Épp ezt a cikket kopácsoltam kedden reggel, a műszerfal fölé illeszthető fedélzeti kamerák hasznosságáról, amikor a Music FM rádió Önindító című műsorában egy sztori kezdett kibontakozni, ami annyira témába vágott, hogy úgy döntöttem, inkább azzal kezdem az egészet.

Egy lány – mellesleg neves sportoló, de ez most irreleváns – egy piros lámpánál figyelmetlenül nekikoccant egy taxisnak. Innentől két, alternatív valóság kezd kibontakozni, a mesélők emlékezete szerint. A lány azt állítja, hogy kiszálltak mindketten, megnézték, mi történt, de mivel nem volt sérülés egyik autón sem, visszaültek és továbbmentek. Aztán a taxisban kattant valami, talán eszébe jutott, hogy egy korábbi sérülést rá tudna húzni erre a koccanásra. Utánaeredt a lánynak, még haverokat is hívott segíteni.

Végül leszorították szegényt, ütötték-verték a kocsiját, elmondták mindenfélének, a lekoccolt taxis azt üvöltözte, hogy “ezt úgyis rádverem”, hősnőnk meg rendőrt hívott. Miután zokogva-sírva meggyőzte az állítólag irdatlan prosztó diszpécsert (“de hát biztosan történt valami, ha ütik az autóját, kisasszony”), hogy tényleg segítségre van szüksége, nagy nehezen kiküldtek pár rendőrt, akik összenézték a kocsikat, megállapították (állítólag), hogy a taxi sérülését nem okozhatta a leszorított autó, majd azonosítás nélkül elengedték a taxisokat. Végül igazi magyar abszurd befejezésként később a feljelentés megtételénél az őrszobán megkérdezték a lányt, hogy felírta-e a taxik rendszámát.

A taxisok viszont azt mondják, a koccanás után a lány és a taxisofőr abban maradtak, hogy félreállnak és megnézik a kocsikat jobban. Aztán a lány mégis el akart hajtani, ezért kért segítséget szegény áldozat a kollégáktól. A három taxi finoman félreterelte a kocsit, körülállták, és ők hívták a rendőrt, hogy jöjjenek leszámolni a gaz cserbenhagyóval. Hogy közben a három taxis a félelem és rettegés hatása alatt csúnyákat üvöltözött a magányos nőre, az teljesen érthető, ekkora stressz alatt ki ne kurvázna le valakit, pláne hármasban, főleg, ha az a valaki egy ötvenkilós lány, ugye. A kocsi ütés-verését tagadják. (A történet a Music FM rádió archívumában ide kattintva hallgatható meg /mp3 file/.)

Eddig a sztori; valószínűleg sosem derül majd ki egyértelműen, hogy mi is történt valójában. Az egyetlen bizonyíték-szerűség egy kép, amit a rádió egyik hallgatója lőtt a helyszínen és feltolta a facebookra:

Ez azért elég sovány lenne a bíróság előtt: egy ilyen kép nem sok mindent bizonyít: Mondjuk azt igen, mennyire nem törődnek semmivel a taxisok, ha vélt igazuk után mennek: belső sávban, villamos mellett állították meg a koccolót

Azért kívánkozott ide ez az eset, mert a Vezess.hu történetesen épp most kapott tesztre pár olyan autós kütyüt, ami a legtöbb kétséget el tudná oszlatni az ügyben. A fedélzeti menetrögzítő kameráról, elterjedt nevén dash-camről van szó. Ez az a cucc, aminek a sok-sok látványos orosz videót köszönhetjük, amellyel megörökítettek már repülőgép-zuhanást, meteor-becsapódást és számtalan, látványosabbnál látványosabb közúti eseményt, a komikustól a hátborzongatón át a tragikusig.

Ami fontos egy dash-camben: rögzítse a GPS-koordinátákat, érzékelje az ütközést és mentsen automatikusan, legyen tiszta, jó a kép - a traffipax-adatbázis már csak extra

A mi Garmin DashCam 20 típusú gépünk a drágábbak közül való (80 ezer forint a márkaboltban), de ez profi célgép, ami folyamatosan írja a GPS-koordinátákat, rögzíti a sebességet, hangot is vesz, ha kell és persze HD-ben rögzít, ami segít, ha egy távolabb történt eseményt szeretnénk később kielemezni, vagy egy messzebb lévő kocsi rendszámára volna szükség egy bizonyításhoz. Veszélyes helyzetből, amiből akár koccanás vagy komolyabb baj történhet, akad bőven a hazai utakon, de néha játéknak is jó a dash-cam, a kocsiból is kivehető, akkuról is működő változatokkal meg lehet örökíteni egy-egy jópofább esetet. Itt van például ez a kis jószolgálati cselekedetem, Zsámbékról:

Aki még nem látott ilyen eszközt közelről: a legtöbb dash-cam tapadókorongos rögzítéssel cuppantható fel a szélvédőre, szivargyújtóba dugott csatlakozójú töltőkábellel működik. Aki nem szereti a lifegő zsinórokat a kocsiban, a tetőkárpit vagy valamelyik A-oszlop borítása alatt is odavezetheti a tápot a kamerához. A kamerát bekapcsolva elindul a folyamatos felvétel, a mi készülékünk négyperces filmfájlokat készít, ha megtelik a kártya, elkezdi elölről felülírni a videókat az új anyagokkal. Hogy hang is legyen-e a kép mellé, a menüből kapcsolható. (Én hamar kikapcsoltam, miután a felvételeket visszahallgatva szembesültem azzal, mennyi kompromittáló baromságot dúdol, motyog, beszél, visítozik össze az ember, ha egyedül ül egy autóban.)

Ha a kamera beépített G-szenzora erős döccenést észlel, vagy ha megnyomjuk a vonatkozó gombot, az adott fájlt alapértelmezésben nem törli le a gép később, hanem ezeket megjelöli és védetten tárolja. Bosszantó kis hülyeség, hogy a megjelölést a fájlnévben nem jelzi a Garmin szoftvere, vagyis, ha a számítógépen csak a védett fájlokat akarjuk megnézni, először a kamera saját menüjéből ki kell jegyzetelni a védett fájlok nevét, hogy tudjuk, melyikek azok.

Így néz ki a Garmin Dash Cam 20 a szélvédőn. Kivenni csak a tapadókorong oldásával lehet, az összepattintott gömbcsukló tartósan biztos nem bírná a szétszedegetést

Alig takar ki valamit a látómezőből. Ez a fényerő 70% a menüben

A traffipax-adatbázis korántsem tud minden helyről, ahol valaha mértek, de a fix traffikat megbízhatóan jelzi

Azt is szívesen vennénk, ha be lehetne állítani még pár paramétert a menüben: például sok az a négy perc egy-egy fájlnak; 720, pláne 1080 pixel széles videóval hamar megtelik a gyárilag mellékelt négygigás kártya. Jó lenne egy Start gomb, amivel nem az adott fájlt mentené el a gép, hanem a megnyomás pillanatától rögzítene.

De persze ez nem egy akciókamera, hanem egy adott feladatra tervezett célhardver: arra való, hogy csendesen figyeljen a sarokban vagy a tükör mellett, és csak akkor kelljen kivenni belőle a kártyát, ha baj van. Nem arra tervezték, hogy ilyen jeleneteket forgasson vele az egyszeri autós újságíró, de végülis meg lehet oldani egy kis utólagos vágással a filmkészítést – két érdekes szitu szintén Zsámbékon:

A mi Garminjaink mini USB-csatlakozósok és micro-SD kártyára rögzítenek, vagyis akár a kamerát is rádughatjuk a számítógépre, akár csak a memóriakártyát is bedughatjuk egy olvasóba. A fájlrendszer végtelenül egyszerű, egy mappába gyűlnek a videók, egy másikba a gombnyomással készíthető fényképek, természetesen dátumjelzéssel. Van olyan kamera, amihez külön lejátszóprogramot is kell telepíteni a gépre, de a Garmin sima AVI-ban rögzít, akár egy smart-tévén is lejátszhatók a felvett videók.

Az első napok tapasztalatai alapján – és főleg a rádiós sztori hallatán – azt javasoljuk mindenkinek, aki autót vezet, hogy gondolkodjon el valami hasonló cucc beszerzésén. Már 15 ezer forinttól vannak kamerák a neten, sőt: mobilra is le lehet tölteni menetrögzítő alkalmazásokat. Nyilván ezek képminősége, a videók adattartalma olyan, amilyen, de a semminél biztos több, és egy olyan helyzetben, mint a fenti történet, sokat segíthet, ha mondjuk három taxis egybehangzó vallomásával szemben szeretnénk bizonyítani igazunkat. Vagy persze akkor is, ha ártatlan taxisként akarjuk ráhúzni a vizes lepedőt egy garázda szőke lányra.