Elgondolkodtató eredményeket hozott a Free Association közlekedésbiztonságra fókuszáló minapi felmérése. A kutatást megrendelő K&H összegzésének talán legerősebb mondata úgy hangzik, hogy

a jogosítvánnyal rendelkező magyarok jelentős része kifejezetten veszélyesnek tartja a közlekedést.

Megnéztük a számokat, majd megkértünk évtizedek óta a járművezetés és a közlekedésbiztonság területén dolgozókat: mondják el, hogy kik és miért félnek? Csupa ismerős, bosszantó jelenséget soroltak.

Vannak ugye, az autójukat csak ünnepnapokon használók

Ma 5,1 millió 17 év fölötti honfitársunknak lapul a zsebében érvényes jogosítvány, ám a felmérés szerint jelentős részük alig vezet autót: a 39 százalékuk 10 ezer km-t sem évente. Hogy náluk évi 2 ezer vagy 6 ezer km az átlag, nem tudni, azt viszont igen, hogy a jogosítványos férfiak 33, míg a nők 48 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Itt a teljes adatsor, amelyben a hivatásosok is benne vannak:

  –    évente 10 ezer km alatt vezető jogosítványosok aránya: 39 százalék
  –    10-14 ezer km/év:   24 százalék
  –    15-19 ezer km/év:   12 százalék
  –    20-24 ezer km/év:   9 százalék
  –    25-29 ezer km/év:   5 százalék
  –    30-39 ezer km/év:   3 százalék
  –    40-49 ezer km/év:   3 százalék
  –    50 ezer km felett/év:  5 százalék

Amikor az autósok biztonságérzetéről faggatózott a közvélemény-kutató cég, nem meglepő módon az jött ki, hogy az évi 10 ezer km-nél is kevesebbet vezetők 80 százaléka “nagyon veszélyesnek” tartja az autózást.
 
“Rengetegen vannak, akik a jogosítványuk ellenére ritkán ülnek a kormány mögé. Hétvégén, vagy még akkor sem, csak jeles napokon veszik elő az autót, karácsonykor, húsvétkor. Tisztán látszik a forgalomban ez a kategória, és az is egyértelmű, hogy ezekben az autósokban ott munkál a feszültség” – állítja Mészáros Ferenc, a Magyar Autóklub közlekedésbiztonsági szakértője.

A cikkben látható fotók illusztrációk (forrás: MTI)

Minél idősebb valaki, annál bizonytalanabb

A felmérés azt is alátámasztotta számokkal, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé tartja biztonságosnak a vezetést. Sajnos csak a 30 és 59 év közötti korcsoportokra vonatkozó adatokat kaptuk meg, de így is egyértelmű az irány:

  –    a 30-39 évesek 33,7 százaléka tartja nagyon biztonságosnak az autózást
  –    a 40-49 éveseknek már csak a 24,8 százaléka
  –    az 50-59 éveseknek pedig a 22,8 százaléka

“Sokan bírálják a lassabban, megfontoltabban vezető időseket, de ők így tudnak maguk számára biztonságosan közlekedni” – mondja Pausz Ferenc, az ORFK közlekedésrendészeti osztályának egykori vezetője, majd sorolja. 50 fölött lassulnak a reflexek, romlik a látás, lassabban reagál az agy, összességében kopnak az érzékszervek. Azaz természetes következmény a bizonytalanabb vezetés.

Csökken a balesetszám, mégsem nő a biztonságérzet

A közlekedési eszközök használata, biztonságosságuk megítélése, a közlekedési szokások – mások mellett ezeket kutatta a Free Association a K&H megbízásából 500 ember megkérdezésével. A biztosító negyedévente vizsgálja “a magyar lakosság biztonságérzetében bekövetkezett változásokat”. A mutató jelenleg -3,7 ponton áll a mínusz 50-től plusz 50-ig terjedő skálán. A felmérés minden negyedévben egy-egy meghatározott témát külön körüljár, a harmadik negyedévben ez volt a közlekedés. Az eredmények már csak azért is meglepőek, mert a kutatás adatai és a baleseti statisztikák jelentősen eltérnek egymástól. Miközben a halálos balesetek száma a tíz évvel ezelőttihez képest jelentősen csökkent, az utakon közlekedők biztonságérzete változatlanul igen alacsony.

Okoskodó férjek, és az ő feleségeik

Feltűnően magas, 48 százalék a nők aránya a legkevesebbet vezetők kategóriájában, amelyben semmi meglepőt nem lát Orosz János, a Magyar Autósiskolák Szövetségének elnöke.

“Egyáltalán nem vagyok nőellenes, ellenkezőleg, szerintem a nők jól vezetnek” – kezdi az egykori oktató, majd azt mondja, hogy tapasztalatai szerint ebben a számban bőven benne van egy tipikus hazai jelenség. “Elmegy tanfolyamra a fiatal nő, jogsit szerez, később feleség, majd anya lesz, aztán amikor utazik a család, már nem ő, hanem a férj vezeti az autójukat. Telnek-múlnak így az évek, elszoknak a feleségek a vezetéstől, nem csoda, hogy utána, ha esetleg menniük kell, rutin nélkül bizonytalanabbak. Amúgy is jellemző egyes férfiakra, hogy beledumálnak a vezetésükbe, még rosszabb, aki bele is veri az asszony fejébe, hogy ő rosszabbul vezet.”

Orosz személyes példáját felmutatva meséli, ő tudatosan alakított ki más gyakorlatot a saját házasságában. A felesége sokat vezetett, olyannyira, hogy idővel ő is oktatni kezdett, ma már autósiskolát vezet.

A cikkben látható fotók illusztrációk (forrás: MTI)

Velem nem történik baj. Főleg csukott szemmel

A felmérésről beszélgetve sokszor előkerül az érdektelenség kifejezés, kevésbé finoman a másik autós lesz…sa, aminek több fajtáját sorolja Mészáros:

  –    csorog a belső sávban az ember, nem néz semerre, nem érdekli maga körül a forgalom, gőze sincs arról, hogy mi történik mellette, mögötte, kizárólag előre lát
  –    az is totális érdektelenségre vall, hogy sokan egyszerűen nem használják az irányjelzőt, sajnos ez meglehetősen gyakori jelenség
  –    harmadik típus az udvariatlan autós, aki véletlenül sem enged be maga elé senkit, mert Mészáros szerint számára már az is kockázati tényező, ha lassítania kell, ő csak megy, abból nem lesz gond – ez a mentalitása.

De mond más példát is az érdektelenségre. A Vezetéstechnika néven tavaly könyvet kiadó szakember szerint itt a tél, bármikor ónos eső és hó hullhat az autósok nyakába, amire ajánlatos lenne felkészülni, de ő nem a téli gumira gondol. Érdemes lenne szerinte sokaknak az első hó leesése után elautózni egy nagy, szabad terekkel rendelkező parkolóba, és megpróbálni megcsúsztatni az autót.

“Rengeteg autósnak gőze sincs a járműve határairól, fogalma sincs, milyen, ha megcsúszik a kocsi, de akkor már késő lesz, amikor a jeges úton csúszik alatta – életében először – a jármű. Ugyan, velem ilyen nem történik, mondják erre. De, mindenkivel előfordulhat, mondom én. Persze, ha holnap indítanék egy vezetéstechnikai kurzust, arra nem jelentkezne senki, ahogyan maguktól az egyre több modern vezetéstechnikai centrumba sem mennek el gyakorolni az autósok” – panaszkodik.

Pausz éppen ilyen pályákon is szokott tréningeket tartani, meséli, a zömében cégek által befizetett autósok túlbecsülik a képességeiket. Aztán jön a fellocsolt műgyanta, ne adj isten a rántópad, majd összevissza csúszkálnak a 10 perce még magabiztos autósok járművei, azt sem tudják, hol vannak.

Őrültek? Kösz, nem!

Évek óta hajtogatja a rendőrség, hogy a közlekedési balesetek fő okozója a gyorshajtás, de az ittas vezetés és a szabálytalan előzés is elöl van a sorban.

Eddig olyanokat soroltunk a cikkben, akik zömében saját gyengeségeik miatt félnek, de egy ilyen felmérésben azok is veszélyesnek nevezhetik a közlekedést, akik rutinos, kiváló sofőrök, csak maguk körül őrülteket látnak. “Amikor én a körülményeknek megfelelően vezetek, de azt látom a tükörben, hogy tőlem 40-nel gyorsabban közelít valaki, nos, attól én is tartok” – állítja Mészáros.

A cikkben látható fotók illusztrációk (forrás: MTI)

Budapest? Kösz, nem!

Szokták mondani, az jár jól, aki nagy autóval, télen, és főleg nagyvárosban tanul meg vezetni, és ott is vizsgázik. A parkolás körülményeitől az időjáráson át a forgalom méretéig ő sokkal könnyebben veszi az akadályokat, magabiztosabb autósként kezdi gyűjteni a kilométereket.

Sajnos ismert jelenség, hogy kisvárosban tanult, akár régóta kizárólag vidéken vezető autós önbizalma Budapest határában szertefoszlik, és gyorsan leparkolja a négykerekűt. Orosz szerint ebben bőven benne van, hogy a hazai maroknyi nagyvárosban a lakosságszámhoz képest arányaiban kevesebb a vizsgacentrum. Ezzel el is érkeztünk egy lényeges ponthoz.

Oktatás, oktatás, oktatás

A hazai közlekedési viszonyokért sokan a gépjárművezetés-képzés ezer sebből vérző rendszerét okolják, majd lendületesen sorolják: 30 óra alatt nem lehet megtanulni vezetni, azt is elcsalják az oktatók, korruptak a vizsgabiztosok stb. Orosz – aki maga is része volt sokáig a rendszernek – nem mentegetőzik, ellenkezőleg, maga is szidja a meglévő kereteket.

Ha nagyon visszamegyünk az időben, mondja, az alaphiba az volt, amikor a hatósági, tanpályákra épülő, színvonalas oktatást piaci alapra helyezve szabadjára engedték. “Ma aktatáskás autósiskolák működnek, amelyekben a kényszervállalkozónak van egy autója meg egy aktatáskája a szükséges iratokkal, és kész. Azt is ki merem mondani, hogy a becsületes oktatók mellett sokan csalnak és lopnak, mert rá vannak kényszerülve, hogy el tudják tartani a családjukat.”

“Sajnos a közelmúltban is hoztak nagyon-nagyon rossz döntést az illetékesek, az e-learning bevezetése óriási hiba volt. Ma úgy szerezhet valaki sikeres KRESZ-vizsgát, hogy ül otthon a gép előtt, egyáltalán nem találkozik semmilyen oktatóval, aki magyarázna neki, akitől kérdezhetne, ha kérdése van, akivel átbeszélhetné a közlekedést, mint komplex rendszert. Meggyőződésem, sőt, több évtizedes tapasztalatom, hogy egy jó oktató igenis adhat önbizalmat. Pedagógusként mondom, hogy meghatározó a személyes kontaktus az oktatásban.”

Melyik a legbiztonságosabb jármű?

Mindezek után már nem meglepő, de azért szomorú, hogy mit válaszoltak erre a megkérdezettek. A közvélemény-kutatás arra is kíváncsi volt, hogy az autósok szerint melyik a legbiztonságosabb jármű a közlekedésben. Tippeljen, mit felelt a többség. Minél nagyobb az autó, annál biztonságosabb? Ááá, nem. Az a kocsi biztonságos, amelyet a válaszadó vezet? Dehogy.

A jogosítvánnyal rendelkező autósok szerint a legbiztonságosabb közlekedési jármű…, a vonat. De a tömegközlekedést és a távolsági autóbuszt is a saját maguk által vezetett autók elé sorolták.

Ennyit kell fizetni, ha elkap a szupertraffipax!