Egy irodában ülve, gumik helyett billentyűzetet koptatva, és a legújabb autókat tesztleve bizony csak a felszínét súroljuk annak, ami gyerekkorban megfertőzött a garázsműhelyben. Mára a nagyvárosi lét, a telekommunikáció és felgyorsult életünk nagy erőkkel próbálja leküzdeni a kórságot, de mikor meghallom egy hathengeres BMW blokk dobhártyaszaggató bömbölést, a szőrszálak a karomon azonnal vigyázzba vágják magukat, és a hétköznapok szürkesége szemvillanás alatt változik hallucinogén színförgeteggé.

Az eredeti Lotus Seven tervei alapján készült a váz, a tervektől a kész acélszerkezetig számolatlan munkaórát emésztett fel az építés

Pár héttel ezelőtt ragadott magával minket ismét ez az érzés – amire időről-időre szüksége van a benzinvérrel hajtott szervezetnek -, méghozzá egy vidéki, alig 6000 fős településen, ahol apa és fia olyan dolgokat művel, amiket legtöbbször csak monitor, vagy tévéképernyő előtt ülve nézhetünk végig. A pár négyzetméteres garázsban él az autóbuzéria eszenciája, aminek három összetevője a kitartás, a szenvedély és az alázat sajnos sokunk fogalomtárából már rég kikopott, mi azonban most megpróbáljuk újra felszínre hozni.

Narancsszínű festést kapott az alapoktól otthon készített karosszéria

De már így is túl sokáig ütöttem a klaviatúrát, inkább nézzétek meg, miről van szó. Ha pedig átjött az érzés, akkor mindenképp osszátok meg az ismerősökkel!

A garázsban, kemény verejtékkel született gép még nem bizonyított versenypályán, de a számok ígéretesek. A BMW E36-os szériából származó blokk 150 lóerejéhez körülbelül 600 kilogrammos tömeg társul, így valószínűleg vérpezsdítő élmény lesz minden méter. A párméteres próbaúton annyi egyértelműen kiderült, hogy az akusztikai élményre nem lehet panasz, gyönyörű, vaskos hangon szól az egyedileg gyártott leömlő-kipufogó páros.

Hogy mire képes valós körülmények között, arra reméljük még idén fényt tudunk deríteni valamelyik hazai versenypályán. Közúton nem valószínű, hiszen egy ilyen, az alapoktól otthon épített autóra komoly tortúra rendszámot szerezni.

Lotus Seven

A manapság már Caterham 7 néven ismert Lotus egy rendkívül könnyű, kétüléses,  nyitott karosszériás sportautó, amit 1957 és 1972 között gyártott a brit márka. Tervezője az a Colin Chapman volt, aki 1952-ben megalapította a Lotus Carst és a Team Lotusszal bajnoki címek sorát szerezte a Forma-1-ben.

Az eredeti modell annyira népszerű lett, hogy 2500 darabot értékesítettek belőle, köszönhetően egyszerűségének, és annak, hogy legálisan lehetett közúton használni, de a versenypályákon is otthon érezte magát.

Az első generáció

Az első széria motorja 1,2 literes és 40 lóerős volt, ami mai szemmel mosolygásra adhat okot, de ha belegondolunk, hogy a rettenet Ladák, Skodák vagy Zastavák sem voltak ennél sokkal erősebbek, viszont súlyra minimum kétszer annyit nyomtak, ez a negyven lóerő nem is olyan kevés.

Így az első Seven a maga 420 kilogrammjával meglehetősen sportos modellnek számított. 1958 decemberében pedig újragondolták a nyitott sportkocsit, és megépítették a Lotus Seven C Super Sevent, amely már 75 lóerőt teljesített, és 9,2 másodperc alatt gyorsult 100 km/órára.

A Lotus színeiben 15 év alatt négy generáció született, az utolsó 1972-ben, mikor a Seven gyártásának jogait, a tervekkel együtt megvásárolta a Caterham, és azóta is forgalmazzák a modellt,  minimális változtatásokkal. A ma kapható legdurvább változat a Caterham Seven CSR, amiben 260 lóerős, 2,6 literes Ford Duratec erőforrás dolgozik, és 3,1 másodperc elegendő számára, hogy elérje a 100km/órát. Listaára 44 995 angol font (16 millió forint). 

Caterham Seven CSR

A galériában még találhattok képeket az építés folyamatáról, kattintsatok ide!