Az egész úgy kezdődött, hogy a Ford megkérdezte, nincs-e kedvünk Kölnből lábon elhozni egy új Galaxyt a magyar modellbemutatóra, majd a hazai sajtós és ügyfeles menetpróbák után visszavinni a Ford-központba. Naná, hogy volt, egy jó kis krúzolás az Autobahnon önmagában is kaland. Én kaptam a visszautat, de nem elégedtem meg a sima ultrahosszú teszttel, szerveztem valami igazán izgalmas betétprogramot is magamnak. Ez a betétprogram a Classic Remise Düsseldorf meglátogatása volt. Fogalmam sem volt, mi ez, egyszerűen rágugliztam a Köln környékbeli városok nevére és az “auto” meg “museum” szavakra és ez tűnt a legígéretesebbnek. Emberek: én nem hiszem, hogy választhattam volna jobban! A képre kattintva galéria nyílik arról, miket is látni Düsseldorfban ebben a bárki által szabadon látogatható, belépő nélküli csodapalotában. A kép alatt pedig elmesélem, mi ez az álomvilág valójában.

Egykor német mozdonyokat javítottak itt, most nagyon drága autócsodákat

A Classic Remise igazából két műintézmény: a vállalkozás tulajdonosa Berlinben és Düsseldorfban is üzemeltet egy-egy álomgarázst. A berlini volt az első, egy üzletember úgy gondolta 2002-ben, hogy jó ötlet összekombinálni egy veteránautó-restauráló szolgáltatóközpontot egy állandó autókiállítással és egy szakmai rendezvényközponttal. És tényleg jó ötlet volt, a hatalmas német autópiac értékelte az új szolgáltatást, 2006-ban megnyílhatott az ország nyugati csücskében a második Remise. Mindkét épület valóban remíz volt egykor, gőzmozdonyokat készítettek, javítottak bennük, a düsseldorfi épületet eredetileg a ’30-as években építették. Ennek vezetője, Mika Hahn fogadott, amikor megérkeztem. A finn származású veteránmániás úrral hamar összebarátkoztunk, percek alatt áttekintettük a nyelvrokonságtól a menekülthelyzetig összes közös ügyünket. Hogy ilyen jól megértettük egymást, Mika még a főnöke irodájába is behívott egy kézfogásra. Szerényen vezérigazgatóként mutatkozott be az itt üldögélő úr, de később megtudtam, hogy ő a tulajdonos. Egészen elképesztő módon egyébként a tulaj nem szereti az autókat, inkább az épületek érdeklik, kizárólag üzleti vállalkozásként tekint a Classic Remise-ekre, meg persze csodálja bennünk a századelős német ipari építészet teljesítményét – de a Ferrarik, Lamborghinik, Porschék teljesen hidegen hagyják. Fura.
Mika Hahn, a düsseldorfi Classic Remise vezetője és düsseldorfi gyártású Hoffmann-Vespája

Mika Hahn, a düsseldorfi Classic Remise vezetője és düsseldorfi gyártású Hoffmann-Vespája

Lamborghini Espada és Islero, a kettő együtt van vagy 150 millió forint

Lamborghini Espada és Islero, a kettő együtt van vagy 150 millió forint

Mercedes SSK

Mercedes W29, ötliteres, kompresszoros soros nyolchengeres motorral. 1934 és ’38 között készült, értéke eurómilliós nagyságrendű

Üzleti vállalkozásként viszont kiválóan működnek ezek az álomgarázsok. Mindkét Remise-ben 30-30 vállalkozás bérel műhelyt, bemutatótermet, aktuális márkák képviseletétől kis restaurátorokig vagy akár ruházati kereskedésig. A fő profil persze azért a járműkereskedelem. A düsseldorfi 300 autó közül úgy 100 a cégé, de ezek is eladók, és a többi kocsi is megvásárolható. Amit nem lehet megvenni, azok az üvegkalitkákban tartott kocsik. Ezek tárolásra vannak itt. Havi 200 euró a díj autónként és egyetlen szabad hely sincs az épületben, a 75 klimatizált óriásvitrin mind foglalt. Hiába, jól megy manapság a német veteránpiac. És ez nem elsősorban autóbuzéria kérdése. Nagyon sok gazdag német van, aki nem bízik az euróban, és jól mobilizálható (mármint nem csak szó szerinti, hanem képletes értelemben is) műtárgyként tart egy-két-sok autóritkaságot. Végül is jogos: több százezer vagy akár millió euró is remekül eláll egy ilyen nehezen ellopható, biztosítható, kis helyen elférő autóban, és ugye klasszikus Lambóból, Rollsból vagy Porschéból már nem lesz több, a gyárakban csak új kocsik készülnek. Tudja ezt az az apuka is, aki kisfiával alkuszik erre a csodás Miurára, úgy 3-400 ezer euró magasságában:
Lamborghini Miurát nézeget a német apuka, aki kisfiával jött el többszázezer eurós családi ezüstöt venni

Lamborghini Miurát nézeget a német apuka, aki kisfiával jött el többszázezer eurós családi ezüstöt venni

Azért a nem olyan gazdag németek vagy a klasszikus kocsik iránt nagyon is praktikus szemléletű autóbuzériából érdeklődök is találnak itt portékát. Akár hétköznapi közlekedésre alkalmas 911-es Porschéval például eleve Rajnát lehetne itt rekeszteni, de még olyan, nagyon jó állapotban sem túl értékes kocsikat is láttam, mint a szögletes, ’90-es évek elejéről származó Maserati Ghibli, egy Citroen DS, sőt, egy sima kétliteres, benzines 123-as Mercedes, 7000 eurós árcédulával. A motoros szekció nem olyan erős, de azért van ott is látnivaló. Mika Hahn saját, főként az egykori igen erős düsseldorfi motorgyártásra specializálódott kis gyűjteménye mellett (a Vespa is gyártatott itt robogókat egy Hoffmann nevű, ma már nem létező céggel) néhány custom műhely és több kereskedés is üzemel az épületben. Fura elektromos chopperbringától veterán Ducatiig ki tudtam azért szúrni egy-két izgalmasabb gépet is a sok ilyen-olyan Harley és a mindenféle márkájú új eladó motor között. Például ezt is, a büfében:
Hopp, egy 250-es Jawa, a büfében díszeleg

Hopp, egy 250-es Jawa, a büfében díszeleg

Hát ez a Classic Remise Düsseldorf. Kedves olvasó, ha arrafelé jársz, vagy persze ha Berlinben van egy pár szabad órád, mindenképp ugorj be körülnézni, hatalmas élmény ennyi csodát látni ilyen kis helyen egyszerre! Belépődíj nincs, csak az ismert szabály: mindent a szemnek, semmit a kéznek.