Az autóbérlés papíron csak pár kattintás, negyed óra ügyintézés, kulcsátvétel, majd a négy kerék adta szabadság élvezete. Néha viszont rémes akadályokat kell megugrani ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a nyaralás. Életem első bérelt autója megmutatta, milyen a problémásabb út, az így szerzett tapasztalatok pedig remélem pár olvasót megkímélnek majd a hasonló szívástól.

Több olasz helyszín felfedezését akartuk besűríteni párommal idei nyaralásunkba, és a helyváltoztatás legideálisabb módjának a bérelt autó tűnt. Nem vagyok hirtelen típus, mazsoláztam az árajánlatok között, különböző értékelő oldalakon számoltam a csillagokat, olvastam a véleményeket.

Próbáltam kizárni a hibalehetőségeket, és a legjobb megoldásnak az tűnt, ha a minket reptető diszkont-légitársaság rendszerén keresztül intézem a foglalást. Csak összefonódnak a rendszerek, szinte naponta van járat, a csillagok rendben, ennyi légy nem tévedhet.

Párom dombornyomott bankkártyájával intéztük a foglalást, engem adtunk meg sofőrnek. Az online felületen ez probléma nélkül sikerül, sehol egy figyelemfelhívő, figyelmeztető ablak, a tranzakció is tökéletesen végbement.

Az autóbérlő cégek óvatossága, és önvédelme érthető, komoly értéket adnak kölcsön, viszont több rugalmasság, jobban átlátható, egységesebb feltételek sokat dobnának a felhasználói élményen

Róma repteréről a cég telephelyére érkezve érdekes jelenet zajlott az orrunk előtt. Egy svéd házaspár szó szerint ütötte az asztalt, és dühösen kiabálva adtak hangot nemtetszésüknek. Ahogy érezhetően pattanásig feszült a hangulat, a pult mögött ülők üres tekintetébe élet költözött, és öt perc telefonálgatás, tanakodás után mégis kiadták az elégedetlen ügyfelek várva-várt kocsiját. 

Autót béreltünk, megszívtuk 1

Vezetőt cserélni lehetetlen?

Ekkor még nem gondoltuk, hogy számunkra is hasonló lesz a forgatókönyv. Vittem a kinyomtatott visszaigazolást, minden oké, csak a sofőr bankkártyájára lesz szükség. Átlagos OTP-s Mastercard kártyám felismerhetetlen volt a rendszer számára, de sebaj, majd a párom kártyája biztos kihúz minket a gödörből.

Pár órás kálváriánk itt indult útjára, ugyanis csak a foglalás során megadott vezető kártyáját fogadták volna el. Hiába volt a foglalás a párom nevén, és fizettünk vele már sikeresen előre, ez nem lehetett opció.

Már az angol-magyar vegyes válaszlevél intő jel lehetett volna!

Következő ötlet: cseréjünk sofőrt! Minden adat rendelkezésre állt, az iroda tele számítógéppel, és Internettel, csak a regisztrációt kell átírni. Ekkor ütköztünk az első falba, a sajnálkozó olasz ügyintézőknek nem volt joga belenyúlni a foglalásba, és mivel ekkora már beléptünk a neten megadott időkeretbe, a telefonról varázsolt netet használva mi sem jártunk sikerrel.

Három óra telt el kiútkereséssel, és az asztalcsapkodó svédek stílusán felbuzdulva mi is emelt hanggal kértünk segítséget, elhatároztuk, hogy nem hagyjuk ott a falra akasztott kulcsot. Magabiztos kiállásunk nyomán érdekes módon feltűnt a gyors megoldás lehetősége. Tíz perc, és egy telefonhívás elég volt a brókercég európai központjába, hogy átírják a sofőr személyét, így használhattuk a működő kártyát, és átvehettük az autót.

Már a Fiat 500-asban ülve merültek fel a kérdések: miért volt az első válasz, hogy erre nincs lehetőség? Miért kellett órákat várni, és torokban fortyogó ideggel eljutni a megoldásig? Ezen rágódva nem találtunk megnyugtató választ, és a szerkesztőségben előadva a történetet derül ki, hogy az általunk tapasztalt probléma egyáltalán nem egyedi.

Ugyanaz pepitában, Portugáliában

Rácz Tamás szintén a foglalás-bankkártya-megadott sofőr Bermuda háromszögében tévedt el.

Anyuka, apuka, két gyerek. Anyuka és apuka tavaly már kirándult egy kellemeset repülővel és bérautóval a portugál fővárosban és környékén, most nekivágtak két gyerekkel a lisszaboni villamosozásnak, az óceánparti sétáknak és a csodás kastélyoknak, múzeumoknak, hadd lássák ők is, milyen az, amikor egy Magyarország méretű és népességű országban valahogy működnek a dolgok és boldogok az emberek. Előző alkalommal a neten megnézték pár bérautós cég ajánlatát, a Sixtét páratlanul méltányosnak találták; szezonon kívül 14 ezer forint volt négy nap. Bizony, Portugáliában nagyon olcsó az autóbérlés, ha nem  nyárról van szó.

Most viszont rátaláltak egy brókercég oldalára, itt indították a kalkulációt. A legolcsóbb ajánlat egy nem éppen közismert cégé volt, de a brandre rákeresve látszott, hogy nem egy JóskaPista Bt-ről van szó. Végigkattintgatták a feltételeket, még az apró betűs részt is átfutották és lefoglalták a bérletet, előre utalással. Apuka pár nappal hamarabb utazott ki melóügyben, kint várta a családot. A bérletet anyuka dombornyomott kreditkártyájáról fizették, az volt a terv, hogy apuka reggel felveszi a kocsit, belakja a közeli szállást és délután a reptéren találkozik a család.

Fontos, hogy átvétel előtt nézzük át az autót, és a legapróbb hibákat is jegyeztessük fel a bérleti lapra.

Aztán kiderült, hogy: 1, a kocsit csak a megrendelést leadó személy veheti át, tehát nem a megjelölt sofőr, hanem akinek a nevére szól a kártya, amiről fizettek. 2, A kártyának ott kell lenni, a biztosítéknak azon a kártyán kell rendelkezésre állni, más kártyán nem zárolható biztosíték. 3, A biztosíték összege egy kicsit magasabb, mint amit a család eddig bárhol is látott: 3-400 euró helyett 2400. Ezek a feltételek explicite nem igazán szerepeltek a neten lévő üzletszabályzat-kivonatokban.

Autót béreltünk, megszívtuk 2

A sokkot szerencsére hepiend követte; Apuka üzleti partnere kölcsönadott egy kocsit a lisszaboni céges flottából. Sőt, még a befizetett bérleti díjat is sikerült teljes egészében visszaszerezni egy kis magyaros találékonysággal. Bár csak 48 órán belül volt lehetséges a teljes visszatérítés, a bajok pedig kb. 36 órával a tervezett átvétel előtt derültek ki, Anyuka rájött, hogy a netes felületen módosíthatja a bérlet időpontját. Módosította is egy hónappal későbbre, és mint kiderült, a 48 óra is elkerült a távoli jövőbe és vissza lehetett kérni a pénzt.

Tippek, tanácsok

Összegzésképpen íme egy – olvasói kiegészítésekre is váró – tanácsgyűjtemény, de mint a két felhozott példa is mutatja, a cégek feltételrendszere merőben eltérhet. Legfontosabb, hogy rendkívüli alapossággal vágjunk neki a “kalandnak”, és lehetőleg olyan szolgáltatót válasszunk, amely rendelkezik hazai képviselettel.

– Van ahol tele tankkal hozzuk-visszük az autót, máshol mindenképp ki kell fizetni a teletank árát érkezéskor, de ezt az összeget gyakran elfelejtik feltüntetni a bérlés kalkulációjában.

– A kaució cégenként eltérhet. Akár 1500 euró is lehet, és a pontos összeget természetesen az ötödik oldal alján találjuk, több átkattintás után. Ennek mindenképp nézzünk utána, valamint azzal is számoljunk, hogy a sikeres bérlés után még akár két hétig is fenntarthatják a zárolást.

– Csak kategóriát választhatunk, pontos típust nem.

– Plusz költségek. A helyszínen garantáltan felajánlanak extra biztosítást, egyéb költséggel járó kiegészítő szolgáltatást, a kötelező marketingszöveggel körítve.

– Kilométer korlátozás. Ez is eltérő cégenként, ha nincs használjuk ki, tervezzünk előre! Van akkora a túra, hogy megéri autót bérelni? Minél több kilométer, annál inkább érdemes ezt az alternatívát választani tömegközlekedés helyett.