Ön rühelli a tömegközlekedést, de
  –  nincs kocsija
  –  viszont hóna alatt a gyereke
  –  balján a neje
  –  és bár finnyás a buszra, vonatra, a bukszája is kong az ürességtől.

Nyaralni viszont menne kis családjával, legalább a Balcsira egy hetet. Hogy jut le oda és vissza olcsón?

Mi ez az egész?

A 2007 óta működő Oszkar.com és a 2012-es alapítású AutóHop nevű telekocsi-szolgáltatók határozott állítása szerint idén nyáron több tízezren választották – például a balatoni utazáshoz – ezt a formát. De állítólag Horvátországba is így jutottak el ezrek.

De mi is az a telekocsi? A saját autójukkal ide-oda közlekedők némi pénzért utasokat fogadnak az üres ülésekre – röviden ennyi. A sofőrök és az utasok több online rendszer segítségével találhatnak egymásra, ezeken az autósok beírják, hogy mikor hová mennek, és mennyit kérnek a fuvarért, az utasok pedig bejelentkeznek. Az indulás előtt telefonos egyeztetés, aztán hajrá, majd fizetnek.

Anyagilag mindkét oldal jól jár: megtérül a járműtulajdonos költségeinek egy része, vagy ha ügyes, akár egésze, az alkalmi utasok pedig sokkal olcsóbban utazhatnak a tömegközlekedésnél.

De nem csak forintban mérhető előnyei vannak, az autósok többnyire háztól házig viszik utasaikat, akiknek így nem kell kibumlizni csomagokkal a pályaudvarra, majd megérkezés után pedig onnan a végső céljukhoz. Ebből következően gyorsabb is a tömegközlekedésnél, rugalmasabb, és valószínűleg tisztább is.

Az Egyesült Államok egyes autópályáin külön sáv van a 2-3 személlyel autózóknak

Mennyibe kerül?

Az Oszkar.com rendszere már az útadatok bevitelekor ajánl egy összeget a sofőrnek, ami átlagosan 12-14 forint kilométerenként, utasonként, a felső határ 18. “Efölött már a profitszerzés lehetőségéről beszélünk, természetesen erre is van módjuk az autósoknak, csak az más rendszer. Ott már minimális díjat kérünk a 18 forint alatt ingyenes szolgáltatásunkért” – mondja Prácser Attila társalapító a Vezess.hu-nak. Hasonló árakat találunk az AutóHopnál is.

Maradva a cikkindító példánál egy kétszülős kisgyerekes család Budapestről Siófokra
  –  ha lenne, saját kocsival, 7 literes fogyasztással és 410 forintos benzinnel, egy hetes pályamatricával számolva kb. 12 ezer forintból teszi meg oda-vissza az utat
  –  vonattal a két felnőtt jegy oda-vissza több (4×2700 forint, plusz 3 éves kortól fizetni kell a gyerek után, és ki is kell jutni a pályaudvarra, meg vissza, azaz a 4 BKV-jegy 4×350 forint vagy bérlet, 6 éves kortól a gyerek is fizetős, és ha nem akarnak kutyagolni Siófokon, az is plusz költség
  –  telekocsival, rendszerint háztól házig 6800 forint az átlagos ár erre az útra

A horvát tengerpartra, mondjuk a durván 600 kilométerre fekvő Rovnijba nagyjából így állnak a költségek (senki ne vessen meg, ha tud jobbat, körülbelüli összegek, amelyek azért mutatják a különbségeket)
  –  mondjuk van saját kocsi is, azzal 84 liter üzemanyag 34.400 forint, plusz autókopás
  –  telekocsival az Oszkar.com-on 6000-10000 forint közötti ajánlatok közül válogathatnak az jelöltek, utasonként persze
  –  közvetlen busz egy irányba 18.000 forinttól felnőtt utasonként
  –  a vonat több átszállással 15.000 forint körül – de e két utóbbi menetidőben minimum a duplája az autós utazásnak

Környezetvédővé vált egykori évfolyamtársa is ezt ajánlja

“A rendszerváltás előtt az Ötödik sebesség című rádióműsorban már bemondták, hogy ki hová keres alkalmi útitársat” – idézi fel a hazai kezdeteket Imre Loránd Balázs, az AutóHop munkatársa. Ennek ellenére a telekocsi főként az utóbbi pár évben kezdett terjedgetni idehaza, jelenleg olyan 50 ezer honfitársunk fizetett sofőr, avagy fizető utas legalább havi egy alkalommal, ami meglehetősen szerény szám. Nem úgy a tőlünk tehetősebb polgároknak otthont adó Franciaországban, ahol az állami vasút vezetője nemrég közölte, számukra a legnagyobb konkurencia a telekocsik működése.
    Elsőre talán kicsit furcsa, de az autózás ellenségeként is nevet szerzett Levegő Munkacsoport is meleg szavakkal ajánlja a telekocsit – persze éppen azzal a szándékkal, hogy csökkenjen az utakon a járművek száma. Különösen azoké, amelyekben egy-egy ember ücsörög. A zöldek szerint ugyanis nem csak a magasabb üzemanyagárakra jó válasz ez, hanem a forgalomszervezés és a környezetszennyezés problémáira is.

Rendszeres ingázáshoz jó ez?

Sőt, erre használják a legtöbben. Az Oszkar.com adatai szerint így néz ki a nyélbe ütött közös utazások top 10-e. Melléjük írtam a szolgáltató rendszere által összegzett átlagos fuvardíj összegét – mindenki számolgathat, hogy tömegközlekedéssel mennyibe jön ki egy-egy ilyen út, megéri-e mondjuk neki beülni egy idegen kocsijába.

  1.    Pécs-Budapest             2450 forint
  2.    Szeged-Budapest         1930
  3.    Miskolc-Budapest          2120
  4.    Debrecen-Budapest      2630
  5.    Nyíregyháza-Budapest  2970
  6.    Budapest-Győr              1580
  7.    Budapest-München        9520
  8.    Budapest-Veszprém      1560
  9.    Baja-Budapest               1890
  10.   Budapest-Siófok           1600

A munkájukat az otthonuktól távol végzők, egyetemisták, és Prácser szerint újabban unokát látogató nagymamák is rendszeresen igénybe veszik a telekocsikat. Utóbbiak sokszor nem is spórolási szándékkal, hanem kényszerből. Nehézkes a csomagokkal a tömegközlekedés, a fuvarozójuk ráadásul kapuig viszi őket.

Nem meglepő a müncheni út helyezése sem, elnézve az oldalakon szaporodó németországi útajánlatokat, valószínűleg egyre több vendégmunkás spórol pénzt ily módon.

A főváros környékéről bejárók viszont nem kerültek be egyelőre az élmezőnybe, holott talán erre lenne a legjobb a telekocsi rendszer. Ennek oka valószínűleg az, hogy akkor lenne szuper Vácról, Szigetszentmiklósról vagy máshonnan féláron bejárni, ha heti 2×5 alkalomra biztosan, fixen, hosszú távon lehetne fuvart szervezni. Ez ma még nem így működik, inkább az alkalmi, főleg a heti-havi egyszeri utak népszerűek.

Szépen beállított illusztrációs fotónk azt mutatja, hogy a melóstól az irodistáig mindenki használhatja a telekocsit

Akkor minden szép és jó?

Azt azért mégsem. Vannak negatív tapasztalatok is, bár az általunk megkérdezett cégképviselők szerint minimális a problémák száma. Előfordul például, hogy késik a találkozóról valamelyik fél (a buszok és vonatok elvileg ugye pontosan kell, hogy startoljanak), sőt, a telefonos megbeszélés dacára van, hogy nem jelennek meg a helyszínen. Prácser állítja, több ilyen alkalom után kizárják a rendszerükből a másikat rendszeresen átverőket, egy alkalom után viszont még nem, mert bárkivel bármi történhet.

Imre Lóránd Balázs szerint előfordult már, hogy eltűnt valakinek valamilyen tárgya, de joggal folytatta úgy, hogy a tömegközlekedés járművein azért rendszeresebbnek tűnik a tolvajlás. “Aki rosszban sántikál, az nem regisztrál személyes adatokkal, fotóval, telefonszámmal egy online rendszerben, hanem gyaníthatóan inkább a stopposok között keresgél.”

És hát meg kell említeni, hogy egyesekben eleve ellenérzést kelthet beülni vadidegenk autójába, és kettesben autózni akár hosszú órákon át. Közben meg ugye hallgatni az ismeretlen élettörténetét, ha szimpatikus az alkalmi útitárs és az ilyen-olyan sztorija, ha nem.

Azt viszont nem hallgathatjuk el, hogy a sofőrként alkalmanként telekocsizó kollégánk fő pozitívumként éppen ezt említette: vele nagyjából egyidős, jófej fiatalokat ismert meg a közös utazásaik alatt. Mindez a pénzszerzésen felül.