A minap egyik ismerősöm mosolyogva tolt elém néhány megsárgult, pöndörödő szélű papírképet, hogy nézzem csak, ez miféle csodajószág. Otthon, a fiók mélyén találta a régen elfeledett fotókat, amelyek valamikor a 80-as évek legvégén készülhettek, jó eséllyel valamelyik hazai ipari vásáron. Egy fura kinézetű, apró, magyar gyártású járgány nézett velünk szembe, amiről egyikünk sem tudott semmit. Egészen eddig. 

Nem lehet véletlen a háttérbe komponált kisbusz. A Tecoplan az Ikarus szakembereinek gyermeke.

A kis sárga cucc, – amely mögött a háttérben, akkori szemmel nézve valami pofás Ikarus-átirat is látható – egész érdekesnek tűnt.  Hogy a képek pontosan mikor készülhettek, arról dunsztunk sincs, de jó eséllyel az 1989-es Genfi Autószalon után lehetett, hiszen ott mutatkozott be a nyugatnémet-magyar közös munka gyümölcse, a Tecoplan Leo.
Formája – legalábbis oldalról – még ma sem vészesen ódivatú, saját korában, közel 25 évvel ezelőtt pedig határozottan modern lehetett. Bár kasztnija roppant rövid – az első ülések után jelképes csomagtartó következik, majd egycsapásra hirtelen vége is az autónak – de két embernek még akár kényelmes is lehetett. Városban, rövid távra pedig nincs is ennél nagyobb autóra szükség. Fordulékony, keveset fogyaszt és a legkisebb parkolóhelyre is befér. Ma a smart és a Toyota iQ is nagyon hasonló. Az ötlet ígéretes, nézzük, miből készült.
Tecoplan Leo – a kihalt állatfaj 1
Kép: allcarindex.com
Felhizlalt Puli
Szerkezetileg a pöttöm járgány a Puli átdolgozott, szélesített alvázára épült, és a kor szellemének megfelelően szinte minden darabját költséghatékony módon, innen-onnan csipegették össze. Persze a gyártás beindulása után – a szériagyártást 2000 darabos tétellel kívánták elkezdeni – áttértek volna a hazai gyártók, beszállítók termékeire, de erre sajnos már nem került sor, a Tecoplan Leo mindössze a néhány darabos prototípus szintig jutott, tömegtermék sosem vált belőle. 
Pedig időben jókor, még az igen apró, városi járgányok megjelenése előtt született – a smart is csak nagyjából 10 évvel később jelent meg – de földrajzilag szerencsétlen helyen.

Módosított Puli alvázra, Fiat motorral, Renault futóművel készült az egyik legígéretesebb magyar kisautó

Műszaki adatok – Tecoplan LEO
Motoradatok:
Lökettérfogat (ccm)769
Furat x löket (mm)65 X 68
Hengerek / szelepek száma4/8
Max. teljesítmény (kW[LE]/ford.)25(34)/5250
Max. nyomaték (Nm/ford.)57/3000
Menetteljesítmények:
Gyorsulás (s, 0-100 km/h)22
Méretek:
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)2500/1560/1404
Tengelytáv (mm)1700
Csomagtér (liter)
Menetkész tömeg/terhelhetoség (kg)450/250
Üzemanyagtank kapacitás (liter)
Gumiméret175/60 SR 13

Te bánod, hogy nem lett belőle semmi?

  • Kár érte, hiába kicsit sárga, és kicsit savanyú, de a miénk lett volna90%
  • Nem, semmi keresnivalója sincs egy ilyennek az utakon6%
  • Hidegen hagy, nekem mindegy3%

Te bánod, hogy nem lett belőle semmi?


A háromajtós minimálautó orrában Fiat-eredetű négyhengeres, hengerenként kétszelepes benzinmotor dolgozott, amely fokozatmentes automatikus váltóval vitte át a nyomatékot az első kerekekre. 
Bár a cseppnyi karosszériás autóból nehezen néznénk ki, de a 130-as tempót is képes volt elérni. A 100 km/óráig tartó, sprintnek nehezen nevezhető gyorsulást 22 másodperc alatt tudta le anno a Tecoplan Leo, amely ezzel a csúcssebességgel jóval többet tudott, mint a mai, méretben hozzá a legközelebb álló mopedautók.
Míg motorja olasz, futóműve francia származású volt, egészen pontosan a Renault 5-é, addig a főként műanyagból készülő kasztni teljes egészében hazai gyártású volt, az alvázhoz hasonlóan. Emellett még számos más autó alkatrészei is felismerhetőek a Tecoplan prototípusában. Később, válaszul a Nyugat-Európában már akkor egyre hangsúlyosabb környezetvédelmi igényekre, elektromos hajtású változatot is készítettek belőle. A fejlesztés nem állt meg, egy még modernebb, már Volkswagen-motorral felszerelt és kézi váltóval épített példány is született, amelyet ismét egy elektromos hajtású, szinte minden tekintetben világszínvonalú változat követett.

Akkori szemmel nézve a belsőnek sem volt miért szégyenkeznie

Mire 1990-re a negyedik változat is elkészült a járgányból, amely már acél erősítésű epoxigyanta-vázra épült és háromfázisú villanymotorral volt felszerelve, addigra sajnos a Tecoplan fejlesztésére szánt források is eldugultak, és vége lett a magyar fejlesztésű kisautó még igazán szárba sem szökkent karrierjének.