Két régi jó barát történetét olvassák alább a bírósági sztorikat bemutató sorozatunk legújabb darabjában.

Az események kezdete 2008-ra nyúlik vissza, amikor a szobafestő rávette régi barátját, a kőművest, hogy vásároljon a nevére egy Mercedes Sprinter kisteherautót hitelre, ő ugyanis BAR-listás egy korábbi hitele miatt. A másfél évtizednyi együtt dolgozás közben olyan jó cimboraságba kerültek, hogy a kőműves szívesen segített haverján, még pénzt sem kért cserébe, semmit.

Abban állapodtak meg, hogy az autót kizárólag a  festő fogja használni, és ő lesz az, aki fizeti a törlesztő részleteket is. Kézbe csaptak, majd az alkut tett követte: a kőműves közel 3 millió forintnak megfelelő svájci frankos hitelt vett fel az egyik banktól.

A kölcsönhöz szükséges dokumentumokat (a kölcsönszerződés, az opciós szerződés, a kölcsönigénylő lap, az adásvételi szerződés, a megbízási szerződés, az átadás-átvételi jegyzőkönyv) a használtautó-kereskedés intézte, ő állt közvetlen kapcsolatban a pénzintézettel is.

Besegítve barátjának, a kölcsönigénylő lapot, és a szerződéseket a festő töltötte ki, amit a hitelfelvételre rávett kőműves elolvasás nélkül aláírt, így azt sem tudta, mi minden áll azokban. Márpedig az általa szignózott dokumentumok többségében érdekes részletek szerepeltek.

Átverni egy havert?

Érdekes alatt ebben az esetben hazugságot értsen mindenki. Például azt, hogy a valóságban kőművesként dolgozó férfi a kamu szerint egy multinál volt középvezető olyan havi 400 ezres fizetéssel. A szerződésre pingált cégnél természetesen sosem dolgozott semmilyen pozícióban.

Az átverés sikerült, megjött a lóvé a banktól, behozatták a Mercit olaszból, levizsgáztatták, és forgalomba helyezték. Mivel papíron az ő tulajdona volt, átvette a kőműves, de még aznap átvitte jó barátjához. Ez volt az első és az utolsó nap, hogy látta a platóst.

Innentől kezdve a bank természetesen küldte neki a csekkeket, amiket ő szorgosan át is hordott a festőhöz, aki viszont a törlesztő részleteket egyetlen alkalommal sem fizette ki. Ennek nem is lehetett más folytatása, minthogy lép a pénzintézet.

A banki felszólító levél hidegzuhanyként érte a segítőkész kőművest, aki számon is kérte cimboráján a tartozást. Ő – mint később kiderült – egy hamis gépjármű-használati engedélyt mutatott megnyugtatásként, amiben az állt, hogy egy ismeretlen használó fogja fizetni a törlesztő részleteket.

Pénz ezt követően sem érkezett a bankhoz, sem a festőtől, sem az állítólagos ismeretlen használótól, így a bank 10 hónap múlva azonnali hatállyal felmondta a szerződést. Egyúttal felszólította az átvágott kőművest, hogy azonnal adja vissza a járművet. A Sprintert persze ő nem tudta visszaszolgáltatni, hiszen csaknem egy éve látta utoljára, ebből következően a bank által a kisteherautóért küldött partner sem találta meg nála. Ahogy a hivatalos nyelv fogalmaz: a bűncselekménnyel okozott kár nem térült meg.

Ki mivel védekezett?

A büntetőügy elsőrendű vádlottjaként a Székely Ügyvédi Iroda által képviselt kőműves a nyomozás alatt, és a tárgyalások során mindvégig tagadta bűnösségét. Szépen elmesélte a történteket: a másik rábeszélésére ment bele az egészbe, barátja persze megígérte, hogy mindent fizet, és majd egy ügyvéd előtt írnak valami papírt. A festő intézett mindent a vásárlással és a bankkal kapcsolatban, ő csak sorban aláírogatta a papírokat, nem olvasta át azokat, a kisteherautót is egyből tovább passzolta haverjának. Azt mindvégig tagadta, hogy pénzt fogadott volna el ezekért.


Az ügyet kieszelő festő lett a másodrendű vádlott, aki részben ismerte csak el a bűnösségét, a nyomozás során pedig egy újdonsággal lépett elő: ő is csak segíteni akart, mégpedig egy másik BAR-listás ismerősének. Lényeges részlet, hogy ő ezért 200 ezer forintot kapott.

Miután ő is BAR-listás volt, ezért vette be elmondása szerint a buliba régi, megbízható barátját, a kőművest, aki hajlott is a segítségnyújtásra. Szintén fontos, és ütközik a kőműves vallomásával, hogy a festő állítása szerint az alkunak része volt, hogy mindezért a kőműves is pénzt kap. Szintén ő állította, hogy a kőműves kérésére nem került be a kölcsönszerződésbe a valódi munkahelye. Azt elismerte, hogy a papírok egy részét (köztük a munkáltatói igazolást) ő töltötte ki, és tanúként ő szignózta.

Ismerte a festő a multi igazgatóját

Az eljárás során a rendőrség tanúként hallgatta ki az autókereskedés valamennyi dolgozóját, és a hitelintézet alkalmazottját is. Az aláírások ellenőrzésére írásszakértőt vettek igénybe, aki megállapította, hogy a szerződéseken lévő aláírások a kőművestől származnak, míg a többi kézírás a festőtől.

Természetesen meghallgatták a multi igazgatóját is, aki közölte, hogy soha nem dolgozott náluk a kőműves, ebből következően nem is ők adták meg a kölcsönigénylő papíron az adatokat. Ugyanakkor kiderült, hogy ismerte a festőt, aki korábban lakásfelújítást végzett az otthonában.

Végül a bíróság a másodrendű vádlott több egymásnak is ellentmondó vallomásával szemben a kőműves nyilatkozatait fogadta el hitelt érdemlőnek, amit a tanúvallomások is alátámasztottak.

A festő “megvalósította a csalás bűntettét” a barát átverésével, és annak következményeként a banki károkozással, a szerződés valótlan adatokat tartalmazó kitöltésével pedig magánokirat-hamisítást követett el.

Barátot átverni súlyosító körülmény

Ítélete meghozatala előtt súlyosító körülményként vette figyelembe a bíróság, hogy a festő “bizalmi viszonyát” kihasználva követett el bűncselekményt régi barátja kárára, továbbá azt is, hogy a kár nem térült meg. Magyarán: az autó nem került elő.

Az ítélet így 1 év 6 hónap börtönbüntetés lett 3 évre felfüggesztve.

A kőművesnél a bíróság kétséget kizáróan nem tudta megállapítani a bűnösséget, ezért az ellene emelt vádak alól (csalás, magánokirat-hamisítás) felmentette.