott kedvencnek is, ha nem hajhásszuk feltétlenül a lóerőket.

Motoros körökben remek témát nyújt a csevegésre a sok technikai érdekesség a motorban. Kettős gyújtógyertya hengerenként, kettős pillangószelep, elektronikus alapjárat-szabályzás, induláskor lefulladást gátló funkcióval, spéci aluötvözet a dugattyúkban, műgyanta-borítás a dugattyúpaláston, ilyesmi.

A tesztkörökön magas, fékezésre-gázadásra felegyenesedésre hajlamos, kicsit nehézkes, darabos mozgású, de jól megtanulható, élhető gépnek tűnt az új SV 650. Az elindulásnál rásegítő és az automatikus indítást szolgáló elektronika a gyakorlatban is jól működik, a teljesítményleadás a motor felpörgésével kiszámítható, tervezhető. Magasabbak viszont vásárlás előtt feltétlenül tegyenek egy hosszabb próbautat is, a gyári kormánnyal a hosszú távon ugyanúgy csuklót fárasztóan “támaszkodós” az üléspozíció, mint az elődmodellen volt.

Az új SV650, kényes, de szép mattfekete tankfestéssel

Az új SV650, kényes, de szép mattfekete tankfestéssel

Természetesen ABS is van a motoron, de meghekkelhető, ha valaki stoppie-zni akar. (A képen nem én vagyok. Sajnos.)

Természetesen ABS is van a motoron, de meghekkelhető, ha valaki stoppie-zni akar. (A képen nem én vagyok. Sajnos.)

Az SV650 2,2 milliós ára is jó, pláne, ha beszámítjuk a modell újdonságát is: a Hondánál a konkurens típust, a CB650F-et ÁFÁ-val 2,4 millióért mérik – igaz, az a gép 88 lóerejével markánsan erősebb az SV-nél.

Aki a streetfighteres vagy pályamotoros ideák kergetése helyett a szakállas-tetovált bicepszes-sörpocakos imidzset tolja inkább, még mindig rájöhet, hogy álmai óriása, a felfoghatatlanul hatalmas 1800-as Intruder helyett talán mégis inkább egy másik kategória, a robogók óriásai közül szeretne egy komfortos és kezes, de azért szintén jókora 650-es Nagyburgmant. Egymillióval olcsóbb, a hétköznapokban sokkal gyorsabb és kényelmesebb – no persze nem dübörög úgy, mint a hengerenként 900 köbcentis szörnyeteg.

Újdonság 2 – a 200-as VanVan

Aki pedig kisebb robogót szeretne, városi közlekedésre, a 125-ös vagy 250-es Burgmanok mellett jól teszi, ha megy egy kört az új, 200-as VanVan-nal, pláne, ha egy kicsit hipszteresebb alkat. A különc, óriásgumis kismotor eddig csak 125-ösként létezett, de most erősebb motorral is kapható – de csak az év végéig. Jövőre ugyanis az Euro V kötelező bevezetése miatt már nem lehet újonnan megvenni ezzel az alul nyomatékos, felül hamar elgyengülő és zörgősen zajos, de végre akár a városhatár tábla elhagyására is alkalmas blokkal megvenni a mindenki arcára mosolyt csaló, különleges gépet.

Szerző a VanVan 200-as, akár 100-as tempóra is képes változatán

Szerző a VanVan 200-as, akár 100-as tempóra is képes változatán

Még az idén meg kell venni, jövőre megöli az Euro 5 a típust

Még az idén meg kell venni, jövőre megöli az Euro 5 a típust

Az őszintén egyszerű, jól áttekinthető technika legérdekesebb része (a túlméretes hátsó kerék mellett, persze) a különleges befecskendezési rendszer. A VanVan (hivatalos nevén RV200) hengerébe ugyanis AC-pumpa nélküli ejtőtartályos, de befecskendező-elemes rendszer tolja a keveréket – egyszerű, mégis mindig garantált a gyors indítás, hidegben is, melegben is. A 200-as VanVan listaára 1,46 millió forint, így a 16 lóerős csúcsváltozat 310 ezerrel drágább az alapméretes, 12 lóerős 125-ösnél.

Ez volt hát a Suzuki motoros erődemonstrációja 2016 nyarán. A tanulság: mindenki számára van megfelelő motor – érdemes indulatból, hirtelen vágyból elkövetett meggondolatlan vásárlás helyett sokáig válogatni, hogy biztosan megleljük, amire igazán vágyunk.

A Suzuki-flotta, bemelegítésre várva

A Suzuki-flotta, bemelegítésre várva