Úgy tűnik, Szícilia-napokat rendezett a véletlen a Vezessre. A hét elején még igazi magas élet, Porsche csapatással, ma pedig kirándulós, autóbérléses élménybeszámoló az átlagturista szemszögéből ugyanerről a helyszínről. Hogy jött ez össze? 

Rég tervezett túra volt részemről Európa legnagyobb szigetének meglátogatása, ami egy jó áron lőtt, közvetlen repülőjárattal meg is valósult. Közben a Porsche ugyanerre az időre tervezett rendezvényt a Targa Florio legendás versenyein elért sikerek emlékére (sejtésem szerint). Tehát a Porsche fűszerezte szicíliai kalandadag után jöjjön egy újabb szemszög, az autóbérlő turista története.

Autóbérlés nagy cégtől

Tavaly már elsírtam, mennyire nyomorult helyzetbe kerülhetünk, ha eltévedünk az autóbérlés útvesztőiben, és hogy miért érdemes inkább nagyobb, hazai képviselettel rendelkező céget választani. Ezzel a tapasztalattal gazdagodva vágtunk bele idén a bérlésbe, ami a szigetre egész jutányos áron elérhető a tavaszi hónapokban. A kisebb cégek 25-30 ezres áron kínáltak miniautót hét napra, de végül a Sixt ajánlatára voksoltunk 32 ezerért.

Egy elhagyott garázs kincse Castellammare del Golfo tengerpartján. A Ferrari 308 GTS a feltámadást várja.

Nem kértek előzetes foglalót, nem volt bújtatott, elérhetetlen háttércég az apróbetűs részben. Már azon paráztunk, hogy a visszaigazolás ellenére széttárt karokkal várnak majd Catania repterén, mert ennyire könnyen nem ússzuk meg. Tévedtünk. Minden olajozottan működött, negyedórával a felvételi pult megtalálása után már az Opel Adam gyűszűnyi hátsójába préseltem a csomagokat.

Szegény Opel Adam még sokat fog kapni a Szicíliát felfedezni vágyó turistáktól.

Meglepő volt ennyire új típussal találkozni a flottában, de utólag kiderült, hogy egy jó Pandával jobban jártunk volna. Az Adam ugyanis ólomnehéz, ez már a nemzetközi bemutató során kiderült, ahol nyilván okkal nem reklámozták az alapmotort. Nos ebben az volt, és amikor egy 500-as, avagy Panda még mutat némi életjelet, ez ott is örökre döglötten vánszorgott 69 lóerővel. Újabb megerősítést kaptam ezzel a nagy igazságra: belépőmotort tömegautónál sosem szabad választani.

Szicília nagyobb, mint hinnéd

Bár a száguldás úgysem opció Szicíliában, jobb az ablakot lehúzva belemerülni a helyi forgalmi masszába, ahol karnyújtásnyira van a jégen mocorgó tintahal, és közelről látjuk a járdán kártyázó öregek lapjait. Erre idő kell, és ha egy-két úti célnál többet akarunk látni, akkor nagyon sok idő.

Ez egy átlagos utca, ahova a GPS nyugodt szívvel beküld. Ezért is érdemes mindig a legkisebb kategóriát választani, itt egy Ford Focus már cipőkanállal sem préseli át magát.

A sziget ugyanis nagyobb, mint amilyennek mutatja magát a térkép és az útvonaltervezők alapján. A leggyorsabb haladást az autópályák garantálják, amelyekért néha kell fizetni, néha nem.

Vagyis pontosabban a jobb minőségű, hegyeken alagutakkal, völgyhidakkal átvágó, Catania-Messina-Palermo szakasz az Olaszországban megszokott, fizetőkapus rendszerrel működik (A kapuknál a Biglietto felirathoz kell hajtani, ahol készpénzzel fizethetünk), de az A29 nyugaton például ingyenes. Nem sejtem a logikát mögötte, ha érti valaki, ne legyen rest megosztani az infót.

Állandó a javítások látványa, ezek sokat dobnak a menetidőre.

Tehát ezek elvileg gyorsak, de a valóságban állandó sávlezárásokra, terelésekre kell felkészülni, A Cataniát Palermóval összekötő A19-est nemrég zárták le teljesen egy hosszú szakaszon, földcsuszamlás miatt. Mi is jártunk arra, hatalmasat kell kerülni a kanyargó hegyi utakon Polizi Generosa és Petralia Soprana felé.

Tipikusan magyar történet is lehetne: a helyi autópálya-kezelő elnöke, Pietro Cucci lemondott az eset után, sokak szerint az elburjánzó korrupció, és a helyi és az országos hatóságok közötti egymásra mutogatás eredményezték azt, hogy Szicília egyik fő útja használhatatlanná vált. 

Az ilyen rejtett utak miatt érdemes autóbérlésbe fogni, a tengerpart itt tökéletesen kihalt, és csendes, csak pár lakókocsis német nyugdíjas lógatta lábát a vízbe.

A javítás hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, de a folyamatosan mocorgó sziget egy utat sem kímél, a frissen aszfaltozott szakaszokon is komoly betörések, hurkák nehezítik a haladást, tehát tényleg rá kell szánni az időd egy-egy távolabbi hely elérésére.

Menj a saját fejed után

A GPS-t pedig felül kell bírálni. Legalábbis a városokban, főleg középkori településeken. Az általunk használt telefonos applikáció még a középkori városok apró sikátoraiba is vígan bevitt, Erice útjain majdnem úgy jártunk mint a méztől belakott Micimackó. Háromszáz métert kellett tolatni behajtott tükrökkel, hogy végre megfordulva és egy behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva kikerüljünk a szűk falak szorításából.

Példa arra, hogy működik Szicíliában a közlekedés. Az elvileg fizetős szakaszon minden felfestés, tábla arra utal, hogy keressük az automatát, azokat azonban az utolsó szálig leszerelték.

Ha pedig nem bírod a mediterrán vezetési stílust, itt végképp maradj a busznál, sétánál, vonatnál. Mert Szicília egyrészt a tökéletesen kihalt, lélegzetelállítóan látványos hegyi utak hazája, ahol csak egy-egy legelő kecske, vagy eszét vesztett országúti bringás zavarja meg az autós meditációt. Az Etna ködbe burkolt, kopár, fekete oldalán a felhők fölé kúszni utánozhatatlan élmény, ahogy az álmos hegyi falvak felfedezése sem mindennapi, nem véletlenül lett legenda a Targa Florio utcai versenye.

Palermo jellegzetes utcai kajája, a Frittola. Borjú belsőség, abból is a nyesedék, főzve, citrommal, borssal. Inkább élmény, mint finom, de ízlések és pofonok, szóval, aki arra jár, próbálja ki!

Másrészt, ez a tökéletes ernyedtség bármikor átcsaphat vad káoszba, főleg a nagyobb városok környékén. Ilyen volt, amikor a 750 méter magas ormon széllel dacoló Erice középkori hangulatából felocsúdva elértük Trapani környékét. Halrajként cikázó robogók, belüket vonszoló roncsok, sávtalan, és elvtelen stílus, kavargó mocsokkal szegélyezett utak (ez utóbbi a cím oka is, egyszerűen félelmetes mennyiségű szemét hömpölyög az utakon, és kevés kivételtől eltekintve ez szinte minden vidéki országútra jellemző, ahol emberek laknak). Stop táblák, ahol senki sem áll meg, útburkolati jelzések, amiket senki sem vesz észre.

Egy a lényeg, autóval az igazi!

Palermo mindenhol kiemelten kerülendő területként tűnik fel, pont ezért mentem egy dugókerülő kört a belső utakon, és cseppet sem rosszabb, zsúfoltabb, mint mondjuk a budai oldal jelenleg a fővárosban. Minden autóbérlés során kiemelik, hogy itt fokozottan illik figyelni a kocsira, de vannak modern, sok férőhelyes mélygarázsok, ahol 8-10 euróért egész napra biztonságban tudhatjuk a gépet.

Innen autóval nincs feljebb, az Etna oldalán két parkolóból indulnak szervezett túrák a csúcs felé, ahol állandó lávalátványt kapnak az emberek a pénzükért.

A fő szabály, hogy előre és hátra egyszerre figyelve haladjunk, ne zavarjon, ha dudálnak, és ne legyünk restek bármikor félreállni egy nyugtató, briósban kínált fagylaltra, ha már totál szétcsapott az ideg.

Jelenleg 1,5-1,7 eurós árakkal kell számolni a benzinkutakon, ahol szinte kivétel nélkül fizethetünk bankkártyával. Az autóleadás kimerült annyiban, hogy bedobtuk a kulcsot egy ablakon, a letétként lefoglalt 1200 eurót egy hét múlva már visszakaptuk, sokkal gördülékenyebben ment minden, mint a Cartrawler/Firefly cégpáros esetén.

Még Szicíliában is él a csettegőépítés művészete, ez is egy igazi csemege, érdemes elidőzni a részleteken.

Összességében ha egy hosszú hétvégénél többet akarunk eltölteni Európa legnagyobb szigetén, akkor az autó lesz a legalkalmasabb közlekedési eszköz, és ha kerüljük a nagyvárosokat, illetve azok szélén parkolunk, a káoszt is elkerülhetjük.