“Hogy a fene egye meg…” – szisszent fel Judit, amikor beparkolt a határszéli kisváros hipermarketjének parkolójába, a hátán is felállt a szőr a hangtól. Szokása szerint orral gurult a padka irányába – csakhogy olyan magasra építette valami zseni a szegélyt, hogy nem az abroncs ért a kőhöz, hanem az egyterű ütközőjének alját horzsolta fel a padka lúdbőröztető hang kíséretében.

Mivel céges a Scénic, a francia multinál középvezetőként dolgozó Judit az aláírt szerződésének megfelelően azonnal felhívta a flottamenedzserét (híváslista igazolja), és bejelentette az apró sérülést. Szerencsére tényleg nem lett érdemi a kár, az autó mellett állva nem is látszik, így Judit bemehetett végre megvenni a korábban kinézett csizmát, egyre hűvösebbek voltak az októberi hajnalok.

Természetesen a sérülést körbefotózta cége flottamenedzsere (képek, és 3 tanú igazolja), aki úgy döntött, annyira pitiáner az ügy, hogy javítani sem kell.

Judit divatos csizmáját már többször eláztatta a novemberi eső, a horzsolást is szinte elfelejtette, hiszen nem is látszott igazából az eset óta is naponta használt Renault-n. Csakhogy napra pontosan egy hónappal a parkolást követően, 2013. november 9-én levelet küldött a hipermarkethez területileg tartozó rendőrkapitányság az üzembentartónak. Miszerint “közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés elkövetése miatt magánszemély feljelentést tett ismeretlen személlyel szemben”.

No, ez érdekes. Vajon ki és miért?

Újabb bő hónap múlva már Judit kapott idézést “eljárás alá vont személyként”, majd ismét egy hónap múlva nyilatkozatot tett a történtekről. Úgy tűnik, ez a szokásos ügyintézési idő, ugyanis megint csak 4 hét múlva már egy szemtanú meghallgatásán járt Judit, kezdett szépen kirajzolódni egy bizarr kis történet.

Szemtanú állítja, hogy

2014 februárjának közepén Judit, az ügyét intéző főhadnagy, valamint az Úr színe előtt egy István nevű ötvenes férfi azt vallotta, hogy “az autó láthatóan ügyetlenül parkolt ki a helyéről, amikor nekiment az ott parkoló Mercedesnek”. István segítőkészen azonnal besietett az áruházba, ahol a biztonsági őrökkel bemondatta a hangosbeszélőn, hogy az XY rendszámú Merci tulajdonosa siessen az információs pulthoz. Ott és akkor ő névjegykártyát is cserélt a Mercedes gazdájával.

Van ennél különösebb is a vallomásban. A névjegykártyák cseréjét követően István visszament a Mercedeshez, de állítása szerint azon már nem csak azok a sérülések voltak, amiket ő a Renault-t vezető Judit ügyetlenségének tulajdonít, hanem mások is. Amúgy azt nyilatkozta, hogy a konkrét ütközésre nem emlékszik.

A kedves olvasó erre azt mondaná, hogy tessék már összenézni azt a két kocsit valami hozzáértőnek, és zárjuk le gyorsan az ügyet.

Nos, a Renault-n azóta is ott van az első ütköző alján, középen, a földre néző horzsolás. Olyan 20 centis magasságban. Azóta a kocsi nem volt fényezve, rétegmérő igazolja körben a gyári értékeket. A Mercedes sérülései azonban a jobb első sárvédő oldalán 40 és 60 centis magasság között keletkeztek.

“A végtelenül kedves rendőr fiatalember kereste a sérülést a kocsim oldalán, de nem találta, persze azért előírásszerűen körbefotózta” – emlékszik Judit. Természetesen mindkét járműről mérőrúddal hitelesített képek készültek.

A kedves olvasó erre azt mondaná, hogy hát ez a két kocsi aztán biztosan nem ütközött. Az ügy mégsem ért véget.

Jött a csekk

Ezúttal összekapta magát a hatóság, mindösszesen kettő nappal a fenti tanúmeghallgatást követően elkészült a határozat, amely “közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése és közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése” miatt 30 000 forint pénzbírsággal sújtja Juditot. Igen, így, kétszer szerepel ugyanaz az indok a dokumentumban.

Szóval jött a csekk, Judit pedig kifogással élt, annak rendje és módja szerint kifizette az ehhez szükséges 5000 forintos illetéket. Már nem csak ott tartott ez az egész őrület számára, hogy olyannal vádolják, amit állítása szerint nem követett el, már nem csak stressz, rendőrségre járás és egyebek keserítették az életét, hanem ő fizetett, hogy menjen tovább az ügy.

Úgy tűnik, a rendőrség viszont nem igazán akarta, hogy tovább menjen, a kifogást arra hivatkozva elutasították, hogy Judit lekéste a törvényes határidőt. Judit – ahogy írtuk -, egy multinál vezető, pedáns ember, nem az a típus, aki lekési a határidőket. Van az a típus, persze, de ő nem az.

A határozat kézhezvételének hetében ugyan kórházban műtötték a kezét, ezért valóban szorongatta a határidő, de ügyvéd ismerősével kiszámoltatta, biztos, ami biztos alapon, hogy a hétvégéket is belekalkulálva mikor tudja még törvényesen feladni a kifogását. Ezt meg is tette, majd a kifogásának az elutasítása ellen is panasszal élt – persze egy újabb 5000 forintos illetékbélyeg megvásárlása után. Ebben részletezte a sérüléseket, egyéb ellentmondásokat, nem nyújtjuk a mondatokat, a lényeg: immár az illetékes ügyészség törvénysértőnek mondva a szabálysértési hatóság határozatát, május 12-én elfogadta Judit panaszát.

Irány a bíróság

Levelében az ügyészség utasítást is adott az eljárás folytatására, ami gyakorlatilag az ügy bíróság elé vitelét jelenti.

Két hete meg is írta levelét a hatóság előadója.

“Tájékoztatom, hogy az Önnel szemben kétrendbeli Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése szabálysértés elkövetése miatt indított szabálysértési eljárás teljes iratanyagát hatóságom a XX-i Járásbíróságra a benyújtott kifogásának elbírálása céljából felterjesztette, miután a XX-i Járási Ügyészség XX/2014/XX. számú végzésében a kifogás elutasításáról szóló panasznak helyt adott.”

Itt tartunk most. Juditot azzal vádolják, hogy autójával nekiment egy másik kocsinak. Minderről szemtanú is nyilatkozott a rendőröknek. Csak hát ő is, meg a térdmagasságban makulátlan autója is mást állít. “Itt valaki nem mond igazat, és az nem én vagyok. Nem csináltam semmit, az igazságérzetemet pedig mélyen bántja, hogy vádolnak” – mondja Judit, aki most vár.

Jön a nyár, telnek az újabb hónapok. Ősszel a bíróságon találkoznak a felek.

Mivel folyamatban lévő ügyről írtunk, az általunk átnézett hatósági iratokról – szokásunktól eltérően – még anonimizált fotókat sem közlünk egyelőre. DE! Figyeljük a történet további folytatását, és a fejleményeket megosztjuk olvasóinkkal.