Elmaradnak mostanában a győzelmi jelentések a rendőrségi baleseti statisztikák mellől, komikus, kínos magyarázkodások kísérik az első negyedév adatait a hivatalos szakportálon, a baleset-megelozes.eu-n. A tények: A Rendőrség által gyűjtött legfrissebb előzetes baleseti statisztikai adatok alapján 2014 első negyedévében összesen 2 996 személysérüléses közúti közlekedési baleset történt, 11,58%-kal több mint 2013 hasonló időszakában. A halálos kimenetelű balesetek száma 2013-hoz viszonyítva 27,37%-kal emelkedett (95-ról 121-re).”

Már a felütés is vicces, ahogy az ORFK OBB közleménye minden felelősséget a tavaszra és a tavalyi hóra hárít:

Vélhetően a sok éves szakmai tapasztalatokat erősíti hazánk közúti közlekedésbiztonsági helyzetének alakulása 2014 első három hónapjában, mely szerint ha enyhe a tél, és korán beköszönt a tavasz, akkor több baleset következik be. Ennek számos, egymással összefüggő oka van. Enyhe időszakban többen közlekednek gépjárművel, a száraz utak nagyobb haladási sebességet tesznek lehetővé, ennek következtében a baleseti, sérülési és halálozási kockázat is megnő. Idén korábban vette kezdetét a kerékpáros és a motorkerékpáros szezon, mely ugyancsak a kedvező időjárásra vezethető vissza.

A jelenlegi és a tavalyi baleseti statisztikai adatok összevetésénél azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 2013. március közepén évtizedek óta nem tapasztalt havazás nehezítette a közlekedést, több napig gépjárművek százai rekedtek a hóakadályok fogságában, míg mások – akik tehették, vagy óvatosabbak voltak – egyszerűen útnak sem indultak. Minden bizonnyal az előzőek is közrejátszottak a 2014 első negyedévi baleseti adatok kedvezőtlen alakulásában, melyek figyelemfelhívóak ugyan, de az előzményekre és az eltelt rövid időszakra figyelemmel a korábbi trend megváltozására vonatkozó következtetéseket még hiba lenne levonni.

Érdekes, hogy a balesetek számának folyamatos csökkenése eddig nem kis részben a hatóságok munkájának volt köszönhető, most a növekedés viszont a nagyobb forgalomból ered. Hm. No, még két idézet, aztán befejezem:

Amennyiben a közúti közlekedésbiztonság legfontosabb mutatóját, a közúti balesetben meghalt személyek számának alakulását vizsgáljuk meg, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az eddig eltelt három hónap során 28 fővel többen vesztették életüket közútjainkon, mint az elmúlt év azonos időszakában (viszont  51,66%-kal kevesebben mint egy évtizeddel ezelőtt).” Valamint: -…a személyi sérüléssel járó közúti közlekedési balesetek okai között első helyen emelhető ki az abszolút és a relatív gyorshajtás (873 eset, az összes baleset 29,13%-a), másodikként az elsőbbség meg nem adása (792 eset, 26,43%), harmadikként pedig az irányváltoztatási, haladási, és bekanyarodási szabályok megsértése (412 eset, 13,75%).”

Mindehhez a magunk részéről három érdekes dolgot szeretnénk hozzáfűzni. Az egyik a szokásos megállapításunk: a balesetek száma megfigyeléseink szerint az objektív felelősség bevezetése óta meglehetősen szorosan együtt mozog a Magyarországon eladott üzemanyag-mennyiséggel. Évek óta hangoztatjuk, hogy nem, vagy legalábbis túlnyomórészt nem a rendőrség és a közúti közlekedéssel foglalkozó állami szervek sikersztorija volt az eddig 2008 óta folyamatosan csökkenő személysérüléses balesetszám, hanem főként annak következménye, hogy a válság miatt egyszerűen kevesebbet közlekedtek az emberek. A trend tavaly megfordult, az idei első negyedévben a Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint nyolc százalékkal nőtt az eladott üzemanyag mennyisége, ezen belül is kiugróan, 30 illetve 39%-kal megugrott a szinte kizárólag közúton és magánautókban elégetett prémium benzinek és a 98-as aránya.


A másik, hogy továbbra is önigazoló csúsztatás a balesetek fő okaként a gyorshajtást szerepeltetni a statisztikákban. Örvendetes fejlődés, hogy az ORFK OBB már a relatív gyorshajtást is megemlíti az abszolút mellett, amikor azt mondja, hogy 29,13%-ban ez a vezetői magatartás a balesetek oka – de szomorú, hogy még mindig nem publikálják lebontva, mennyi is ebből a sebességhatárok tényleges túllépése. A KSH 2012-es évre vonatkozó adatai szerint ennek aránya 1,9% volt a járművezetők hibájából bekövetkezett balesetek esetén, vagyis az összes személysérüléses baleset 1,9%-a előzhető meg sebességméréssel. Márpedig az utakon közlekedők leginkább csak traffipaxozás formájában találkoznak érdemi rendőri közlekedésbiztonsági munkával.

Levelet írtunk a belügyminiszternek

Nemrég találkozóra invitált minden közlekedési rendőrök főnöke, dr. Halmosi Zsolt vezérőrnagy úr, az ORFK rendészeti főigazgatója. A beszélgetésben megtudtuk, hogy a baleseti statisztika (amin a rendőri baleset-megelőzési munka és a sebességmérések istenítése alapul) az intézkedő rendőr első érzéseire épül, nem tükrözi a valós baleseti okok arányait. Erre én felvetettem, megkaphatnánk-e betekintésre mondjuk az utolsó száz személysérüléses baleset jegyzőkönyveit, vagy azok minden aggályos adattól mentesített kivonatát, hogy megnézhessük: akkor hát miért következnek be nem statisztikailag, de a valóságban a balesetek.

Írásban is előadott kérésemet pár nappal később elutasította az ORFK egy hivatalos levélben. Pedig szerintem az ötlet nem rossz, tehát most a belügyminiszter urat kerestük meg ugyanezzel a felvetéssel: elvégre a a rendőrségnek is segíthet, ha kimutatjuk, mi ellen kellene valójában küzdeniük a 30-as tábla melletti traffizás helyett.

És akkor itt jönne a harmadik érdekes dolog, a kérdés a címből. Miközben a számunkra hozzáférhető statisztika szerint a balesetek 6,7%-ában az elsőbbség meg nem adása, 12,3%-ában a bekanyarodás, irányváltás szabályainak meg nem tartása, 1,6%-ában a megállási kötelezettség elmulasztása a fő tényező, a rendőrség miért úgy végzi közúti ellenőrzési munkáját, ahogy?

Teccenek látni a STOP-táblát? Nos, a tőle úgy 50 méterre dolgozó rendőrpáros mintha nem látta volna

Az alábbi, pár hete lőtt videón az látható, hogy két rendőr egy forgalmas budai úton megállít 6 perc alatt mintegy 30, előttük elhaladó autóból egyet, egy olyat, amely nem követ el szabálytalanságot, szemre minden rendben van vele, a sofőr bekötve ül benne. Ez alatt a hat perc alatt a rendőrök előtt elgurul nyolc bekötetlen sofőr, láthatunk öt kocsit, amelyek nem állnak meg a STOP-táblánál, és látható egy autó, ami viszont közvetlenül a zebra előtt, a tilosban áll meg. Ezekkel nem foglalkoztak a rendőrök.

Mintha tényleg csak az alibi-igazoltatásból meg traffipaxozásból állna a rendőri munka. Feltettünk hát egy kérdéssort az ORFK-nak arra vonatkozóan, hogy a 2013-as évben milyen szabálysértések, közlekedési bűncselekmények miatt hány alkalommal szabott ki a rendőrség szabálysértési illetve közigazgatási bírságot. Tulajdonképpen arra lettünk volna kíváncsiak, hogy a traffizáshoz, tehát a gyorshajtás automatikus, pénzbehajtás-szerű büntetéséhez képest milyen arányban foglalkozik a rendőrség egyéb, a közlekedésre éppolyan veszélyes vezetői magatartások szankcionálásával is. Választ ezidáig nem kaptunk, igaz, még csak két hete küldtük el a levelet. (Frissítés: május 6-án megjött a válasz!!!)

Kedves olvasók; hogy gondoljátok, van mozgástere a rendőrségnek a balesetek számának csökkentésével kapcsolatban?

Elégedett vagy a rendőrség baleset-megelőző munkájával?

  • Nem, több érdemi munka kéne75%
  • Igen21%
  • Nem, több sebességmérés kéne4%

Elégedett vagy a rendőrség baleset-megelőző munkájával?