Húgoméknál három gyerek van, nálunk kettő – elhatároztuk, hogy augusztus utolsó hetére csapunk egy közös low-budget, telepített lakókocsi-bérlős tengerparti nyaralást Horvátországba, hadd fojtogassák egymást a vízbe egy kicsit az unokatesók. Két autóval mentünk, mi egy Mercedes E220 CDI tesztautóval (részletes teszt hamarosan), ők sógorom céges Octaviájával.

Én vasárnap bezártam a kocsikulcsot a csomagtartóba Vir sziget legelhagyatottabb csücskében, a sógor pedig beleejtette a tengerbe az övét a zsebéből úszkálás közben, egy nagyjából egyhektáros vízfelületen, nem tudni pontosan, hogy hol. E két díszbalfasz történetét fogom most elregélni nektek, de a tanulságot már előre levonom: ha külföldre mész, vagy öreg, vacak kocsid legyen, amiért nem kár, vagy élő assistance-szolgáltatási szerződésed, vagy piszok nagy mázlid – és minden fontos telefonszámot tetováltass a tenyeredbe.

Kulcs a csomagtartóban

Pár nappal érkezésünk után elmentünk fürödni egy helyre, amit tesómék pár éve fedeztek fel Viren, ezen a Zadartól nem messze eső kis üdülőszigeten. A rejtett, meredek sziklafal alatti öböl egy mindkét irányból behajtani tilos táblával védett úton közelíthető meg, de még erről (a tiltás ellenére egész nagy forgalmú) útról is menni kell pár száz métert egy köves, utcai autóval alig járható földúton, hogy biztonságban leparkolhassunk. 5-6 autó állt itt, mikor megérkeztünk, és tényleg megérte bearaszolni a hepehupás úton a féltett Mercivel. Gyönyörű táj, homokos part, szinte senki rajtunk kívül, látványos vízi élet a tengerben – úszkáltunk, búvárkodtunk, horgásztunk egészen naplementéig.

Szerencsére volt nálam törölköző

Még világosban összepakoltunk a parton, felkapaszkodtunk a part felett álló kocsikhoz a cucc első felével, felnyitottam a csomagtér-fedelet a távirányítós kulcs csomagtérnyitó gombjával – a Merci ilyenkor elegánsan felpattintja a fedelet, olyan amerikai autós módra. Beraktam a pecabotot, horgászdobozt, törölközőket, kivettem a fényképezőgépet, hogy csináljak pár fotót a helyről, majd lecsaptam a fedelet. A Mercedes egy rövid duddantással jelezte, hogy visszazárta a zárat, nekem pedig megállt a szívem egy pillanatra. Basszus, a kulcs, azt is beraktam!

Ebben a tesztautóban nem volt Keyless Go, azaz a Mercedes-Benz kulcsnélküli nyitó-indító rendszere, így a nyitás ugyanúgy zajlik, mint a legtöbb német autóban. A kulcson három gomb van: nyitás, zárás, csomagtér-nyitás. Utóbbi megnyomására csak a csomagtér nyílik, az ajtók nem, és a fedél lecsapására megint zárva lesz minden. A francia kocsiknál például nem így van, azok a csomagtérnyitó gomb nyitva tartására felpattintják ugyan a fedél zárját, de az ajtókat is nyitják, nem lehet bezárni beléjük a kulcsot.

Hm. Egyszer már csináltam ilyet, azt sem akárhol: Andorrában zártam be ugyanígy anyukám céges Skodájába a kulcsot. Akkor az volt a megoldás, hogy egy másik Skoda kulcsával – számomra is meglepő módon – némi feszegetéssel, de minden maradandó sérülés nélkül sikerült kinyitni az ajtó zárját. Nem hittem, hogy a Mercedesszel is menne az ilyesmi, de próba-szerencse alapon elkértem a mellettünk parkoló, szintén indulni készülő osztrák család Vianójának a kulcsát. Az ellustult, gyanútlan, jóléti polgár készségesen a kezembe is nyomta kérdés nélkül a slusszkulcsát, de kiderült, hogy az ő távirányítós kulcsukban nincs is benne a szükségkulcs. Jaj, mondtam, ez így nem jó, nincs meg az a pici kulcs, tudja, amit innen lehet kihúzni?
Így ment meg az Assistance, ha bezárod a kulcsot 1
Nincs, sosem volt, igazából eddig nem is tudták, hogy a kulcs testében benne kéne lenni egy ilyen kis fémdarabnak. Mondom én, ellustult, gyanútlan, jóléti nép. Na mindegy. De akkor most mitévők legyünk? Hát, telefonáljunk. Azám, de mivel, meg kinek?

MINDEN a csomagtartóban

Nem csak a kulcs volt a csomagtartóban. A telefonom is, a feleségem telefonja is, a pénztárcám, a kocsi papírjai, minden. Egy fényképezőgép és egy törölköző volt minden hozzáférhető vagyonom, márpedig, bármilyen fontos is a törölköző Ford Prefect szerint, most nem sokra mentem vele. És rájöttem, hogy összesen két telefonszámot tudok fejből: az enyémet és a feleségemét, annak a két SIM-kártyának a számát, amik ott vannak a kocsiban, mellettem, bezárva. A 198-as tudakozó sem megy külföldről (mint később utánanéztem, kintről ezen a számon lehetne hívni: +36/1/7691398).

Bátortalan feszegetések: hamar rájöttem, hogy foggal-körömmel ide be nem jutok

Ha igazán nagy baj van, csak a mamájához fordulhat az ember. Sógorom telefonjáról, az ő kontaktlistájából felhívtam hát anyukámat, aki a neten megnézte a Mercedes segélyszolgálat, a Mercedes-Benz Service 24h szolgálat telefonszámát. (A szokásos protokoll, hogy a tesztautó-flottáért felelős PR-menedzsert hívjuk, most nem ment: az ő mobilszámát végképp nem tudtuk volna kideríteni, legfeljebb a vonalast azt meg este 8-kor már hiába csörgetjük.)

Egy assistance-hívás menete

A hívásra egy kedves női hang jelentkezett, és innentől, amikor letettem sorsomat a Föld legrégebbi autóipari vállalata világméretű szervezetének kezébe, olyan simán ment minden, mint az álom. Bár a kocsi nem az én nevemen van, a rendszámon kívül semmilyen adatát nem tudtam (még az elsőként kérdezett alvázszámot sem – a szokásos helyen, a szélvédő alján lévő kis kukucskálóablak mögött nem a VIN-t, hanem csak egy elegáns Mercedes-Benz feliratot láttam), a hölgy a kis számítógépével mindent lenyomozott, elintézett, megszervezett.

A mentőangyal, kétszáznyolcvan-valahányezret futott Focusszal, ami ott és akkor hasznosabb jármű volt, mint a vadiúj E220 CDI

A szolgáltatás minden új Mercihez jár és természetesen meg is hosszabbítható a garancia után. A Mercedes-Benz 0-24h mozgásképtelenné válás esetén három órán belül ki kell, hogy érjen, bárhol Európában, még akkor is, ha a balfék sofőr hibájából kifogyott az üzemanyag, vagy a szerencsétlen idióta – mert ilyenek is vannak – például bezárta a kocsiba a kulcsot.

Tisztáztuk, hogy mi a helyzet a kocsival, mi közöm nekem a Mercedes-Benz Hungária Kft. tesztautójához. Megbeszéltük, hogy nem kell csereautóval készülniük, meg tudjuk várni a végleges megoldást. A hölgy elmondta, hogy egyeztet a horvát szervizpartnerrel, utána visszahívnak, megbeszéljük, mikor, hol találkozunk. Ha esetleg nem tud az autós semmilyen nyelven, az assistance a telefonos tolmácsolásban is tud segíteni.

Sógorom elvitte a családot vissza a kempingbe, én pedig leheveredtem a partra egy nyugágyra, amit magunkkal vittünk (a Skodában, szerencsére), és néztem a naplementét, majd nyugtalanul figyeltem a leszálló éjjel érkező óriási sáskákat, denevéreket és hallgattam a távolban morgó sakálokat. Szinte percre pontosan három órával később megérkezett a segítség.

Így törj fel egy modern autót

Várakozásaimmal ellentétben nem a Mercedes saját szervizese, hanem a horvát autóklub sárga angyala érkezett a megmentésemkre. A fiatal srác rutinosan tette le a vén dízel Focus kombit úgy, hogy a reflektorok megvilágítsák a Mercedes-emblémás ördöglakatot, és már jött is felmérni a helyzetet. Tudott angolul, nem volt gond a kommunikáció.

Óvatosan pumpálva a párnát kifeszíthető annyira még a páncélterem-szerűen tömör Mercedes ajtókerete is, hogy be lehessen nyúlni egy merev dróttal

This is a new model, mondta aggodalmasan, majd hosszú telefonálás következett. Végül elmondta, hogy a helyzet a következő: a kocsit valószínűleg ki tudja nyitni, roncsolásmentesen, de csak a szokásos profi feltörő módszerrel: az ajtó felső sarkát óvatosan kifeszíti, a felnyíló résbe betol egy vérnyomásmérő mandzsettához hasonló párnát, amit felfúj egy kis pumpával, majd a nagyobb résen benyúlva egy formára hajtott dróttal meghúzza a kilincset. Egy gond lehet: ha ún. deadlockos az autó, vagyis a központi zár megszünteti a mechanikus kapcsolatot a kilincs és a zár között. Ő úgy tudja, a Merci nem ilyen, de mivel ez a faceliftes E-osztály nagyon új, minden lehet.

Vagy tréler a szervizbe, Zadarba, esetleg pótkulcsküldés Magyarországról.

Megkérdeztem, szerinte fog-e menni a dolog, azt mondta, igen, de alá kell írnom egy nyilatkozatot, hogy vállalom a felelősséget. Nagy levegőt vettem és aláírtam. Két perccel később nyitva volt az ajtó, egy karcolás nélkül.

Már csak egy gond volt. A Merci csomagtartója tulajdonképpen egy széf. Bár ajtónyitás után a rádió, a navi s a világítás működött, a központi zár nem, és a csomagtartó nyitógombja (a vezető oldali ajtókárpitban) sem csinált semmit. A hátsó ülések háttámlái dönthetők ugyan, de csak a csomagtér felől, egy karral. Hm.

Már csak ezt a fedelet kellett felfeszegetni, szerencsére sikerült roncsolás nélkül

A megoldás az üléstámlában lévő síléc-alagút megbontása volt. Ez is csak a csomagtér felől, ráadásul hátrafelé nyílik ugyan, de a műanyaglapnak már volt annyi holtjátéka, hogy kétfelől feszítve a tokozást a bebugyolált csavarhúzókkal be lehetett lökni a fedelet. Benyúltam, kitapogattam a támlabillentő kart, és bingo – már meg is láttam a kulcsot a horgászdobozom tetején.

Aláírtuk a jegyzőkönyvet, adtunk a srácnak egy kis borravalót – nagyon megérdemelte, elbúcsúztunk és ment tovább az élet. És, amekkora mázlim van, még a sógorom sem fog életem végéig ezzel az esettel szekírozni, mert pár nappal később ugyanekkorát, vagy még nagyobbat alakított az ő slusszkulcsával.

Kulcs a tengerben

Beültette ugyanis a gyerekeinket egy gumicsónakba, majd körültologatta őket a kis öblön, sőt, öblökön, amire a kempingünk kapuja nyílt. Talán ha egy 200×50 méteres területről van szó, egy hektár az egész, igazán semmiség. Na, ezen a területen valahol esett ki a Skoda kulcsa a zsebéből, amit elfelejtett kirakni a fürdőgatyóból pakolászás után.

A kocsikulcson volt egy nyakbaakasztó szalag, így volt egy pirinyó esély arra, hogy előbúvárkodhatjuk a kulcsot a 2-5 méteres mélységből, ha nem esett pont pár nagyobb szikla közé. Igazából pontosan tudtuk, hogy nem lesz meg a kulcs, de azért becsülettel nekiláttunk a keresésnek.

Alá kellett írnom, hogy az én vesémet adjuk el, ha a srác megkarcolja a fényezést

A műveletet nem igazán segítette, hogy az egyik kis unokaöcsém nagyon határozottan emlékezett – mint később kiderült, minden valós alap nélkül – arra, hol esett ki Apa zsebéből a kulcs, de akkor, aszongya, nem szólt, mert azt hitte, Apa játszik. Később kiderült, hogy a kulcs természetesen nem ott esett ki.

Hanem egészen máshol, a hektáros terület szélétől pár méterrel kijjebb, mert, mint a sógorom utólag felidézte, tényleg, oda is kiúszott. Szóval hiába matattuk végig a tengerfeneket vagy kétszer a megjelölt helyen, a kulcsot egy szintén ott nyaraló másik magyar családból hozta fel az apuka, aki valami elképesztő, hihetetlen, páratlan szerencse folytán szúrta ki a nyakbaakasztót, öt méterrel a víz alatt. Pont akkor kiabálta oda nekünk a srác, hogy megvan a kulcs, amikor a sógor már kezdte hívni az ő assistance-át, hogy hozhatják a pótkulcsot Debrecenből Virre.

Hát ennyi, ez volt a mi kis családi nyaralásunk két legizgalmasabb pillanata. Alig várom a 2015-ös nyarat!

Hogy kerülhető el az ilyen helyzet?

Ha messzire megyünk:

1, Kulcs a kézben vagy a zsebben legyen, tilos a kocsiban hagyni csukott ajtónál.

2, Legyen nálunk pótkulcs, nyilván másik személynél, mint akinél a főkulcs van.

3, A telefont lehetőleg tartsuk mindig magunknál.

4, Legalább egy olyan telefonszámot tudjunk fejből, amin segítséget kérhetünk.

5, Az Assistance-számot érdemes felmatricázni valami kintről is látható helyre. A Merciben van vagy öt matrica a telefonszámmal, de egyik sem látszik kintről.

6, Fontoljuk meg egy pótkulcs elhelyezését valami kintről elérhető rejtett zugon, mondjuk mágneses rögzítéssel:

7/a: legyen Assistance-szerződésünk! Marhára megéri néha, mint a fenti két példából is látszik.

7/b: ne legyen olyan új autónk, amit sajnálunk kicsit megfeszegetni, ha muszáj. Bármelyik saját kocsinkkal mentünk volna, simán kinyitom, végső esetben egy darab kővel, de a zsír új Merci ablakának bezúzásához akkor sem lett volna elég lelkierőm, ha stoppal kell hazajönnöm a pótkulcsért.