A Német Túraautó Bajnokság – vagy ismertebb betűkombinációval a DTM – 1984-ben alakult és számos átalakulás után ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend, éppen ezért látogattunk el az ausztriai Spielbergbe, ahol az idei szezon második futamát nézhettük meg közvetlenül a gumifal mögül.

Az aktuális rend értelmében összesen 24 autó indul a versenyen, minden gyártó nyolcat állít csatasorba, a csapatokban pedig a szokott módon kettesével vannak elosztva. 1990-ben jelent meg az Audi először a sorozatban a V8 quattróval, amit többek közt Walter Röhrl is terelgetett. Ekkoriban az ingolstadtiak csúcsmodellje igencsak kilógott a mezőnyből hatalmas motorjával és összkerékhajtásával, hiszen vetélytársai átlagosan 300 kilóval könnyebb, négyhengeres motorokkal szerelt, hátsókerék-hajtású autók voltak, mint például az E30 M3 vagy a 190E. Innen is jól látszik, hogy a DTM hajnalán egészen közel álltak a pályán köröző gépek az utcai autókhoz, így számos legendás típus köszönheti máig tartó hírnevét a sorozatnak. Kiváló példa erre a napokban 30. születésnapját ünneplő M3-as BMW.

IMG_3359

Az idők folyamán viszont egyre nagyobb lett a szakadék az utcai modellek és a versenyautók között, a technika már tagadhatatlanul Forma-1-szintűvé érett. Az autók teljes egészében karbonvázasak, ennek köszönhetően a súlyuk vezetővel együtt 1120 kg, amihez további 10-20 kilogramm, volfrámból készülő büntetősúly is hozzáadható. A nehezéket mindig a futam előtti időmérő alapján osztják ki, hogy ezzel is kiegyenlítsék az erőviszonyokat és elősegítsék a futamok változatos kimenetelét.

Jól mutatja a kiélezett küzdelmet, hogy a tavalyi év során 18 versenyen 13 különböző pilóta állhatott a dobogó legfelső fokára. A változatosság az utóbbi időkben az egyik legfontosabb szempont lett a sorozatban, a szabályváltozások döntő többségét ennek elősegítése érdekében hozzák. A gyakoribb előzésekhez elengedhetetlen a más sorozatokból DRS rövidítés alatt ismert állítható hátsó szárny, amit a kormánykeréken lévő gombbal kapcsolhatnak a pilóták.

Csak három márka motorhome-jának kell elférnie a paddockban, így kiváló lehetőség nyílik egymásra licitálva minél grandiózusabb és az adott márka arculatát a lehető leginkább hangsúlyozó építményeket emelni. Szinte már hihetetlen, hogy a futam után az ilyen hatalmas, néha több emeletes kreációkat egyszerűen elcsomagolják egy kamionba.

Csak három márka motorhome-jának kell elférnie a paddockban, így kiváló lehetőség nyílik egymásra licitálva minél grandiózusabb és az adott márka arculatát a lehető leginkább hangsúlyozó építményeket emelni. Szinte már hihetetlen, hogy a futam után az ilyen hatalmas, néha több emeletes kreációkat egyszerűen elcsomagolják egy kamionba.

Négyliteres, V8-as szívómotor hajt minden Német Túraautó Bajnokságban induló autót, teljesítményük 460 lóerő, maximális nyomatékuk pedig 500 Nm körüli. Ehhez egy egységes, négytárcsás, hatsebességes váltó csatlakozik, és még az Audi esetében is kizárólag a hátsó kerekeket hajtja. A szénszálas féktárcsákat és a komplett rendszert az AP Racing szállítja minden gyártónak, és egy szezon alatt csupán három tárcsát használhatnak el. Többek között az autók mérete is azonos, mindhárom márka esetében 4650 mm a hossz, 1950 mm a szélesség, 1150 mm a magasság, a tengelytáv pedig 2750 mm.

Irdatlan hőt termelnek ezek az erőgépek, számos pilóta azzal edzi magát hozzá a körülményekhez, hogy teljes versenyfelszerelésbe öltözve biciklizik egy szaunában. Az elképesztő hőterhelésen túl tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem túl jó a kilátás egy ilyen gépszörnyből. A pilóta ugyanis szinte a földön ül, közel az autó középpontjához egy karbonból és acélból álló kapszulában. Az autó előtti kicsivel több mint 20 métert pedig nem is látja ebből a pozícióból. Ez a szokatlan elrendezés viszont nemcsak a súlyelosztásnak kedvez, hanem a biztonságnak is, utóbbi miatt a DTM autók tetején menekülőnyílást is kialakítottak.

IMG_3018

Egy zárt bokszban pihen az az RS5 DTM, ami a tavalyi szezont még aktív versenyzőként töltötte. Nyugdíjas éveit nem múzeumi látványosságként kezdi, hanem élménykörökért felelős taxiként szolgál. Ehhez csupán ki kellett szerelni a vezető mellett elhelyezkedő 120 literes tankot és egy második ülést faragni az autóba. Cserébe így maximum 8 kört tud megtenni egy átlagos, körülbelül 5 kilométer hosszú pályán.

Itt tudjuk meg azt is, hogy a tavalyi autó esetében csupán három alkatrészen osztozik a versenyautó a szalonokban megvehető példányokkal, az egyik a LED-es menetfény – a fényszórók vetítőlencséjét tükörrel helyettesítik -, a másik a hűtőrács, a harmadik pedig a típusjelzés. A 2016-os autón pedig már a hűtőrács is egyedi elem a megnövelt alsó légbeömlők miatt. A hátsó oldalablakon lévő kijelző az aktuális versenypozíciót és a kerékcserét mutatja, utóbbit a jobb hátsó lámpa alatti kapcsolóval aktiválják a bokszlátogatás közben.