Emlékeznek még a külföldi rendszámos autók körüli cirkuszra? Amikor a kormányzat NAGYON HELYESEN hadjáratot indított a nagyrészt RO-s (Rosenheim – Németország), meg KN-es (Komárom  – Szlovákia) rendszámmal furikázó adócsalók ellen? Tudják, akik bemennek itthon egy autószalonba, majd a vásárlás után a többséggel ellentétben nem állítják Magyarországon forgalomba a kocsijukat, így nem fizetik be az áfát a költségvetésbe, hanem külföldi kamurendszámmal használják itthon az autót.

Emlékeznek még arra, amikor sajnálatos módon egy POCSÉK JOGSZABÁLLYAL úgy próbálták nyakon csípni az ügyeskedőket, hogy rögzítették: aki magyar személyivel és hazai bejelentett állandó lakcímmel 24 óránál hosszabb ideig vezet idehaza külföldi rendszámos járművet, az (vagy a jármű üzembentartója) akár 200, 400 meg 800 ezer forinttal bírságolandó? Legyen az áfa-csaló, avagy tisztességes magyar állampolgár.

Emlékeznek még arra, amikor a pontatlan törvény áldozatai sorra jelentkeztek szerkesztőségünkben?
    – a külföldön vendégmunkásként dolgozó magyarok, akik nyugodtan nem jöhettek haza egy hétvégére a kint használt, külföldi rendszámos autójukkal
    – a magyar élsportoló, aki a törvény miatt félve használta a külföldi szponzorától kapott kocsit
    – a veteránautós klub, amely a lengyel baráti egyesülettől ajándékba kapott öreg Nysát sem próbálhatta ki a magyar utakon – és így tovább.

Ja, és emlékeznek még arra, hogy az ombudsman is elmeszelte a lapáttal írt törvényt, mert például a külföldi rendszámos autót használónak a családtagjai nem vezethették a kocsit? Például a feleségek. Aztán elmeszelte az Európai Bíróság is, amelyhez egy szombathelyi bíróság fordult.

Biztosan rémlik valami.

A rendőrség és a NAV feladata volt a bírságolás, utóbbi 2013. szeptemberig 413 eljárásban 95,7 millió forint bírságot osztott ki

Arra viszont talán kevesebben emlékeznek, hogy a káosz és eredménytelenség (hiszen azóta is látjuk a RO-s meg KN-es luxusautókat) ellenére is  hangzatos politikusi nyilatkozatok árnyékában több becsületes, mégis megbírságolt honfitársunk beperelte a magyar államot. Konkrétan a gyatra törvényt betartani kénytelen, így bírságoló rendőröket, NAV-ellenőröket.

Nos, a perek azóta is zajlanak, egy közülük már le is zárult. Az ítélet itt van a Vezess.hu szerkesztőségében, érdekes kis történet ez is.

A büntetés: 200 ezer forint

Zoltán például nem adócsaló. Beszél németül és angolul, tudásának és agilitásának köszönhetően 9 éve egy grazi székhelyű, ipari légkondikkal foglalkozó cég megbecsült alkalmazottja. Ő az XY Gmbh kelet-európai képviselője, mint ilyen, évente több tízezer kilométert hajtja a természetesen osztrák rendszámú Škodát, ami a munkavégzéséhez elengedhetetlen. Jár vele Ausztriában, Magyarországon, Horvátországban, meg pár másik országban – ez a dolga.

2012. április 16-a szokásos munkanapnak indult, hajnali 4.30-kor kelt, majd a Škodával Boszniába indult tárgyalni. Természetesen olvasott a sajtóban a törvényről, a rossz fiúk ellen indított, hajtóvadászatnak nevezett valamiről, de az ő esetében hivatalos okirat igazolta, hogy az XY Gmbh az üzembentartó, plusz hordta magával a cég járműhasználatra vonatkozó engedélyét, ezen felül a pontosan vezetett menetlevelet is. Nyugalmát erősítette aznap is, hogy a törvény hatálybalépése óta már számos alkalommal átlépte az országhatárt, vagyis a határőrök korábban rendben találták a kocsihasználatot.

Különben is az áfával ügyeskedők ellen született a törvény, nem az ő megszívatására.

Ezúttal azonban a déli országhatár átlépésekor egy törzszászlós félreállította a Škodát. Sőt, a jogszabályra hivatkozva 200 ezer forintra megbírságolta Zoltánt, ami elég abszurdnak tűnt az áldozat számára. Ismételjük meg, amire ő is hivatkozott a munkavégzése közben:
   –  több határállomáson ellenőrizték már, mindig rendben volt minden
   –  egy héttel korábban ugyanezen az átkelőn is problémamentesen kilépett az országból
   –  az osztrák dokumentumai mellé magyar fordításokat csatolt
   –  ezen felül furcsa volt számára, hogy bár a bírságot kiszabta a törzszászlós, a jogszabály rendelkezésével ellentétben a rendszámot mégsem vetette le, vagyis megállapította, hogy törvénytelen a járműhasználat, de tovább engedte autózgatni az állítólagos törvénysértőt
   –  sőt, amikor a sofőr bizonygatta, hogy csak egy osztrák cég alkalmazottja, nem ellene íródott a törvény, az egyenruhás bocsánatot kért, mint mondta, neki ezt kell tennie

Budapesti rendszámkeret, német rendszám

A grazi központban hüledeztek Zoltán sztoriján, nem értették, hogy a számos országban osztrák rendszámos céges autót használó képviselőik közül miért piszkálják a magyar emberüket. Mivel megmaradt a rendszám, Zoltán eztán is végezte a munkáját, rakta a kilométereket a Škodába, majd pár hét múlva megjött a 200 ezres csekk.

Nem fizette be, ügyvédhez fordult.

Levelet írt Rogánnak

A következő hónapokban Zoltánt két különböző rendőrkapitányságon is meghallgatták, dokumentumait megvizsgálgatták, még az osztrák egészségbiztosítása is előkerült, mindhiába. Az elsőfokú határozatot helyben hagyták a felsőbb szervek is. Pont.

Akinek persze fáj az igazságtalanság, az naiv mód – mondjuk ezt utólag – próbálkozik: Zoltán még a törvényt jegyző Rogán Antalnak is írt egy levelet, amiben elmesélte, hogy ő becsületes állampolgár, nem az a fajta, aki ellen a hatóság bárdját kiélezték. Persze ez sem változtatott semmin, más opció hiányában jött a bíróság, a további szabadnapok, stressz, és elkeseredett küzdelem a félresikerült törvényt mereven betartó hatóság ellen. Mert hát a hatóságnak az a dolga, hogy betartsa a törvényt. Ha jó, ha rossz.

“Igazából a családom sem hitt abban, hogy van esély a rendőrség ellen, volt, aki mondogatta is, hogy jobban járok, ha befizetem a 200 ezret” – mondja Zoltán.

Keresetében a védője számos tényezőre hivatkozott:
   –  legelőször is a jogsértés hiányára
   –  arra, hogy a sértett csak a munkáját végezte a munkavégzéséhez a munkáltatója által rábízott járművel
   –  az osztrák cég dokumentumaitól a menetlevelén át az útlevelében lévő összes pecsétig minden ezt támasztotta alá
   –  még az is szóba került, hogy Zoltánnak privát autója is van, egy Suzuki, amit idehaza használ – ugye kitalálják? – magyar rendszámmal
   –  sőt, azt is megemlítette a kereset, hogy történetesen nem a megbírságolt Zoltánhoz hasonlók megbírságolása miatt született a jogszabály, magyarán célt tévesztett a hatóság

Végül még az állam fizet

Bő két évvel a keserű reggel után született meg a jogerős ítélet, amiben a bíró hatályon kívül helyezte a rendőrségi bírságot, mert a felperes dokumentumai “egyértelműen igazolták” állításait.

Sőt, az ítélet arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizesse meg Zoltánnak a megállapított 57 500 forint perköltséget. Hogy tényleg csak ennyit veszített-e egy tisztességes, de megbüntetett, ezért bírósági eljárásba kényszerített ember két éven át, azt nyilván senki nem gondolja komolyan.

Mi van most?
1, Zoltán nyert
2, a megbírságoltak perei zajlanak a hazai bíróságokon, vendégmunkások járnak tárgyalóterembe, hogy ugyan ne büntessék már őket mások helyett
3, a RO-s és KN-es rendszámú autók nem tűntek el az utakról