A Cactus statikus bemutatója után a program második felében is maradtunk a mozdulatlan autók bámulásánál. A Citroën elfekvőjében jártunk, ahol a márka történetének szinte minden darabját megnézhettük.
Maga a Citroën múzeum, pardon, Conservatoire Citroën nem tűnik igazi, teljes értékű múzeumnak. Ugyan bárki által látogatható, de kintről nem túl jellegzetes, szinte semmi nem utal arra, hogy mi rejtőzik a falak mögött. Csupán az lehet árulkodó, hogy a 2001-ben megnyitott épület a márka éppen a teljesen kihaltnak tűnő, Aulnay-sous-Bois-i üzemének szomszédságában található. Itt 5000 négyzetméteren 400-nál is több autót nyálazhatnak össze a márkarajongók.

A művész úgy érezte, ki kell lapítania egy Citroënt. Sikerült neki.

A helyszín félipari jellege ugyan még passzolna is funkcióhoz, de a túlzsúfolt, gyengén világított terek, a ronda, vastag műanyagláncok nagyon megnehezítik a fényképezést. Ha ezeken a nehézségeken sikerül felülemelkedni, akkor viszont igen élvezetes a hely, elképesztő járgányokat szedtek ide össze a világ minden sarkából, 1919-től napjainkig. Sőt, az autószalonok után ide kerülnek az éppen aktuális tanulmányautók is. De nemcsak autókat, hanem irgalmatlan mennyiségű dokumentumot is őriznek itt.

Nem francia, hanem lengyel találmány a márka emblémájában is feltűnő v-fogazású fogaskerék. A franciák csak megvették a találmányt.

A kiállított járgányok alapján az a kínzó érzésünk támad, hogy a Citroënnél imádják a szélsőségeket. A teremben a filléres, spártai berendezésű olcsó járgányok és a minden létező extrával telezsúfolt, elképesztően bonyolult formatervű és belterű autók állnak. A középút szinte teljesen hiányzik. De nézzük, mit rejtegetnek itt:

Ahogy belépünk a terembe, rögtön erős kezdéssel indítunk. Ő a Karin nevet kapta keresztségben, és 1980-ban volt roppant menő. Trevor Fiore háromszemélyes, trapéz alakú járgányában zsebtévé is jutott, és már profi tolatókamerája is volt.

Jobbra fordulva nagyot ugrunk az időben. Az első Citroënek sorakoznak itt, kezdetben favázas, később teljesen acélból készült karosszériával

Kezdetben nem bonyolították túl az autókat. Motor, váltó, kilométeres kardántengely és hátsókerék-hajtás. A fék a hátsó kereket fékezi.

C4 G roadster 1932-ből. 1767 köbcentis, 32 lóerős motor hajtotta

Négyszemélyes, C6 Faux Cabriolet 1929-ből, hathengeres motorral

Ennél csövesebb ülést nehéz lenne összehozni. Az ős-Kacsa távolról sem luxuskocsi

Vannak szépen rendbe szedett darabok - ezek azok - illetve rettenetes állapotú kacsák is, mint a következő képen

Ők befalazva töltötték a világháborút, azért néznek ki ilyen rémesen. A németek elől rejtegették őket, akik így nem tudták elcsenni a remek ötleteket és inkább megcsinálták maguknak a Bogarat

James Bond film sincs Kacsa nélkül. Az 1015 köbcentis 2CV 61 lóerős motorral és megerősített futóművel, bukócsővel felszerelve száguldozott az 1981-es filmben

Kacsából milliónyi készült, így ide is jutott belőle elég

Land Roveres stílusban a motorháztetőn virít a pótkerék

A franciák valamiért gerjedtek a sárga fényű lámpákra. Tudja valaki miért?

Lámpafetiszták előnyben

Mekkora mágusnak kell lenni, ahhoz, hogy valaki ennyire menő feneket rajzoljon?

Negyven éve így képzelték el a városi kisautót. Nekem tetszik.

Urbain 2. Fura ajtómegoldás, már 4 kerék és oldalablaktörlő teszi különlegessé, az idétlen forma mellett

Tanulmányautó abból a korból, amikor a hightech-et még nem az érintőképernyő, hanem az ezernyi gomb jelentette

Citroën Xsara Picasso előd

Elnöki rettenet. Hosszú, nagy, nehéz és irgalmatlanul rút

C60-as, meglepő módon 1960-ból. Flaminio Bertoni követte el

Kisteher, amely nem akart kihalni, 1984 és 2006 között 1,2 millió készült a C15-ből


További képek a galériában, katt ide!