Egy magyar Trabant-tulaj filmbe illő története

1. rész

Szerző: Erdős Norti levél küldés 
Dátum: 2016.01.07. 06.01

A nyugdíjas magyar újságíró, Dr. Csongor György és családja Trabanttal hódított meg számos országot, és most megosztja veletek a kalandot, ami akár egy filmet is megérne.

Közelítve a 80. születésnapomhoz, megvallom, jól esik összegezni autós, pontosabban trabantos múltam legemlékezetesebb pillanatait. Mosolyogtam és legyintettem, amikor megnéztem azt a német trabantos filmet, melynek sztorija, hogy a főszereplők Olaszországig utaznak a keletnémet autóval. – kezdte a történetet György.

A kezdetek

Gyerekkorom óta nagyon vonzódom az utazáshoz. Első külföldi utam 1968-ban (még vonattal) Párizsba vezetett, ahol feleségem távolabbi rokonai éltek. Akkor voltak egyébként a nagy diáktüntetések is. Első utunkat is megvariáltam: Párizsból Bázelbe, majd Milánón át Velencébe utaztunk, onnan Bécsen át haza. 
Mivel a Kádár-rendszerben a magyar turista csak 3 évenként kaphatott konvertibilis valutát, a közbenső évekre maradtak a szocialista országok, melyek vonattal megtett útjait nem részletezném, azt leszámítva, hogy 1971-ben és 1974-ben Olaszországba utaztunk a circulare vasúti jegy lehetőségeit maximálisan kihasználva (hasonlóan működött, mint a pesti villamosbérlet).
Első Trabantomat 1975 tavaszán vehettem át a Merkúrtól. Ekkor már négy éve újságíróként dolgoztam egy regionális hírlapnál, így sajtóigazolványom számos múzeumba lehetővé tette az ingyenes belépést. Ez is segítette, egyéb trükkök mellett, a szűk valutakeret ésszerű felhasználását. Első komoly külföldi utunk Dobsina, Krakkó, Auschwitz, Varsó, Hell-félsziget, Szcecin, NDK (Rügen-sziget), Kelet Berlin, Prága volt. Velünk utazott akkor 12 éves fiam és sógornőm lánya. A Trabantban négy hely van, így tudtuk azt ésszerűen és költséghatékonyan kihasználni.

Az első kaland, durván 2600 km

Trabantunkkal az első nyugati utunk Rijekába (Fiume, Horvátország) vezetett, ahol közösen kempingeztünk feleségem húgával és két gyermekével. Ők vonattal jöttek és maradtak ott valamivel tovább. Mi hárman jó tíz nap elteltével Trabanttal továbbindultunk, a Wurzen-hágón (1073 m) át Ausztriába, majd a Großglockner panorámaúton és ott a Hochtor-hágón (2369 m) át jutottunk el Ausztria középső részére, majd Liechtensteinen át Svájcba, ahol a Furka-hágó (2436 m) és a Susten-hágó (2262 m) útba ejtésével Zürich, Schaffhausen-vízesés, München, majd Csehszlovákia volt a hazavezető út. 
Ezen a szakaszon két műszaki problémával is meg kellett küzdenem. Svájcban vettem észre, hogy akadozik az üzemanyagrendszer. A kempingbe érve üggyel-bajjal küszködve kiszereltem a tankot, kitisztítottam a csapot és szűrőjét, visszaszereltem mindent ugyanúgy, ahogy szétszedtem, és megoldódott a dolog. A másik eset Schaffhausen felé ütött be: váratlanul és hirtelen felcsapódott a motorháztető. Fékeztem és megálltam. Kiderült, hogy a motorháztető zárószerkezetének csavarjainak elkopott a fészke, így megszűnt a rögzítés. Dróttal segítettem a dolgon és innen már akadálytalanul folytattuk az utat hazáig.
Valahogy így nézhetett ki az útvonal (a szerk.)

Mivel és mennyit?

Boskovitz Lajos, budaörsi aranykezű autószerelő volt, aki külföldi útjaimra felkészítette a Trabantom, és hozzá vittem az autót minden komolyabb javítás alkalmával. 

A nálam idősebb Boskovitz Lajos mester sajnos 2015-ben eltávozott közülünk. Megérdemli, hogy ezúton is megemlékezzek Róla. Összesen négy Trabant boldog tulajdonosa voltam, amikkel körülbelül 400 ezer kilométert tettem meg, mintegy kétharmadát hazai utakon. A négy leghosszabb külföldi út (Skandinávia, Anglia, Szovjetunió, görög-török út) egyenként 8 ezer kilométer felett van. 

A rendszerváltás idején csődbe ment a helyi AFIT autószerviz egyik fiókszervezete. Felszámolását követően előnyös áron sikerült megvásárolni egy Trabant Limuzin karosszériát. Lajos ebbe a karosszériába építette át és generálozta Trabant Kombi autóm motorját és egyéb szerelvényeit. 

Időközben, 2006-ban nyugdíjas lettem, többnyire hazai kempingeket kerestünk fel. Negyedik Trabantomat kéz alatt vásároltam az ezredfordulón. Az szolgált 2005-ig. Akkor megvásároltam Boskovitz Lajostól a lányának generálozott 1200-as Ladáját, mert lánya új Škodát vett. Ekkor búcsúztam a megkedvelt Trabantoktól, a mind nehezebb alkatrész-utánpótlás okán.

A mogyoróbarna Ladában azonban a mai napig csupán 60 ezer kilométert tettem.


A második kaland, mintegy 10 000 km

Második Trabanttal megtett túránk 1980 nyarán Európa legészakibb pontjáig (Nordkapp) vezetett. Ennek a mintegy tízezer kilométeres útnak egyik érdekessége az volt, hogy kilenc alkalommal szálltunk hajóra a Trabival. A másik pedig, hogy elővételben jegyet váltottunk a Keleti pályaudvarról Drezdáig közlekedő autósvonatra, hogy a 30 naposra tervezett út (az útlevélben akkortájt engedélyezett külföldi tartózkodás ideje 30 nap volt) Drezdáig terjedő részén ne kelljen használni a szerelő által beállított autót. 
Feleségemmel és fiammal hárman hálókocsiban tettük meg az utat Drezdáig. Onnan elstartoltunk a Balti-tenger melletti Warnemündébe, ahol sátrat vertünk, majd életünkben először hajóra szálltunk. 

Norvégia, híd amelyen átautóztunk Tromsö városába

Finnország, sátorbontás az Inari tónál

Gedsernél újra beülve a Trabantba átrobogtunk a dániai szigeten, irány Svédország, újra komphajóra szállva. A kemény valutával úgy takarékoskodtunk, hogy vadkempingeztünk, ami legális volt az egész Skandináv-félszigeten. Nyugati útjainkra mindig vittünk magunkkal Arol motorolajat, hiszen keveréket nemigen lehetett a kutaknál beszerezni. Tankolásnál mindig magam öntöttem a tankba a szükséges mennyiséget. 

Finnország, Naantali, behajózás

Finnország, Helsinki szőrmevásár

Utunk jelentősebb (többéjszakás, kempingben töltött) állomásai: Oslo, Helsinki, Stockholm, majd visszafelé Koppenhága voltak. Nordkapp eléréséig még három ízben kellett hajóra szállni. A norvégiai (északra vezető) 6-os számú főutat két helyen is fjord szakította meg, továbbá akkor még a Mageroya-szigetre, a Nordkapphoz is csak hajóval lehetett eljutni, alagút nem volt. 
Északra vezető utunk nyugtalanító percei jóval a sarkkörtől északra, egy 18 km-es, település nélküli kopár útszakaszon jelentkeztek. Hirtelen furcsa dübörgés hallatszott a motorház irányából. Megálltunk. Kiszálltam, előrementem és megkönnyebbültem. Az első lökhárító egyik felének rögzítése felmondta a szolgálatot, emiatt a lökhárító vége súrolta az utat. Jókora dróttal pótoltuk a rögzítést, ami kitartott hazáig. 
Mageroya szigetén ért az egész út legnagyobb bosszúsága. Mire kiszálltunk a hajóból, sűrű köd ereszkedett le, Nordkapp és a Jeges-tenger láthatatlanná és fényképezhetetlenné vált. Visszafelé a hajóról leszállva keletre fordultunk és rövidesen átléptük Finnország határát. A “fehér éjszakák”, az Inari-tó melletti vadkempingezés, a szabadtéri Lapp Múzeum egytől-egyig felejthetetlen élmények. 

Norvégia, automata benzinkút, fiam rakja be a bankjegyeket

Finnország, szabadtéri lapp múzeum

Visszafelé Rovanieminél (Finnország) léptük át a sarkkört. Kuopio TV-tornyából gyönyörködtünk az ezer tó látványában, majd következett Helsinki. Na, itt vesztettük el a csomagtartó elejére szerelt légterelő lemezt. De semmi gond, Helsinkiből tovább Turku és Naantali kikötője, majd Stockholm. A svéd fővárosban töltött napok után Malmö, aztán komphajóval Dánia és néhány nap koppenhágai időzés következett. Ezek után visszajutottunk az NDK-ba, itt tettünk még egy kitérőt. Mivel érvényes kék útlevelünk volt, egy napra betértünk Nyugat-Berlinbe. Végül a túra 30. napján Csehszlovákián át Magyarország felé vettük az irányt…folyt.köv.

Kommentek

  • vargagixxxer

    Nagyon érdekes cikk! Bár van egy észrevételem a svájci résszel kapcsolatban: A Furka hágó és a Susten hágó (ami csak 2224 m) között mindenképp át kellett mássza a Trabi a Grimsel hágót (2165 m) is, ami azért nagyon nem gyenge túra!!! Léghűtéssel!!! A google térképen Gletsch és Innertkirchen érintésével kerül be ez a háromszög – szerintem az egyik legszebb vidék a Földön, hihetetlen szépségű a táj! James Bond – Goldfinger (1964) is a Furkán készült, bár akkor a Rhone-gleccsert még érintette az út – most már vagy 500 m-t kell sétálni, annyira elolvadt… :(

  • pernye

    Minden elismerésem! Trabanttal még 3m is sok…

  • Freddie601

    Kedves Vargagixxxer!
    A léghűtés a hegyekben nemhogy hátrány, hanem egyenesen előny ! Tudom, mert magam is Trabant 601-el és utánfutóval(!) járom be Európát ! Ha megfelelően alacsony sebességi fokozatban, viszonylag magas fordulatszámon üzemelteti az ember a motort, nem melegszik túl. Ellenben a vízhűtéses járművek a menetszél hiányát bizony zokon veszik ! ;) Egyébként tetszik az írás. Akkoriban biztos egész másabb volt világot járni (még Trabanttal is), mint most.

  • ZYLO

    “…majd következett Helsinki. Na, itt vesztettük el a csomagtartó elejére szerelt légterelő lemezt.”

    Volt Trabantom, de ezt nem értem. Miért kell a csomagtartó elejére légterelő lemez?

  • Freddie601

    Gondolom, a tetőcsomagtartó előtt volt valami légterelő…

  • Szöcske

    Egy nap alatt a legtöbb megtett utam 700 km-től csak párral volt több. Félsüketen,megnyomorodva szálltam ki belőle este. Hozzátartozik: a gázpedálnak 2 állása volt: alap és padló.Örültem,mikor a Balaton környékén megállított a re ndőr,addig is nyújtóztam egyet. De egy jó trabival tényleg el lehet menni a világ végére is

  • Guevara

    “Ellenben a vízhűtéses járművek a menetszél hiányát bizony zokon veszik !”

    Erre van a megfelelően méretezett hűtő és a ventilátor.

  • Phrascarica

    “A léghűtés a hegyekben nemhogy hátrány, hanem egyenesen előny !”
    Tizenévig volt fateromnak Trabantja, iszonyatosan nyomorult egy autó :(
    A Trabant ez egyetlen amelyik semmiképpen sem kéne veteránban sem. Hihetetlen kategóriába tartozik nekem egy tizezer km-es utazás. Mi legmesszebb Nürnbergig merészeltünk menni vele, pedig újonnan vettük.
    A dobfék és a szabadonfutó kombója az priceless 2000+ méterről lefelé :D

12 eszméletlen kamion, amit érdemes megnézni

Hétvégén elrajtol a Kamion Európa-bajnokság mezőnye a Hungaroringen, ahol a kétszeres Európa-bajnok Kiss Norbiért is izgulhatunk. Ennek apropójából pedig, hangolódásképpen, összeszedtünk néhány különleges kamiont a versenypályákról és a nagyvilágból.

Rosberg: Tiszta lappal indulok

Nico Rosberg a nyári szünet után újraindítja a bajnokságot, a szezon első felét lezárta magában. Alig várja, hogy a spái pályán vezethessen.

Japán luxusmárka kullog az elégedettségi felmérés végén

Újabb ügyfél-elégedettségi felmérés készült az Egyesült Államokban. A fejlődés látványos, ám néhány márka leszerepelt a versenyben.

Harapós lett az új Scania

Rendhagyó módon online mutatta be a Scania a következő modellgeneráció első példányait. Egyelőre még keveset lehet tudni róluk.

Ez a videó most megtanít helikoptert vezetni

Imádjuk a hatvanas évek Amerikájában készült oktatóvideókat, ez is egy zseniális darab.

F1: Ilyen, amikor Hamilton lángol

Persze, ez csak egy trükkös fotó. Twitter-posztjában a mindennapi imádkozásról emlékezett meg a háromszoros bajnok.

F1: Schumacher is fizetős pilótaként kezdte

Negyed századdal ezelőtt, az 1991-es Belga Nagydíjon mutatkozott be a Forma-1 történetének legeredményesebb pilótája, Michael Schumacher.

F1: Hamiltonnak idén többet ér a győzelem

Lewis Hamilton úgy érzi, az idei szezonban kell szembesülnie a legtöbb kihívással, ezért a világbajnoki cím többet jelentene számára, mint az előző három.

Valószínűleg ez a hölgy baleseti rekordot állított fel

Ilyen gyorsan senki nem borított fel még tesztautót. A kereskedés parkolójából sem jutott ki a nő.

F1: Különcködnek a csapattársak a monzai gumikkal

A mezőnyből több csapatnál is másképp választottak gumit az egyes pilóták az Olasz Nagydíjra.

Mindent bele kombi az Opeltől, terebélyes farral

Az Opel Astra kombiváltozatának minden földi jóval teleszórt változatát próbáltuk, 160 lóerős dízelmotorral, olyan extrákkal, amiket valószínűleg a vevők elenyésző százaléka rendel csak meg.

Sosem gondoltuk volna, de a maga módján ez a Daewoo Matiz állat!

Az autózás legolcsóbb eszköze csak ritkán kerül az autóépítők látóterébe. Túl fiatal, és túl gyakori, nehéz úgy hozzányúlni, hogy kínos magyarázkodás nélkül lehessen felelni az “ezt most miért?” kérdésre.