Rémálom, vagy kéjutazás egy olasz túra?

Tippek olasz autós kiránduláshoz

Szerző: Kovács Miklós levél küldés 
Dátum: 2014.07.12. 08.00

Olaszországban vezetni rendkívüli élmény. Hogy pozitív, vagy negatív, azt mindenkinek saját bőrén kell megtapasztalnia.

Őrültek! Dudálnak, furakodnak, állandóan magyaráznak, magasról tesznek minden szabályra, rémálom Olaszországban közlekedni.

Szenvedélyesek, lazák! Mint az élet más területein, a mediterrán emberek a volán mögött is temperamentumosan viselkednek. Nincs vaskalapos szabálykövetés, viszont az organikus káosz, ahogy a robogórajok, teherautók és kocsik tömege hömpölyög az országutakon, mégis működik. Itt érzed, hogy élsz!

Általában ez a két sarkított vélemény hangzik el, ha az Olaszországban történő vezetés kerül szóba, és hogy melyik táborba tartozunk, azt csak a mély vízben, több száz kilométeres olasz túrával tudjuk eldönteni.
 

Következő olaszországi utunkra már a tartósteszten használt benzines S-Cross visz el bennünket, de most épp másvalaki nyaralt vele

Erre a kérdésre mindenképp választ akartam kapni, ezért a Rómától az Amalfi-partig érő nyaralásunk idejére autót béreltünk. Aki ismerős Olaszország útjain, annak vélhetően nem tudok újat mondani, nekik a nosztalgiázás miatt érdemes maradni, aki viszont még most készül kocsival ‘Olaszba’, annak pár hasznos tippel is szolgál történetünk.

Nyögvenyelős, asztalcsapkodós délután után (ennek részleteiről, viszontagságairól külön cikk szól majd) megkaptuk a bérelt Fiat 500-as kulcsát, és nekivágtunk a Nápoly felé tartó A1-es autópályának.

Autópályán

Bár csábító a dél felé egyre csak jobban kanyargó másodrendű utakon csámborogni, ekkora távot mégis sokkal üdvösebb a 6950 kilométer hosszú autópálya-rendszert igénybe véve ledarálni. Olaszország rendelkezik a legrégebbi autópályadíj-rendszerrel Európában, körülbelül 80 fizetős útszakasszal a 30 darab “A” jelzésű autópályára hajthatunk fel a jó öreg kapus rendszeren keresztül. A díjakat kétféle módon fizethetjük. A legtöbb szakaszon az autópályadíj nagysága a megtett távolság függvényében emelkedik, és utólag fizetünk, ez a zárt rendszer.

Bérelt autónk egy Fiat 500 1.2-es motorral 69 lóerővel, több mint 30 000 kilométerrel a háta mögött. A bérelt autókat körüllengő rossz pletykákhoz viszonyítva kitűnő műszaki állapotban volt.

Esetünkben az első ilyen szakaszért Róma és Nápoly között 15 eurót kellett kicsengetni, de amikor az A1 jelzésű autópályát elhagyva Salerno felé vettük az irányt, ott már két eurót előre fizetve vettük igénybe a szolgáltatást.

Hosszabb tartózkodás esetén a készpénzes fizetés helyett két alternatíva kínálkozik a Viacard, vagy a Telepass rendszer. A fizetőkapuknál utóbbival megállás nélkül hajthatunk keresztül. Amint a jármű keresztülhalad a díjfizető állomáson, a rendszer kiszámolja a fizetendő autópályadíjat, majd ezt automatikusan hozzáadja a Viacard számlához, tehát a Telepass a Viacard kiegészítője és nem alternatívája, ezért csak érvényes Viacard birtokában rendelhető meg. A Viacard és a Telepass is korlátlan ideig érvényes, nincs lejárati dátumuk.

Rémálom, vagy kéjutazás egy olasz túra? 1
Nincs bokorba rejtett sebességmérő, a fixen telepített eszközöket tábla jelzi

Nem árt felkészülni rá, hogy Olaszországban hétvégén a benzinkutak teljesen önkiszolgálóak. Használatukhoz kiszámolt pénzre, vagy bankkártyára van szükségünk, meghatározott összegért (5-20-50 euró) lehet tankolni, és az automata nem ad vissza.

Az általunk használt szakaszon kútból sem akadt sűrűn (pihenő van), legalábbis a hazai állapotokhoz viszonyítva, így egy hosszabb autópályás útnak ajánlott legalább fél tankkal nekivágni. Akárcsak nálunk, itt is 130 km/óra a megengedett maximális tempó a sztrádákon, gyakori a táblával előre jelzett sebességmérés, ezért nincs értelme a felelőtlen száguldásnak.

Országút az Amalfi parton

A kontrollált, ingerszegény sztráda után pofonként hatnak az első, országúton megtett kilométerek. Szállásunk felé egyre csak szűkebb csatornának tűntek az utak, ahol mi jobb híján sodródtunk a hömpölygő árral. Szállásunkra, Agerolába érve nyert értelmet a Fiat 500 és az összes olasz miniautó koncepciója, a gyűszűnyi bejáraton Volkswagen Golf felett csak vért izzadva jutottunk volna a Mira Mare panzió belső udvarára.

Az ideális állapot, amikor sem gyalogos, sem egyéb közlekedő nem rondít az élménybe. Igaz általában ez csak a következő kanyarig tart, ott nyakunkba ömlik a káosz.

Bár vérvörösre lobbant szemmel ájultunk ágyba, az első igazi tengerparti csapatás feledtette az autóbérlés gondjait, és a Róma környéki dugókat. Az Amalfi-part útjain ízlelhetjük meg a mediterrán stílus velejét. A meredek sziklafalak és a tenger közé szorított utakon sűrűsödik az olasz közlekedők minden jellemzője.

Itt vezetni olyan, mintha búvárruhában próbálnánk átfűzni egy cérnát a tű fokán, miközben halrajok rágják a karunkat. Kemény kihívás, amire emlékezni jobb, mint átélni. Az általunk is választott városi kisautónál megfelelőbb négykerekű közlekedési eszköz nincs ehhez a sziklára borított tál spagettihez, amit itt úthálózatnak neveznek.

Aki szédül, itt duplán émelyeg, akinek tériszonya van, az garantáltan fehéredik, aki pedig nem bírja a váratlan helyzeteket, és a szűk utakat, az üljön inkább buszra. Viszont ha nem riasztóak ezek a körülmények, életre szóló élmény lehet a Sorrentói-félsziget felfedezése, főleg a Salerno felől Positano városáig tartó szakaszon. Kanyar kanyart követ a csipkézett sziklákkal tagolt völgyekben, az 1,2 literes 69 lóerős motor bőven elég arra, hogy második-harmadik fokozatban kamaszos hévvel pörgetve húzzuk ívre a könnyű ötszázas orrát.

Mint egy tál kiborult spagetti, nincs ötven méter egyenes szakasz ezen a partvonalon.

Közben képeslap a táj, cikázó hajókkal díszített tenger, hegyorom mögé bukó nap, apró színes házak teraszain teregetett ruhák hoznak olyan hangulatba, hogy minden szavunkat magánhangzóval akarjuk befejezni.

Persze ezek az idilli pillanatok nem tartanak sokáig. Az autózás java része araszolás a dugóban, centizés a falak mellett, és kőkemény stressz. Mindenki dudál, de ez főleg hangjelzés, hogy a beláthatatlan kanyarban készüljön fel a találkozásra a szembejövő. Pontosabban szólva amennyire lehet kenje fel magát a sziklafalra, vagy fél kerékkel álljon a szakadékba, mert másképp örökké tartó dugó alakul ki.

A buszok találkozása általában negyed órás várakozást ígér, amíg valamelyik sofőr rászánja magát a tolatásra.

Legmélyebb tisztelet a buszsofőröknek jár, ők naponta vívnak párbajt egymással és a többi közlekedővel. Ha két járat egy szűkebb részen találkozik, általában 10-15 percnyi tanakodás után dől el, kinek jut a tolatás nem túl kellemes feladata.  Ha nagy a galiba, segítenek a helyiek, mindig akad egy ajtó, ahonnan az előugró megoldó-emberek hevesen gesztikulálva, irányítva teszik lehetővé a továbbhaladást.

Erre legjobb gyakorlati példa ez a Positano felé készült videó. Egy robogó miatt dugó alakult ki, de végül fizikailag arrébb helyezve a kétkerekűt sikerült túllépni a problémán.


Ha már robogó. Ez akárcsak Olaszország miden táján, a helyiek kedvenc közlekedési eszköze. Rengeteggel találkoztunk, viselkedésük leginkább halrajra hasonlít. Előznek jobbról-balról, ahol épp hely akad, minden kanyart betéve ismernek, így turistaként hajmeresztőnek tűnik a tempó, ahogy az életveszélyes szakadékokkal taglalt utakon haladnak (főleg mikor két utas, ölebbel megtoldva, telefonálva csapat a hajtűkanyarban).

Parkolás

Az Amalfi-part egyedülálló hangulatát a Sorrentói-félsziget különleges földrajza adja. Meredek sziklafalak ölelnek patakok vájta völgyeket, alig akad pár négyzetméter sík terület, a térség híres citromát is teraszos földműveléssel termelik. Ebből adódóan az autók számára fenntartott helyeket is aranyárban mérik, a nyári főszezonban szó szerint lehetetlen parkolni.

Nem csak az út menti zugok, karcolást, tükörvesztést garantáló beugrók tömöttek, hanem a fizetős parkolók java része is. Félnapi ráérős bolyongás után sikerült egy a Fiat 500-asra szabott helyett találni, de az örömittas beállás után fedeztük fel a tábla kiegészítő pontját, miszerint ide csak helyiek parkolhatnak.

Hogy tudd, mikor parkolhatsz!

A nagyobb városokban jó adag szerencsével akad egy óránként 3 euróért mért hely, ha ilyenre akadunk, ne habozzunk tovább, foglaljuk el, és tömjük ki az automatát, majd nyugodtan induljunk hűtőmágnest vásárolni, és fagylaltot nyalni. Túránk alatt, június végén még ezekért a helyekért is sorbaállás volt Minori központjában, a műszerfalra rakott cédulákat figyelik a cseles parkolók, és akinek negyed-fél órán belül lejár, arra egyszerűen ráállnak, és megvárják a tulajdonos felbukkanását.

Tömegközlekedés

Ha autózás helyett a helyi borok megismerésére szavazunk, taxi helyett legjobb megoldás a helyi buszjáratok igénybevétele. Elsőre kaotikusnak tűnik, de később kiderül, hogy mint mindent Olaszországban, ezt is jobb szóban intézni. Nem fárasztják magukat részletes menetrenddel, pontos táblákkal, kérdéseinkkel, a leszálláshoz megfelelő megálló kiválasztásával nyugodtan zaklassuk a sofőrt, valószínűleg olaszul, de használható választ ad majd.

Ez a buszmegálló már gazdagon kitáblázottnak számít Amalfi térségében

Egy buszjegy 1,5 euró, használható menetrendet ezen az oldalon találunk, de mivel a megállók pontos neve a helyszínen ritkán van feltüntetve, a legjobb a kérdezéses módszer.

Leglátványosabb, és talán leggyorsabb tömegközlekedési eszköz a komp. Ezt mindenképp ki kell próbálni, ha az Amalfi-parton járunk, gyors, sétahajózásnak beillő élmény, Positano és Amalfi között mindössze 8 euróért, de a kötelező látnivalónak számító Capri szigetét is így közelíthetjük meg legolcsóbban.

Positano városa a menetrend szerint közlekedő kompról fotózva. A látványért megéri igénybe venni ezt a közlekedési formát is.

Kommentek

  • subtotal

    Mélygarázs, ahol van azt kell használni, meglepően sok helyen van is.
    Egyébként én voltam ott bérautóval (Punto) és sajáttal is (525d), a sajáttal sem volt gond, igaz Rómánál délebbre nem mentem, sajáttal nem is mennék :)
    Pár dolog:
    – Gondolom nem túl PC leírni, de nagyjából felesleges lassítani az olyan építkezéseknél, ahol láthatóan nem folyik épp munka (hétvége). Senki nem teszi, a rutinosabb németek és osztrákok sem :)
    – Csak akkor parkoljon bárki az utcára, ha nem félti a kocsi lökhárítóit
    – Ha egy olasz azt mondja, beszél angolul, az nem jelenti azt, hogy tényleg
    – GPS nélkül ne nagyon akarjunk mellékutakon andalogni, mert táblázni nem igazán tudnak, egyébként is csak a sztráda felé hajtanának
    – Jobb megtanulni az önkiszolgálás mikéntjét tankoláskor, mert a borzasztó drága naftára még ráugrik egy viccesen magas kiszolgálási díj

  • v_Petya25

    Mi is voltunk már Padova-Firenze-Pisa-Massa-Maranelló útvonalaon. Autópályán a kapuknál előfordul, hogy nem kicsit kell várni. Városban alig látni sértetlen autót, inkább az összes sarkán nyomott húzott mind. Saját autóra nagyon figyelni kell, mert előszeretettel nyomkodják be magukat lökhárítóval kicsi helyekre.

  • husky

    Igaz és is néhányszor vezettem Észak-Olaszban, csak elsőre rémes, amúgy meg lehet szokni, ha az autóra nem is, egymásra azért vigyáznak. ne mutogassunk és anyuzzunk, mert nem otthon vagyunk (itthon sem kellene)és megkaphatjuk a magunkét valahogy meg van a maga rendje, csak könnyebb-nehezebb felvenni, kinek, hogy. Tankolni nehéz, sok a kis kút és 20 óra után szinte mind bezár. A külföldi rendszám némi védelmet ad, elnézik botlásainkat. Bérautó szívás lehet, ha a Navigáció is csak olaszul tud karattyolni. Vannak utcák ahová a Ducato is nagy kb. 3 méteres utca járda nélkül és perzse 2-3 asztalka a kávézó előtt.
    Ami nagyon tetszik, a sétálóutcákba bárki behmehet 3,5 tonnáig, fél oldalt, hosszirányú sárga vonal mögött megáll. amig rakodik OK, senki nem szól, utána van 2-3 perce, hogy elmenjen vagy megbüntetik!

  • Zside

    Én inkább a cikkben szereplő vélemény első véleményével értek egyet.
    Sok helyen jártam már Európába kocsival,igaz nem huzamosabb ideig de három éve kocsival indultam neki dél-Olaszországnak azon belül is a rettegett, rossz hírű,szinte turista mentes Calabrianak.Közel 2100km-t vezettem mert tettem egy kitérőt északon.Azt nem ecsetelem hogy számomra az egyik leggyönyörűbb hely ahol eddig jártam és az emberek is sokkal kedvesebbek mint északon de ami a cikkhez tartozik hogy sehol nem közlekedtem olyan nyugodtan mint Reggio-ba illetve Calabria-ba pedig három csodás hónapot töltöttem ott úgy hogy szinte napi rendszerességgel használtam az autóm ami egy E osztály tehát nem is kicsi,többször átmentem Szicíliába is. Az utcán parkoltam és egy karc se lett a kocsin igaz ez inkább szerencse lehet :D mert valóban érdekesen parkolnak.A lényeg hogy 1-2 nap után felvettem a ritmust és semmi problémám nem volt az ottani közlekedéssel.Nagyon kaotikusnak tűnik de hozzám sokkal közelebb áll az mint ami itthon zajlik.Tudni kell néhány íratlan szabályt,a kreszt meg inkább el kell felejteni és akkor nem lesz probléma. :) :)

  • Xebulon

    Én azt vettem észre, hogy a vezérlő elv, hogy melyik kocsinak van előrébb az orra. Akinek előrébb van, azt a többiek beengedik, vica versa ha az én kocsim orra volt hátrébb, akkor rám húzták a kormányt és nekem kellett figyelni. Ez működött robogóra is. Egy idő után megszoktam, hogy csak előre kell nézni, tükröt sem kell használni, ha az én autóm volt előrébb, akkor mehettem; ha az én autóm volt hátrébb, akkor figyelnem kellett. Persze azt, hogy mehettem relatív volt – kiszámíthatóan és határozottan kellett viselkednem. Ugyanakkor ezek a szabályok csak olasz városokban működtek – turistákkal teletömött tengerparton már inkább a németes kresz szabályok maradtak, illetve a dugó hegyek. Akkor megfogadtam, hogy olaszba csak és kizárólag motorral megyek, más alternatívát nem bírok.

Nagyképű, de van mire

A faceliften átesett Fiorino mosolyában van némi önteltség, ami nem csoda, hiszen van mire beképzeltnek lenni.

Már el is készült a legdurvább Fiesta

Az új Ford Fiesta máris megvadult és rallyautóként még elődjénél is sikeresebb szeretne lenni, amihez mindene adott.

F1: Rosberg ennyi milliárdról mondott le önként

Nico Rosberg nagyon sok pénzről mondott le önként és dalolva a visszavonulással.

F1: A Williams hibákat vár az újonctól

A Williamsnél fel vannak készülve rá, hogy a jövőre bemutatkozó 18 éves versenyzőjük, Lance Stroll bukdácsol majd a Forma-1-ben.

Szebb, jobb Daciák jönnek

Közepes erejű ráncfelvarráson esett át jó néhány Dacia-modell. A szokásos plasztikázáson kívül új motor és automatikus váltó is érkezett a frissítéssel.

Ennyivel lesz gyorsabb az F1 jövőre

Valtteri Bottas, a Williams pilótája szerint a 2017-es autókkal kettő-öt másodperccel javulhatnak a köridők az idei szezonhoz képest. Max Verstappen nagyobb fizikai megterhelést vár.

Csak a baj van a szigorúbb fogyasztási tesztekkel

Az emissziós tesztekkel szemben támasztott követelmények szigorításának lassított ütemezését kéri az Európai Bizottságtól az európai autógyártók szakmai képviseleti szervezete, az ACEA.

Elektromos LiAZ-t tesztelnek Moszkvában

Bár Oroszország hatalmas gázkészleten csücsül, egyre több elektromos autóbusz prototípusa nő ki a földből. A legújabbhoz a Siemens szállított eszközöket.

F1: A Merci hibázott, amikor rászólt Hamiltonra

Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke egy interjúban azt mondta, hogy rossz döntést hozott az alakulat, amikor a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjon gyorsításra kérte Lewis Hamiltont.

Kocsisor, ami Budapesttől a Balatonig ér

Ha egymás mögé állítanánk a 15 ezer autót, akkor a kocsisor Budapest határától majdnem a Balatonig érne – márpedig idén a Ford várhatóan ennyi járművet ad el Magyarországon.

F1: Alonso nem megy a Mercedeshez

Fernando Alonso felfedezője, menedzsere, “második apja”, Flavio Briatore azt állítja, hogy a spanyol biztosan nem megy a Mercedeshez 2017-re, tiszteletben tartják a mclarenes szerződést.

Leszavazhatják a Forma-1 megvásárlását?

A Forma-1 új tulajdonosaként emlegetett Liberty Media akár még ki is hátrálhat az üzletből, csak januárban szavaznak róla, hogy végigvigyék-e a felvásárlást.

vezess-logo

Engedélyezi, hogy a vezess.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.