Pulit már a nagy villanyautó-őrület szárba szökkenése előtt is használt az ELMŰ. A kilencvenes évek elején vásároltak hat darabot ebből az eredetileg a francia piacra szánt, dízelmotorral felszerelt, de később elektromosként megismert modellből, elsősorban üzemenyag-takarékossági céllal. Alig egy év használat után azonban kiderült, hogy a kisméretű járgányok szinte teljesen alkalmatlanok arra a feladatra, amire használták volna őket. 

Nem éppen szívderítő látvány, de szerencsére láttak benne fantáziát

Így 1996 ban végül mindet eladták. A flottából aránylag sok került a temetkezési vállalathoz – a temetőben szükséges rövidtávú, jellemzően lassú és csendes menethez ideális volt a Puli – ahol a többi, szertartáskocsiként rendszeresített Pulik alkatrészellátásához kellettek a leselejtezett darabok. A temetkezési vállalat az idők során szinte hivatalos Puli márkaszervizzé nőtte ki magát, hiszen az országban ők használták a leghosszabb ideig a valódi, közúti közlekedésre csak keserves kompromisszumok árán alkalmas járgányt. 

Lesz vele meló, tisztán látszik

Így a korábbi ELMŰ-s járgány is itt várta, hogy belső szervei végül más kocsikba keljenek újra életre. A kidobott, szerencsétlen szerkezet biztos és lassú halála szinte elkerülhetetlennek látszott, míg 2011 végén az ELMŰ munkatársai véletlenül kiszúrták a még a társaság régi, piros színében pompázó, hiányos Pulit egy félreeső zugban.

Mi is az a Puli?

A Puli egy, Szolár Tibor által tervezett, 1986-tól a HÓDGÉP által gyártott kétszemélyes városi törpeautó. A Puli eredetileg kis teljesítményű dízelmotorral felszerelt változatát a francia piacra szánták, mert ott ezeknek a járműveknek a vezetéséhez nem kellett B kategóriás jogosítvány. Komoly siker sosem lett belőle, leginkább a nyugati termelés kulturától álló kivitelezés és a megbízhatatlan, komolytalan nyugati partnerek okolhatók a törpeautó kudarcával. Hogy összesen hány darab Puli készült el, azt sem lehet pontosan tudni. A korabeli hírek több ezres darabszámról beszélnek, de reálisan alig néhány száz darab készülhetett belőle.

Az ELMŰ-nél úgy érezték, egy igazi hazai elektromos autó remekül passzolna az E-Mobility programjuk mellé. Szerencsére a vállalatvezetés is így látta, és megkezdődhetett a kiskocsi teljes felújítása. A vázszerkezet rémesen nézett ki a több éves hányattatás után, így azt a gyári specifikáció alapján újraépítették a megfelelő méretű zártszelvényből. A karosszéria nagy része műanyagból készült, ezzel csak apróbb ragasztásos feladatok voltak. Illetve volt elem, amit nulláról kellett újra legyártatni. 

A sok akksitól tekintélyesre hízott a Puli. 750 kilogrammot nyom.

A teljes felújítás után – modern akkumulátorok, tisztességes kábelek, és típusidegen, de legalább kényelmes ülések is kerültek bele – 2012 nyár elejére el is készült a társaság jelenlegi színére fényezett baba-kék Puli. Bár műszakilag tökéletes állapotban volt – talán újkorában sem volt ennyire tisztességesen összerakva – a társaság mégsem tervezi, hogy levizsgáztatja és rendszámot kér rá. Ahová kell, – az autó jelenleg csak ELMŰ-s rendezvényeken parádézik – oda tréleren szállítják és alig gyűlnek benne a kilométerek. A felújítás óta nem nullázott napi számláló a zárt területen megejtett rövid tesztúton sem érte el a lélektani 50 km-es értéket, és újkora óta is mindössze 7670 kilométer került a kocsiba. Szinte biztos, hogy ezt a műszert senki nem pörgette vissza…

Száguldás majdnem némán

Puli 2E műszaki adatlap:
Motoradatok:
Motor:egyenáramú, soros gerjesztésű villanymotor
Akkumulátorok10 db, 6 V, 240 Ah
Max. teljesítmény7,4 kW
Töltési idő14-18 óra (230 V, 16 A)
 
Menetteljesítmények:
Végsebesség – gyári adat65 km/h
Végsebesség – gyakorlatban40-45 km/h
 
Hatótávolság egy feltöltésselkb. 50 km
Saját tömeg750 kg
Maximális tömeg950 kg
CO2 kibocsátás (g/km)0
A külsőre igen lelkiismeretesen összerakott autó közelről is jól néz ki, nem csupán úgy tessék-lássék újították fel. Igaz, nem is volt olcsó, durván kétmillió forintnyi összegbe került, hogy ma így nézzen ki. Régi Trabant záron kell túljutnia annak, aki a Puli belsejébe tart és belül is régi, szocialista piacos autók alkatrészei néznek velünk szembe. A kormány és a műszerfal Polski Fiatból származik, a kézifék Trabantból, kétkörös, hidraulikus fékrendszere pedig Ladából. 

Szűkös, de megvan benne minden, ami kell a guruláshoz

A belső hangulata is érdekes, az ajtó hangosan záródik, csapni kell izomból, akár anno a Trabantot, és a helykínálat sem közelíti meg a ma már elvárt szintet. De gurul! A gyújtás – hehe – ráadása után már csak az irányválasztó kapcsolót kell előre, vagy hátra állásba kapcsolni és rátaposni a jobboldali pedálra. És a Puli többé kevésbé hangtalanul – jóval zajosabb, mint a modern, mai elektromos autók bármelyike – elindul. 

Előre két, hátra nyolc darab akkumulátornak van helye

Gyorsulása, csúcssebessége fényévekre van a Tesla villanyjárgányától, de még a szerényebb mai darabok is klasszisokkal komfortosabbak nála. De ennek az autónak nem is ez a fő feladata, hanem hogy emlékeztessen egy letűnt időre, illetve hogy felhívja a figyelmet egy olyan jövőre, amikor talán tényleg csendben, gyorsan és szagtalanul közlekedhetünk. Illetve arra, hogy érdemes megmenteni a szemétdombon szomorkodó járgányokat.